A vízi életmódról a szárazföldire való áttérés ma is megfigyelhető a természetben: gondoljunk csak a kétéltűekre, például amikor ebihalból béka lesz. Néhány hal is képes a szárazföldön életben maradni, és így átvészelni egy aszályosabb időszakot. Az egyik ilyen faj az afrikai gőtehal (Protopterus annectens), a tüdőshalak egyik faja, amelyet most az Új-Mexikói Egyetem kutatói vizsgáltak meg közelebbről. Tanulmányuknak hála az evolúciós kirakós egy újabb darabja került a helyére: egy toxin, amely segíti az afrikai tüdőshalakat abban, hogy átalakítsák a bőrüket, és ezáltal képesek legyenek a szárazföldön életben maradni.
A felfedezésről a Cell folyóiratban számoltak be. A kutatás bemutatja, hogy az afrikai gőtehalak egy természetes módon jelen lévő toxint használnak bőrük átalakítására, amikor Afrika száraz évszakában minden évben a vízből a szárazföldre kényszerülnek.

Készítette: Mathae – A feltöltő saját munkája, CC BY 2.5, Hivatkozás
A kutatócsoportot Irene Salinas, az Új-Mexikói Egyetem professzora vezette. A tanulmány első szerzője Dr. Daphne Siciliani, a Life Sciences Research Foundation posztdoktori kutatója és a Salinas-laboratórium munkatársa.
Miért kell a bőrnek másképpen működnie a vízben és a szárazföldön?
A bőr az állatokat a külső környezettől elválasztó legnagyobb és egyben legközvetlenebb védőréteg. A halak – köztük a tüdőshalak – bőrét nyálkahártya borítja, amely folyamatosan nyálkát termel, hasonlóan ahhoz, ahogyan az emberi bélrendszer és a tüdő is működik.
Amikor azonban a tüdőshal kikerül a vízből, neki – és minden olyan állatnak, amely alkalmazkodik a szárazföldi élethez – meg kell védenie ezeket a nyálkás védőrétegeket a kiszáradástól, az ultraibolya sugárzás okozta károsodástól, valamint számos más, vízben nem jellemző veszélytől. Ehhez át kell „szerveznie” a szöveteit. De hogyan képes erre egy hal?

Készítette: ChrisStubbs – A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 3.0, Hivatkozás
Salinas és csapata immunológusként azt feltételezte, hogy az immunrendszernek is szerepe lehet ebben a folyamatban. Korábban ugyanis már megfigyelték, hogy a granulocitáknak nevezett immunsejtek nagy számban jelennek meg az afrikai gőtehal bőrében, amikor laboratóriumi körülmények között előidézik a szárazföldi élethez való alkalmazkodást.
A kutatások szerint ez az anyag indítja meg a bőr átalakulását. Bár a toxin károsítja a sejteket, a tüdőshalakról nem ismert, hogy mérgezőek lennének.
Hogyan működik a toxin?
A toxin működésének vizsgálatához a kutatók előállították a Protop-CrTX rekombináns változatát, majd különböző bőrtípusok sejtjeinek tették ki. A kísérletek kimutatták, hogy a toxin apró lyukakat üt a célsejtek membránján, ennek következtében pedig kálium szivárog ki a sejtekből, ami sejtkárosodást okoz.
Az afrikai gőtehalaknál azonban érdekes módon ugyanez a toxin lyukakat képez a sejtekben, de a sejtek evolúciósan alkalmazkodtak ahhoz, hogy megakadályozzák a kálium kiszivárgását, és helyreállítsák ezeket a pórusokat.
„Kísérleteink sorozatával kimutattuk, hogy már ennek a toxinnak egyetlen cseppje is elegendő ahhoz, hogy egy vízi életmódhoz alkalmazkodott afrikai gőtehal bőrét olyan bőrré alakítsa, amely hasonlít a szárazföldi élethez átalakult halak bőréhez. Ez bizonyítja, hogy a toxin egy olyan molekula, amely elindítja a szövetek átalakulását” – mondta Siciliani.
A kutatócsoport szerint az ősi toxingén eredetileg egy baktériumból származhatott, és több millió évvel ezelőtt került át a tengeri tüdőshalak őseinek genomjába.
A cikk fordításához a szerkesztő a mesterséges
intelligencia segítéségét is igénybe vette.


