A homok- és lösz-puszták természetes élővilágának piciny foszlányát őrzi a Hajósi kaszálók és löszpartok területei. Hajdan itt mocsár- és láprétek voltak, később pedig mezőgazdasági területeket alakítottak ki a nagykiterjedésű mocsárvilág (Vörös-mocsár) közelében. Az egykori természetes élővilág a meredek löszpartoknál és a földművelésre alkalmatlan löszvölgyekben, a magas-sásos területeken, a mocsárréteken, lápréteken és a nádasok mentén maradt fenn.
Őket a természetvédelem – a génmegőrzésen és fajtafenntartáson túl -, az élőhelyek kezelésre is használja, hiszen a legeléssel, a tiprással és a dagonyázással a vizes élőhelyek fennmaradását segítik elő.
youtube://v/v6HN3I0rwyI
S hogy milyen természeti és kultúrtörténeti értékekre bukkanhat a Hajós térségébe látogató?
A mocsári kosbor, a szibériai és fátyolos nőszirom, a buglyos szegfű és a kornistárnics virít e vidéken. Nyaranta a löszfalakba színpompás gyurgyalagok vájják hosszú fészkelő járataikat. A löszös, homokos vidéket évszázadok óta szőlőtermesztésre, míg a löszfalakat borospincék építésére használják. A szőlőtermesztés, borkészítés kultúráját a török uralom után 1722-70 között betelepített sváb családok honosították meg. Itt találhatók az ország legnagyobb pince-együttesei, amelyekben a mai napig zamatos borokat érlelnek.
A Hajósi Pincefaluban önálló településformaként 1.100, Császártöltés belterületén több mint 1.000, Nemesnádudvaron 700 pince sorakozik. A régi pincéket vályogból készítették, oromfala deszkából, vagy vesszőfonatból épült, a tető pedig – a löszfal lábánál elterülő tőzeges területen bőven nővő – nádból.
A területen található természeti és kultúrtörténeti értékeket a kék négyzet jelzésű túraútvonalon haladva fedezhetjük fel. A túraútvonal az 54. számú útvonal melletti Csala Csárdától indul és a Hajósi Pincefaluig vezet.
