A műholdas jeladóval ellátott vadludak már jelezték, hogy a nagyobb csapatok elhagyták a kazahsztáni gyülekezőhelyeiket, és hamarosan a Kárpát-medence telelőterületeire érnek.
A Tatai Vadlúd Sokadalom szervezete évről évre egyre népszerűbb a madárbarátok körében, hiszen rendezvényeinek hála, bárki megszemlélheti spektívből vagy látcsőből a vízimadarakat, valamint különféle bemutatóprogramokkal is várják az érdeklődőket.
Azonban idén a koronavírus-járványból kifolyólag a megszokott programot nem tudják vállalni a szervezők.
Hazánk egyetlen hazai fészkelő vadlibája a nyári lúd, amely a közelmúltban a jelentős állománynövekedése eredményeként, ha korlátozottan is, de vadászhatóvá vált. Az itt költő populáció is vonulásnak indul dél felé, azonban hazánk nem marad nyári ludak nélkül, ugyanis az északról érkező állomány szintén a Kárpát-medencébe „ver sátrat” téli pihenőhely gyanánt. Emellett Magyarországra a sarkvidéki és tundrazónából is érkeznek fajok, mint a vetési lúd és a nagy lilik, melyek szintúgy vadászhatók a vadászati idényükön belül. Ritka vendégként megjelenik a kanadai lúd és nílusi lúd is, amelyek idegenhonos fajként, bár kötöttségekkel, de vadászhatók.
youtube://v/fo4ye0CQSdk
A vendégek körébe tartozik még a kis lilik is, mely egyre ritkábban figyelhető meg a többi vadliba között.
Az utóbbi években világállománya vészesen fogyatkozik, ezért világszerte veszélyeztetett, fokozottan védett faj! A rövidcsőrű lúd esetenként magányosan vagy fajtársaival kisebb csapatokban a vetési ludak és a lilikek közé keveredve tér Magyarországra. Szintén védett! Talán a legimpozánsabb kinézetű lúdféle a vörösnyakú lúd, amely elvétve, kisebb csapatokban csatlakozik a vetési ludakhoz és a lilikekhez. Fokozottan védett faj!
A ludak őszi-tavaszi itt-tartózkodásuk alatt főként az őszi vetések növényzetét, gyom- és kultúrnövények magvait fogyasztják. A nagy, nyílt síkságot kedvelik, vízen és szárazföldön egyaránt ott tartózkodik szívesen, ahol messzire ellát.
A ludak az éjszakát a vízen töltik, majd napkelte előtt hajnalban húznak ki a legelőre táplálkozni. Délelőtt aztán jóllakottan a csapat visszatér a vízre inni, majd a déli órákban ismét a legelőre repülnek. Alkonyattal, sötétedés előtt újra felkerekednek, és éjjeli pihenésre vízre szállnak.
Talán, ha idén szerencsénk lesz, az említett fajok mellett ritka kóborlóként hazánkba téved egy-egy apáca lúd, vagy esetleg örvös lúd, a madárbarátok nagy-nagy örömére.
