Fahéj
A fahéj 10-15 méter magas, örökzöld fahéjfa (Cinnamomum verum) belső kérgéből készül, őrölve és föltekert, szárított kéregdarabok formájában is árusítják. Ha keveset használunk belőle, enyhén édeskés aromát ad, ha sokat, akkor csípős ízhatás is elérhető vele.
A fahéj már az ókorban is rendkívül keresett volt, Indiából és Srí Lankából több mint 2000 éve exportálják. E fűszer sokszor avatkozott be a történelem fordulataiba. Mintegy 300 éven át harcoltak egymással a portugálok, franciák és angolok a fahéj kereskedelmi monopóliumának megszerzéséért. Ez a fűszerháború számos emberáldozatot követelt.
Gyógyhatása is van: főleg gyomorpanaszokra alkalmazható, felfúvódás és hasmenés ellen használható, emellett a szív- és érrendszerre, valamint a vércukorszintre is jótékonyan hat.
Számos süteményben, kompót, gyümölcsleves, forralt bor és más italok készítéséhez használható, kiválóan hangsúlyozza egyebek mellett a szilva ízét. Indiában a curryk alkotóeleme, a Közel-Keleten húsételeket ízesítenek vele. Egyre gyakrabban adják sós ételekhez, de olyankor kevesebbet használnak belőle, mint a desszertekhez. Kevésbé ismert, hogy kis mennyiségben ízfokozóként is használható. A növény leveleiből nyert illóolajat az illatszeriparban és szájápoló szerek készítésére használják
Szegfűszeg
A szegfűszeg (Syzygium aromaticum) a 18. századig csak őshazájában, Indonéziában, a Maluku-szigeteken termett, és halálbüntetés járt annak, aki ki akarta csempészni. Napjainkban főleg a trópusi Afrikában, Zanzibáron és Madagaszkáron termesztik.
Halványlilás-rózsaszínű virágfürtjei a hajtások csúcsán nyílnak. A fűszert a pirosló virágbimbókból készítik: pálmalevélbe csomagolva szárítják, amíg azok a barnára sötétednek. A fiatal bimbók a legillatosabbak, alakjuk szögre emlékeztet, innen a szegfűszeg név. Magvetéssel szaporítható, a magoncok csak 9–12 éves korukban kezdenek virágozni.
Kesernyés, kissé égető, erősen aromás ízét a sok illóolaj adja: ezt a likőriparban és kozmetikai szerek gyártásához is felhasználják.
A bimbójából, szárából, leveléből és magjából sajtolt illatos olajat a gyógyászatban alkalmazzák. A szegfűszegolajban sok az eugenol hatóanyag, ami a Magyar Gyógyszerkönyvben is nevesített hivatalos gyógyhatású drog, elsősorban gyulladáscsökkentő, nyugtató, érzéstelenítő és fájdalomcsillapító.
Ánizs
Az ánizs (Pimpinella anisum) ismert fűszernövény. A Földközi-tenger mellékéről származik, de napjainkban nagyon sokfelé termesztik, így hazánkban is. Már az ókori Egyiptomban is használták fűszerként, az ókori Keleten fizetőeszköz volt. Hazánk mai területére a római katonák hozták be.
A közönséges ánizs egyéves, lágyszárú növény. A legtöbb talajon jól fejlődik, de meleg- és tápanyagigényes. Magról szaporítható, március közepén-végén 30-40 cm-es sortávolságra vetik.
Fűszerként szürkésbarna, 3,5-5 mm hosszú termését használjuk, amin gyakran a kocsány is megmarad. Illata jellemző, kellemes. Az ánizs adja a görög nemzeti italnak számító ouzo jellegzetes aromáját, valamint a fehér üröm és az édeskömény mellett a hasonlóképp karakteres svájci-francia abszint egyik fő alkotóeleme.
Ha ezen italokat vízzel keverjük, érdekes jelenséget figyelhetünk meg: az ánizsolaj (más illóolajokhoz hasonlóan) vízben nem oldódik, ezért ilyenkor kicsapódik a párlatból, és többé-kevésbé átlátszatlan, fehéres színt ad neki.
Az ánizst étvágyjavító, emésztést serkentő, vértisztító, hurutoldó, idegerősítő, felfúvódást szüntető, gyomor-, bél- és epebántalmak elleni szerként is használják.
A tetveket gyorsan elpusztítja, ezért kenőcsként vagy borszeszes oldatban fejtetvek ellen is bevethető. A bőrt érzékenyítő és enyhén irritáló tulajdonságai miatt tartós, több hetes használata nem ajánlott. A háziállatok féregűző szereinek egyik alkotója.
Csillagánizs
A Magyarországon ismertebb, de az ánizstól rendszertanilag távol eső, ám hasonló aromájú, de annál valamivel erősebb illatú, édeskés ízű, Dél-Kínában őshonos gyógy- és fűszernövény a csillagánizs (Illicium verum). A Dél-Ázsiában is termesztett örökzöld fa termése sugarasan csillag alakú, általában nyolc „sugárból” áll, mindegyikben egy-egy 3-4 mm nagyságú mag fejlődik. Illóolajat, csersavat, cukrot, fehérjét tartalmaz, jellegzetes illatát és ízét az illóolajának nagy részét kitevő anetolnak köszönheti.
A hagyományos kínai orvoslás elsősorban reumatikus fájdalmak enyhítésére ajánlja görcsoldó hatása miatt. Szélhajtó, ízjavító is, emellett gyomorerősítő, étvágyjavító teakeverékek, fogkrémek és szájvizek alkotórésze.
A Tamiflu nevű influenza elleni antivirális gyógyszer hatóanyaga a növényből is előállítható sikimisav. 2005-ben időszakos hiány mutatkozott a csillagánizsból, mert belőle állították elő az akkor kitört influenzajárvány elleni gyógyszert.
Gyömbér
Lágyszárú évelő növény (Zingiber officinale), körülbelül egy méter magas. Cserépben is jól tartható szobanövényként. A virágzatok halványsárga, lila szélű szirommal rendelkeznek, és közvetlenül a rizómából fejlődnek külön hajtásokon.
A fiatal gyömbérrizómák szaftosak és húsosak, enyhe ízűek, az érettek rostosak és majdnem szárazak. Az indiai receptekben a gyömbérgyökérből származó gyümölcslevet gyakran használják fűszerként, és a kínai, koreai, japán, vietnami és számos dél-ázsiai konyha gyakori eleme.
A friss gyömbér helyettesítheti az őrölt gyömbért 6:1 arányban, bár a friss és a szárított gyömbér íze némileg eltér. A porított, száraz gyömbérgyökeret általában ízesítőként használják olyan ételekhez, mint a mézeskalács, a keksz és a gyömbérsör. Kandírozva is kapható. A gyömbér nagy segítség lehet a felkavarodott gyomor megnyugtatásában, ellazítja az emésztőrendszer izmait is, megelőzve a felpuffadást. Régóta használják szíverősítőnek, valamint csökkenti a koleszterinszintet és megelőzi a vérrögképződést.
Külsőleg használva is erős gyulladáscsökkentő, így ízületi gyulladás, reuma okozta fájdalom kezelésére is kiváló.
Szerecsendió
A szerecsendió (Myristica fragrans) növény 20 m magasra is megnövő, örökzöld fa. Malajziában őshonos, de Indonéziában, Nyugat-Indiában, Brazíliában és Madagaszkáron sokfelé termesztik. A neve félrevezető, mert valójában nem diófa, és termése sem igazi dió, hanem mag, ami egy 8-10 cm hosszú sárga, húsos termésben helyezkedik el. Ezt a magot veszi körül a vörös, tagolt magköpeny, amit szerecsendió-virágként forgalmaznak.
A termésből kifejtett magját szárítva, egészben, vagy őrölt formájában használjuk. Hús- és zöldséglevesek, mártások, főzelékek, burgonyás ételek, vagdalt húsok és halak, vadételek ízesítője. Használhatjuk még mézes süteményekhez is, de mérsékelten adagoljuk, mert csípőssé teheti a süteményt. Kis adagban többi között csökkenti a fejfájást, ám nagyobb mennyiségben hallucinogén. Felhasználja még az élelmiszer- és likőr, valamint az illatszeripar is.
Vanília
A vanília (Vanilla ssp.) az orchideafélék családjába tartozó Vanilla nemzetségbe sorolt néhány faj termése. Erre a célra elsősorban a Mexikóban, Dél-Amerika trópusi területein őshonos Vanilla planifolia fajt termesztik, de felhasználható a Vanilla pompona és a V. tahitiensis is.
Kúszó orchideák, a körülbelül 3 méter magas, kifejlett növények kezdenek virágozni és teremni. Sárga virágaik csak egy napig élnek, kézzel porozzák be azokat az ültetvényekben. A termés körülbelül 5 hónap alatt fejlődik ki. Felhasználható sütemények, kompótok, fagylaltok, krémek és általában édes ételek, likőrök, édes levesek, mártások ízesítésére. Az étellel együtt főzzük, teljesen ártalmatlan fűszer, ezért gyomor-, epe- és veseproblémákkal küszködők is nyugodtan használhatják. Vaníliarúd, kivonat és vaníliás cukor formájában is beszerezhető.
