„Amikor idegeneknek elmondom, hogy darazsakat tanulmányozok, azt mondják: „Ó, mi értelme van a darazsaknak?” – mondta a The Guardian című lapnak Seirian Sumner professzor, az University College London munkatársa. „Miért nem tanulmányozod inkább a méheket? Azok sokkal hasznosabbak.”
Sumner korábbi, 2018-as kutatása azt mutatta, hogy az emberek általában utálják a darazsakat.
„Egyértelmű, hogy a darazsakhoz egészen más érzelmi kapcsolatok kötnek, mint a méhekhez – nagyon régóta harmóniában élünk a méhekkel, egyes fajokat háziasítottunk, de az ember és a darazsak közötti interakciók gyakran kellemetlenek, mivel tönkreteszik a piknikeket és befészkelik magukat az otthonainkba” – magyarázta Sumner.
„Ennek ellenére aktívan felül kell vizsgálnunk a darazsakról kialakult negatív képet, hogy megvédjük azokat az ökológiai előnyöket, amelyeket a bolygónk számára nyújtanak. A méhekhez hasonló hanyatlásnak néznek elébe és ezt a világ nem engedheti meg magának”.
Állítsuk meg a darázsgyűlöletet!
Sumner szerint a darazsaknak számos értékes előnye van. Rovarirtó szerek használata nélkül lehet velük védekezni a kártevők ellen, beporozzák a növényeket, a mérgük felhasználható az orvosi kutatásokban (pl. rákgyógyítás).
Sumner szerint a darazsak legalább 960 növényfajt látogatnak meg. Ezek közül 164 faj- köztük az orchideák- teljes mértékben tőlük függ a beporzás szempontjából.
Az is kiderült, hogy a legtöbb darázs nem csíp. A National Geographic szerint „a legtöbb darázs valójában magányos, nem szúrós fajta. És mindegyikük sokkal több jót tesz az embereknek a kártevő rovarok populációjának szabályozásával, mint amennyi kárt okoznak”.
Szóval, honnan van a darazsaknak ilyen rossz híre? Talán a testük formája miatt félünk egy esetleges csípéstől. Az is lehet, hogy a darazsak számos előnyét nem reklámozták eléggé. Sumner munkájával mindez hamarosan megváltozik.
A tanulmány a Biological Reviews című folyóiratban jelent meg és 500 tudományos jelentést vesz figyelembe a darazsakról.
