Közel fél évszázada fennálló családi gazdasággal büszkélkedhet a Csongrád-Csanád megyei Mindszenten Hevesi István. A gazdaságot édesapja alapította, és nagy büszkeséggel árulta el: nevük annyira összeforrt az ágazattal, hogy Mindszenten főként úgy ismerik és emlegetik a családot, a „disznós Hevesiék”. A telepükön jelenleg 280-300 anyakocát, 5 kant és ezek szaporulatát tartják.
Ez a Magyar Fajtatiszta Sertéstenyésztők Egyesülete törzstelepe, magyar nagy fehér törzstenyészet, emiatt egy átlagos telepnél magasabb státuszban vannak.
Mesterséges termékenyítést alkalmaznak; kan- és kocasüldő-előállítás is zajlik náluk. Nagyon jó körülmények között élnek itt az állatok, „boldog állatokat” biztosítanak a vevőknek. A hagyomány tisztelete számos területen megmutatkozik náluk, például sok fázist tudatosan nem automatizáltak, így jelenleg tíz embernek adnak munkát.
Még az édesapjával jutottak arra a felismerésre, hogy a sertésnevelés két fő buktatója a termékenyítés és a vemhesség megőrzése. A telepet két évtizede szinte folyamatosan fejlesztik, és 2016-ban úgy döntött a család, hogy szükség lenne egy új épületre, ezért pályázatot nyújtottak be a megvalósítására. A kivitelezés két évvel később, 2018-ban kezdődött.
Komolyan vették azt is, hogy a piac egyre gyorsuló követelményeit csak akkor teljesíthetik, ha a legprecízebb körülmények mellett kitenyésztett állatoknak maximálisan figyelembe veszik az igényeit. Ezért például az állattartó épületekben állandó 18-20 Celsius-fokos hőmérsékletet biztosítanak az állatok számára. Emellett úgynevezett fekete és fehér öltözőt hoztak létre. Az alkalmazottak, akikre szinte családtagként tekintenek, a feketében tehetik le a kinti ruhát, a fehérben veszik át a bentit, ott étkezhetnek. Így megelőzhető, hogy a kórokozók bejussanak a telepre.
Az elkészült új épületbe Franciaországból hoztak be szuper szapora süldőket kormányzati támogatással – sorsolással döntötték el, melyik disznó melyik magyarországi telepre kerüljön. A fialási átlag ezeknél az anyáknál 17-18 malac. A mindszentiek a 13-14 választási átlagot célozták meg. Mindenesetre
az édesapjával kijelölt út helyesnek bizonyult, az új épület beváltotta a reményeket, nőtt a termelési színvonal, a malacszám megtöbbszöröződött.
„Lassan malacneveldét kell építeni, hogy elférjenek” – tette hozzá. Az is bebizonyosodott számukra, hogy jobban megéri újat építeni, mint a meglévőt felújítani. Jelenleg a korábbi eredményeikhez képest fialásonként 3 malaccal többel számolhatnak, a vemhesülési arány meghaladja a 90 százalékot.
Az egyesületi tagok egy nagy termelői csoport, az Alföldi Sertés BÉSZ-ben összefogva értékesítik az állatokat a kiskunfélegyházi vágóhídra. Zömmel a herélt ártányokat, másrészt a selejtezett kocasüldőket (interjúnk készítésének idején, januárban 390 forintért). A gazda szerint ez azt jelenti, hogy minden hízón 10 000 forint körüli a ráfizetés, és ez így megy már egy éve. „Nem tudom, meddig lehet még kitartani, nagyon sok pénzt buktam el. Egy pénzügyi befektető már régen felszámolta volna az állományt, amit mi több évtizede nemesítgetünk. Ha valamit venni akarok, 2022-es árakkal számolnak, de értékesítéskor a 2007-es a hízóár, alkudozás meg nincs” – foglalta össze.
„Több ezer tonna árpáról és szemes kukoricáról beszélünk. A termést jó beltartalom mellet toxinmentesen etetjük fel az állatokkal. Ezért is volt fontos a lineáröntözés beállítása, mert így megnőtt a termelés biztonsága is” – mutatott rá. A jószágok kukoricát, árpát kapnak a gazdasági takarmányokból, szóját, premixet és koncentrátumot kevernek hozzá a fejlettségi és vemhességi állapotuknak megfelelően. Néhány évvel ezelőtt jutott arra az elhatározásra, hogy együttműködést alakítson ki a környékbeli gazdákkal. Olyan termelőket keresett, akik partnerek lennének abban, hogy megtermeljék neki a szükséges terményt. Ezt az együttműködést úgy érzi, sikerült kialakítani.
Szerinte az ágazatot évek óta sújtó sertéspestisből Kína profitál leginkább – még úgy is, hogy a kór miatt az állatok felét meg kellett semmisíteniük –, a világ sertésállományának 50 százalékát birtokolja.
Az ott épített 10 ezer kocás „lakótelepek”, ahol lifttel közlekedtetik az állatokat, veszélyt rejtenek, pár év múlva komoly kockázatot jelentenek majd biológiai értelemben is. Túl azon, hogy a telepek léte jelentős környezetterhelést jelent, egy idő után, hasonlóan a hazai régi telepekhez, azok is el fognak „fáradni” biológiailag. Koncentráltan jelennek majd meg a vírusok, jobban mutálódnak. Meglátása szerint lassan olyan lesz az egész, mint egy biológiai hadviselés.
A globális piacnak más szempontból is megvannak a veszélyei. Az Európai Unióban, így hazánkban is nagyon szigorú előírásoknak kell megfelelni – ez persze szükséges lépés. Az uniós szabályokat azonban olyan bürokratikus módon hozzák, hogy emiatt romlik a belső piac versenyképessége.
„A tenyészkocasüldő iránt 2020-ban megnőtt a kereslet” – mondta a gazda. Volt olyan negyedév, hogy a mindszenti gazdaság a fajtatiszta egyesület teljes adott időszak forgalmának 50 százalékát értékesítette. Folyamatosan védekeznek a kórral szemben a sertéspestis felbukkanása óta: lezárták a telepet, és hogy az elhullott állatokat a fehérje-feldolgozóba szállító jármű se menjen be, egy égető létesítésére pályáztak.
A nagy állattartó telepeken koncentráltan vannak jelen az állatok, így a betegség is. Hazánkban nem ritkák a mindszentihez hasonló telepek. Jobb tehát inkább megelőzni a betegséget, vannak erre komplett állategészségügyi technológiák. Tulajdonképpen ugyanaz zajlik, mint emberek esetében: az állat védőoltást kap. Legyengített vagy messenger RNS formában viszik be a baktériumot, az állat szervezete pedig válaszreakciót ad. A magyarországi gazdák az állatgyógyászati termékek használata terén is „kényszerhelyzetben” vannak, nem tehetik meg, hogy nem élnek a lehetőséggel, vállalva annak kockázatát, hogy megbetegszenek az állataik.
Hevesi István szerint a magyar sertés jelenleg nagyon nehéz helyzetben van a piacon, és ennek a sertéspestis mellett az Európai Unió kettészakadása az oka.
A magyarországi gazdálkodókat gúzsba kötik a „zöld elképzelések”, a takarmányár, az állategészségügyi követelmények, miközben a legfőbb kérdés: ki milyen önköltségi áron tud húst előállítani.
Fogalmuk sincs, hogy a távoli országokból érkező húsok milyen vizsgálatokon mennek át, hogy ott milyen előírások vannak érvényben, szabad-e még használni a nálunk már betiltott szereket. De a versenyhátrány szemléltetése érdekében ki sem kell lépni az Unióból.
„Ott van például a híres spanyol serrano sonka esete. Három évig érlelik, a disznó többi része melléktermék, és filléres áron hazánkba zúdítják. 2020 során olcsóbb volt számos spanyol termék, mint a hazai” – emlékezett vissza.
Ha nem lesz változás, a hazai sertéstartók feladják a versenyt. De nem azért, mert nem tudnak hatékonyan termelni, hanem mert kis tagállamként hazánk tehetetlen az uniós döntésekkel szemben. Ezen döntések mögött a lobbierő kérdését sem szabad figyelmen kívül hagyni, ezek pedig elbizonytalanítják a termelőket.
Hevesi István úgy fogalmazott: bár ő nagyon optimista, de ha ez így folytatódik, előbb-utóbb eljön a most még megmosolygott, laboratóriumban előállított műhús kora.
Szerinte egy gazdaság fejlesztése olyan, mint a családi ház építése: soha sincs kész. Fejlesztési tervei most is vannak, de ezekhez jó hitelek is kellenek, viszont az ágazat az elmúlt évben felélte tartalékait, így nehéz lesz élni a pályázatokkal.
„A terveim között szerepel a belső tartástechnológia korszerűsítése, a szántóföldi erőgépek cseréje, robotizációja, a telep energiaszükségleteinek napelemekkel történő ellátása és újabb öntözőberendezések beszerzése. De legfőbb célom, hogy a következő generációval megszerettessem ezt a nehéz, de nagyon szép és sok kihívást tartogató szakmát.”
