A jelenlegi piaci viszonyok között a tejfelvásárlók egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a szomatikus sejtszám telepi szintű csökkentésének. Ennek hatására sok tejtermelő figyelme újra azon tényezők és gyakorlati fogások felé fordul, amelyek révén csökkenthető a szomatikus sejtszám. Az elegytej magas szomatikus sejtszámának kiváltó okai sokszor a fejőházban keresendők. A következőkben öt olyan alapvető hibát említünk meg, amelyek elkerülésével alacsonyan tartható ez a tejminőséget jellemző paraméter.
1. Szennyezett, vagy nedves tőgybimbók fejése
A nem megfelelően megtisztított és leszárított tőgybimbók masztitisz előfordulásához és emelkedő szomatikus sejtszám kialakulásához vezethetnek. A hatékonyan dolgozó fejősök jelmondata a következő legyen: „Mi tiszta és száraz tőgybimbókat fejünk”. Ehhez első lépésként – még mielőtt a fejőterembe lépnének – teheneink számára a lehető legtisztább tartási körülményeket kell biztosítanunk. A tiszta körülmények között tartott állatok kevésbé vannak kitéve a tőgygyulladást okozó környezeti kórokozók támadásainak, de tőgyük is könnyebben letisztítható. Ha fejés előtt tehénállományunk nagy részének tőgyét vízzel kell letisztítanunk, át kell gondolnunk tartási körülményeinket, és lépéseket kell tennünk a karám és az istálló higiéniai viszonyainak javításáért.
A szennyeződéseket és a trágyát víz használata nélkül, kézzel vagy törlőkendővel is eltávolíthatjuk a tőgybimbókról. Szélsőségesen szennyezett tőgyek esetén azonban a víz használata is indokolttá válhat. Fontos, hogy ezt az eljárást csupán alkalomszerűen használjuk, ne váljon mindennapos gyakorlattá! A víz fejés közbeni, fejőházi használatát szorítsuk a minimumra!
Ha tőgyelőkészítéskor a víz használata mégis szükségessé válik, ügyeljünk arra, hogy csupán a tőgybimbók legyenek vizesek, a tőgy többi része maradjon szárazon. A teljesen benedvesített tőgy leszárítása gyakorlatilag lehetetlen; a maradék víz a fejés során pedig beszivárog a fejőgumik alá. Általánosságban megállapítható, hogy a víz fejőházi használata fokozza a tőgygyulladás előfordulásának lehetőségét, továbbá a tej csíraszámának emelkedését okozhatja.
A tőgyelőkészítés során minden tőgybimbót egyszer használatos, nedvszívó törlőkendővel vagy papírtörlővel alaposan szárítsunk le! Soha ne használjuk ugyanazt a kendőt két állathoz! Minden szennyeződést, trágyát és az előfürösztő szer maradványait el kell távolítanunk a tőgybimbókról gyengéd, csavaró-törlő mozdulatokkal. E munkafolyamat során különös figyelmet szenteljünk a tőgybimbó-végek alapos leszárításának és törlésének! Ha a tőgybimbókat nem sikerül tökéletesen leszárítanunk, a tőgyön maradó – masztitiszt okozó – baktériumok bekerülnek a fejőgumiba, így lehetővé válik a kórokozók bejutása a nyitott bimbócsatornán keresztül a tőgybe.
2. Az elő- és utófürösztő szerek helytelen használata
Az elő- és utófürösztő szerek a tőgygyulladás elleni küzdelem bevált fegyverei. Sajnos ezek szakszerűtlen és gondatlan használata a tőgybimbók nem megfelelő szerborítottságát idézheti elő. A fertőtlenítő hatással is rendelkező előfürösztő szerek csökkentik a tőgybimbók végén megtelepedő baktériumok számát, így segítik kordában tartani a tőgygyulladást okozó környezeti kórokozókat. Az előfürösztő szernek legalább 30 másodpercig a tőgybimbókon kell maradnia, mielőtt azt a készülék feltétele előtt le nem töröljük.
A fejés végeztével – amilyen gyorsan csak lehetséges – a tőgybimbókat mártsuk utófürösztő szerbe. Tudományos vizsgálatok igazolták, hogy ez az egyik leghatékonyabb eljárás a tőgygyulladás megakadályozásra. A hatékony utófürösztő szer megöli a tőgybimbók bőrén megtelepedő baktériumokat, megakadályozza a kórokozók bimbócsatornában történő felszaporodását és csökkenti a baktériumok által okozott fertőzések előfordulását. Elő- és utófürösztő szer használata során a bimbó felületének legalább ¾ részét be kell mártanunk a szerbe, de törekedjünk inkább a tőgybimbó teljes befedésére! A szert felvivő bimbófürösztő poharakat mindig tartsuk tisztán.
Vannak olyan gazdák, akik a tőgybimbó bemártása helyett inkább a spray-t választják. Habár ez a megoldás is alkalmazható az elő- és utófürösztő szerek felvitelére, a spray nem ad teljes szerfedettséget a tőgybimbó felületén. A bimbófürösztő szer helyes alkalmazását úgy tudjuk ellenőrizni, hogy a tőgybimbót – a szer bemártását követően – körbevesszük, betakarjuk egy darab papírral (papír zsebkendő- teszt). Ha a szerfedettség tökéletes, a papíron a szer egybefüggő, sávok nélküli lenyomata marad. Spray alkalmazásakor előfordulhatnak csíkok ezen a teszt-papíron, ami abból adódik, hogy a tőgybimbók belső felületét nem tudja a szórófej tökéletesen befedni a szerrel.
3. Túl kevés vagy túl sok idő a tőgy stimulációja (első határozott kézi érintés) és a fejőkészülék felhelyezése között
A tőgyelőkészítés során a stimuláció és a készülékfeltétel közt eltelt túl kevés vagy túl sok idő elnyújtott fejési időt és csökkent tejmennyiséget eredményezhet. A helyes fejési rutin kialakításában nagy jelentősége van a készülékfeltétel helyesen megválasztott idejének. Az oxitocin, amely a tejfolyás elindításáért és a tejleadásért felelős, a tőgy stimulációját követő 60. másodpercben éri el legmagasabb koncentrációját a tehén szervezetében.
Ennél fogva a fejőkészüléket a stimuláció megkezdését követő 1,0–1,5 percben kell felhelyeznünk a tőgyre. Ha a tejleadás megindulását sikerül összhangba hoznunk a készülékfeltétel idejével, fejőmunkásaink biztosan a legnagyobb tejfolyási sebesség szakaszában indítják el a fejést.
4. Tőgygyulladás terjesztése fertőzött kezekkel
A fertőző, tőgygyulladást kiváltó kórokozók, mint például a Staph. aureus, megtelepedhetnek kezünkön, így a fejés során könnyen átvihetők egyik tőgyről a másikra. Alapvető szabály, hogy fejés előtt fejőmunkásaink alaposan mossanak kezet vízzel és szappannal. Mivel ezek a baktériumok kevésbé képesek megtapadni a sima fejőkesztyű felületén, mint a durva, érdes emberi kéz redői között, ajánlatos a fejés során nitril vagy latex alapanyagú fejőkesztyű használnunk.
A fejőkesztyű minimalizálja a fertőző, tőgygyulladást kiváltó kórokozók tőgyről tőgyre történő terjedését, egyúttal kíméli a fejőmunkás bőrét is. A fejőkesztyű ráadásul könnyebben is fertőtleníthető, mint a csupasz emberi kéz. Akár hordunk fejőkesztyűt, akár nem, a fejés során többször mossuk meg kezeinket.
5. Túlfejés
Ügyeljünk a túlfejés megakadályozásra, mivel a túlfejés a fejőgumi lecsúszásához és a bimbóvég sérüléséhez vezethet. A sérült, károsodott bimbóvégű tőgyek fokozott masztitisz veszélynek vannak kitéve. Ha fejőgépünk automata készülékleemelővel van ellátva, a levétel értékeinek (percenkénti tejátfolyási mennyiség, illetve késleltetési idő) optimális beállításával érjük el, hogy a fejőkészülék ne maradjon túl sokáig a tőgyön. Mindenképpen tiltsuk meg, hogy a fejő az automatikus levétel után visszahelyezze a gépet a tőgyre! Bármilyen gépi utófejés vagy egyedi tőgy-, illetve negyedfejés kerülendő. Megfelelő tőgyelőkészítés, helyesen beállított fejőgép és optimális időben felhelyezett fejőkészülék esetén nem maradhat jelentős mennyiségű tej a tőgyben fejés után. A „maradék” tejet rendszeresen ellenőriznünk kell. A gépi utófejés valós hátrányai messze felülmúlják annak tényleges előnyét.
