A Cornell Egyetem élelmiszertudósai és vegyészei a természettől kölcsönözve kifejlesztettek egy olyan rendszert,amely pontosan jelzi a bikák termékenyítési képességét, ez a RHEOLEX – számol be a ScienceDaily.com tudományos hírportál. Kutatásukat a Lab on a Chip című folyóiratban március közepén publikálták.
„Ezzel az új RHEOLEX-módszerrel könnyebb lesz a szelekció a szarvasmarha-tenyésztésben, ami jobb minőségű és mennyiségű terméket, például jobb tejet és húst eredményezhet” – mondta Alireza Abbaspourrad, a Mezőgazdasági és Élettudományi Főiskola Élelmiszerkémia és Összetevő-technológia Tanszékének adjunktusa. „Ez időt takarít meg a tenyésztőknek és az állattartóknak”.
A természet egy reotaxisnak (áramlás irányába való elmozdulás) nevezett biológiai folyamatot használ, amelynek során a bika spermiumai felfelé úsznak a tehenek szaporodó szervrendszerében. A szaporítóanyag minőségét hagyományosan számítógépes spermaanalízissel értékelik, amely az úszási sebességet és a koncentrációt méri.
A Mohammad „M.J.” Yaghoobi doktori hallgató által vezetett tudományos kutatásban létrehoztak egy olyan mirkofulidikus modellt, mely a tehén reproduktív traktusának méreteit és hidrodinamikai jellemzőit utánozta. Ezzel lehetséges számszerűsíteni a spermiumok reotaxis képességét.
A Cornell NanoScale Facility-vel együttműködve létrehozták azt az eszközt, mely az emberi hajszálnál alig nagyobb mikrofluidikai csövekből áll, és úgy néz ki, mint egy otthoni terhességi teszt. Ez képes megszámolni a spermiumokat – reotaxis közben – különböző áramlási sebességek mellett.
Minél erősebb a szaporítóanyag reotaxis teljesítménye, annál jobb a sperma termékenyítési képessége.
„Ez a kombináció a élő (és gyorsan mozgó) spermiumkoncentráció meghatározásával együtt gyorsan megjósolhatja a termékenységi szintet a mesterséges megtermékenyítés során” – mondta Yaghoobi.
A készülékben kiolvasztott bika spermamintákat is vizsgáltak, és az eredmények magasabb reotaxis képességet mutattak – ami magasabb termékenységi szintet jelez.
A hagyományos spermaminőségi paraméterekkel ellentétben, amelyek nem képesek statisztikailag szignifikáns előrejelzéseket adni, a RHEOLEX egy egyszerű biomarker az in vivo hímivarsejtek termékenységének meghatározására, mondta Yaghoobi.
„Lényegében a reotaxis eredményeit vesszük és számszerűsítjük, így meg lehet mondani egy bika termékenyítési képességét” – mondta Abbaspourrad – „ami nagyszerű, mert a legjobb bikák kiválasztásával sok pénzt takaríthatnak meg a gazdálkodók. A természet szelekciós folyamatát használjuk, és ez óriási különbség”.
