Ezek a mindenki által ismert, klasszikus, a haszon-, illetve a hobbiállatoknál rendszeresen előforduló albinizmus ismertetőjegyei. Nyulaknál igen gyakori, mivel a legtöbb húsáért tenyésztett fajta, hibrid albínó (pannon fehér, debreceni fehér, ZIKA…), míg a kiállítási nyulaknál azért népszerű, mert a színes fajtáknál sok pontot lehet veszíteni egy-egy bundában látható foltért, vagy (a színes részben) pár fehér szőrszálért.
Az albinizmus többféle genetikai elváltozás eredménye, és nem mind mutatkozik teljesnek. Ilyen a nyulakban aránylag későn megmutatkozó 2-es típusú okulokután albinizmus, amely nem okoz teljes pigmenthiányt, de a szőrzet alapszínét módosítja és a szemben is megmutatkozik, mivel a melanin (a sötét színanyag) termelődése megváltozik a szőrzetben és a szemben. Recesszíven öröklődik, vagyis megjelenéséhez mindkét szülőnek hordoznia kell a genetikai elváltozást. Ha mindkét ősben megvan az albinizmusra utaló hajlam, és találkozik a két gén, az eredmény a színes szőrzetű, de pirosas szemű lutino nyúl lesz. A lutino mutáció sok fajban előfordul, egerekben, tengerimalacokban, de patkányoknál, sőt fókáknál is találtak már ilyen egyedeket. Nyulaknál 1985-ben írták le a mutáció feltűnését, amikor is egy dán tenyésztő színes törpenyúl almában megjelent egy ilyen kölyök. A változatot „rózsaszín szeműnek” is nevezik (angol jelölése is innen származik, P-vel jelölik a pink eye dilution kifejezés után.
A szemszín kékes vagy rózsaszínű lesz, de sokkal érdekesebb a szőrzet színének változása: a fekete pigment eltűnik, így amelyik nyúlban ez meglenne, ott csak az egyéb pigmentek maradnak vissza, ennek eredményeképpen sárgás, barnás, vöröses lesz a bunda. (A csincsilla színt okozó gén épp ennek ellentétje, a sárga színt szorítja vissza.) Az alapvetően vöröses színezetet még inkább erősíti, ahol kevesebb a sárga pigment, ott krémesebb vagy galambszürkés lesz a hatás. Nagyon tetszetős színek jönnek létre, nem véletlen, hogy sokak tetszését elnyerte, és igyekeznek a tenyészetükben meghonosítani.
Nem mind lutino, ami annak látszik!
Mit tehetünk ilyen kétséges esetben? Ha nem utal semmi a lutino lehetőségre (a vérvonalat ismerjük, és soha nem bukkant fel még a lutino szín), akkor nem valószínű a megjelenése. A tesztkeresztezés, ha megoldható (szülővel vagy utóddal), jó megoldás lehet. Továbbá, ha ismerünk lutino nyulat, azzal keresztezve egyértelműen kiderül, ha nem jó a feltevésünk: az utódoknál nem fogunk egy lutinot sem kapni, hiszen a tulajdonság recesszíven öröklődik. |
Mivel a gén nem elterjedt, de fel-feltűnik egyes almokban, így sok tenyésztő szívesen látná a tenyészetében. Vannak viszont olyan normál színek, amelyek első pillantásra megtévesztőek lehetnek. A barna színű, egyéb színhígulást okozó génekkel rendelkező nyulaknál néha nem egyértelmű a helyzet. A barnás-vöröses szőrzet tipikus lutino-jelleg, és ráadásul a nyulaknál ez a szín gyakran együtt jár a szem vöröses tükröződésével, aminek következtében úgy tűnhet, mintha klasszikus albínó piros szemszínű lenne a nyúl.
Eddig általában az volt a jellemző, hogy az adott fajtába keresztezéssel vitték be a P gént, színváltozatként kezelve a lutinot. De egy francia nyúltenyésztőnek, Richard Deravet-nek annyira megtetszett ez a változat, hogy kitenyésztett egy fajtát, aminek a színe csak lutino lehet. Ez a fajta lett a Doré du Tournaisis (angol változatban Golden Tournaisis), amely itthon tunéziai arany néven lett ismert.
A fajta elismertetése folyamatban van, standardizálták, valamint kerültek tenyészállatok az USA-ba is, így a tengerentúlon is terjed a lutino fajta, amely a kistermelők körében is népszerűvé válhat, mivel ideális méretű, 3,5-4,5 kg-os, jó húsformájú, látványos, élénkvörös szőrzetű nyúl.
