0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. április 3.

A méhbiológia alapjai 2. – A párzás

A méhek párzása a levegőben, repülés közben történik. A fiatal anya gyakran már a kelését követő napon kirepül kaptárjából. Nem párzási céllal, hanem tájoló repülést végez. Ezt később többször megismétli. Az első néhány repülés 1-3 percig tart, hogy megismerje saját kaptárjának helyét, a későbbiek 5-10 percig, amikor már messzebbre távolodik.

A cikk első része ide kattintva érhető el:
Méhésziskola kezdőknek: A méhbiológia alapjai

Az anya több alkalommal és több herével párosodik. A párzások általában a kelést követően 5-6 napos korban kezdődnek. Kedvezőtlen időjárási körülmények vagy egyéb okok miatt késhet a párzás. Ha több alkalommal sikertelen, az anya párzási hajlandósága még 3-4 hétig marad meg.

Minél később történik meg a párzás az anya kelését követően, annál valószínűbb, hogy kisebb értékűvé válik.

Ebből is adódhatnak később a gyors anyaváltások (itt a hangsúly az „is” kötőszón van). Az anya által befogadott ivarsejtmennyiségnek biztosítania kell a peték folyamatos megtermékenyítését. Ennek előfeltétele, hogy mind a termékenyítő hereállománynak, mind az anyának egészségesnek, fejlettnek, erősnek kell lenniük.

Az anya általában a nap legmelegebb óráiban repül ki párzani. Az egyes méhfajták anyáinak párzása térben és időben eltérő. Változó a kirepülés időszaka és a párzás magassága is. A nálunk honos krajnai fajta kirepülése 11–15 óra között a leggyakoribb, a párzás körülbelül 20 méter magasságban történik.

Az 1990-es években Németországban történt videokamerás megfigyelés alapján nyilvánvalóvá vált a párzás menete (1. kép). A here az anyát a levegőben repülve, felülről közelíti meg, majd lábaival megragadja. Potrohát behajlítja, majd ivarszervét az anya felemelt potrohának hüvelynyílásához illeszti. Így repülés közben történik meg az ondó kilövellése. Az aktus végén a here kimerül, tehetetlenné válik, az anya igyekszik megszabadulni tőle. A here párzószerve azonban olyan szorosan illeszkedik az anya hüvelynyílásába, hogy szétválásuk közben kiszakad. Miután az anya megszabadul a here élettelen testétől, visszatér kaptárjába.

Az anya párzásával kapcsolatos szakirodalomban a legkülönbözőbb változatok találhatók az anya ismételt kirepülését illetően. Annyi bizonyos, hogy egynél többször repül ki, és legalább 3–8 herével párzik.

A párosodást követően az anya a hímivarsejteket élete végéig magtarisznyájában tárolja. A több herével történő párosodást követően az egyes heréktől származó hímivarsejtek nem keverednek el tökéletesen. Kis csomókat képezve, többé-kevésbé elkülönülve maradnak a magtarisznyában. Ez abban az esetben, ha az anya más fajtához tartozó herével is párosodott, olyan különleges helyzetet eredményezhet, hogy egy idő után más jellegeket mutató méhek kelését figyelhetjük meg a méhcsaládban.

A párzott anya

A párzás befejeztével az anya már nem hagyja el a kaptárt, kivéve, ha a család megrajzik vagy valamilyen kényszerítő körülmény nem következik be.

Kelését követően a 10-11. napon kezd el petézni. A petézés megkezdése és mértéke sok tényezőtől függ. Az anya legfeljebb annyit petézik saját teljesítőképességétől függően, amennyit a család adott körülmények között fel tud nevelni. Ha olyan családba kerül, amely minden szempontból megfelelő, lendületesen petézni kezd.

Fontos szempont a jó korosztály-összetételű méhállomány, a mindenkori méz- és virágporkészlet nagysága, a hordás mértéke, valamint a vízgyűjtési lehetőség. A bőséges élelemkészlettel rendelkező családok mindig gyorsabban fejlődnek, mint a szűkölködők.

A peterakás időszakában az anyát folyamatosan 10-12 méh veszi körül (2. kép). Kísérői folyamatosan cserélődnek: ha átmegy egy másik léputcába, ott új kísérők csoportosulnak köré. Hosszabb időn keresztül vizsgálva, ez egy jól begya­korolt folyamatra emlékeztet, amelynek során a kísérethez csapódó méh azonnal tudja, mi a feladata. Kísérik, etetik, tisztogatják, védik az anyát. A kísérőméhek feladata ezenkívül az anya rágótövi mirigyváladékának továbbítása, terjesztése a családban. Ez az anyatermék, más néven feromon ad hírt a család egyedeinek az anyáról. Ennek alapján szereznek tudomást az anya állapotáról, koráról, teljesítőképességéről, ezek esetleges romlásáról. A feromon termelődésének megszűnése az anya eltűnéséről, elpusztulásáról tájékoztatja a méheket.

A méhanya biológiai életkora 4-5 év lehet, de az idő előrehaladtával petézőképessége csökken, ezért termelő méhészetekben elfogadott eljárás az egyévesnél öregebb anyák kiselejtezése.

Dolgozók

A méhcsalád legnagyobb számú egyedei a munkások vagy dolgozók. Nőivarúak, de petefészkük csökevényes, és nem rendelkeznek magtarisznyával sem. Számuk nyáron 60-80 ezer is lehet, télen 10-15 ezer. Testük hossza 12–15 milliméter között változik.

A munkásméhek életkora elsősorban a végzett munka nehézségétől függ. Nyáron 6-8 hétig, télen 6-7 hónapig élnek.

A munkásméhek összehangoltan végzik tevékenységüket. Általában az életkoruknak megfelelő munkát végzik: az 1–3 naposak tisztogatnak, a 3–12 naposak dajkálnak, a 12–18 naposak építenek, a 18–21 naposak őrködnek, a 21. naptól kezdve gyűjtenek. (Folytatjuk)

Forrás: Méhészet