A német méhészújság (Deutsches Beinenjournal) egy átfogó, online felületen is olvasható cikkben vizsgálja a témát, és górcső alá veszi a témáról szóló állításokat és az eddigi kísérleteket, A cikket most újságunk is szemlézi.
Elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy a témában viszonylag kevés a valóban tudományosnak tekinthető kutatás és egyértelmű következtetéseket levonni talán elhamarkodott dolog lenne, még akkor is, ha a német cikk szerzője ezt megteszi. A cikk szemlézésére az indít, hogy talán a magyar kutatók is elkezdik közelebbről megvizsgálni ezt a témát:
A 2000-es évek előtt dél-afrikai méhészek azt állították, hogy az álskorpiók előszeretettel fogyasztják a varroa atkát. Ezt az állítást a méhészkutató Mike Allsopp 2003-ban, a Dél-Afrikai Méhészetben (1) minden alapot nélkülözőnek nevezte. Ám időközben a témát más országokban is felkapták abban a reményben, hogy megtalálták a varroa természetes ellenségét.
Különböző állítások láttak napvilágot a könyvskorpió és a méhek kapcsolatáról. Az egyik szerint a könyvskorpió korábban a méhekkel szimbiózisban élt.
Ezeket eddig valóban csak méhek lakóhelyén, vagy akörül azonosítottak Tehát az az állítás, hogy a könyvskorpió szimbiózisban élne vagy élt volna a méhekkel aligha állja meg a helyét, már ha ragaszkodunk a szimbiózis pontos definíciójához, jegyzi meg a német szakújságíró. Legfeljebb egy laza kölcsönösségről beszélhetnénk.
Azonban ezt sem sikerült érdemben bizonyítani. Az egyik iskolai projektben (3) a diákok egyes heteken kevesebb varroát találtak a kaptár alján azokban a kaptárakban melyekbe könyvskorpiókat helyeztek, mint a kontroll csoportban. Tehát lehetett ugyan valamennyi gyérítő hatása a könyvskorpióknak, de a kísérletben magas volt a családveszteség, ami negatív fényt vet a könyvskorpiók varroa elleni hatékonyságára. Mivel a könyvskorpiók bevitele mellett semmilyen más atkagyérítő, vagy -ölő szer nem alkalmazható (még a timol sem!) – ezek a könyvskorpiókra is negatívan hatnak- pusztán könyvskorpiókkal aligha lehet jelentősen kordában tartani az varroa atka számát.
Sajnos egy másik hosszú távú, Új-Zélandon végzett kísérletben sem sikerült bizonyítani azt, hogy a könyvskorpiók jelentősen csökkentenék a kaptárban az atkák számát (4).
Hat hónap távlatában a több tucat könyvskorpiót tartalmazó kaptárakban sem volt összességében jelentősen alacsonyabb a varroafertőzöttség.
Egyébként a témával kapcsolatban felmerül egy fontos kérdés – jegyzi meg a német újságíró. Ha elvileg a könyvskorpió számottevő mértékben csökkenti a varroa atkák számát a kaptárban, akkor hogyan teszi ezt? Ahhoz, hogy ez hatékonyan legyen, a méheken – azok hátán vagy potrohgyűrűi közül- kellene elfognia az élő varroát. Ilyet azonban nem figyelt meg senki, még Infravörös segédeszközökkel sem (5). Egyetlen kísérletről tudunk, melyben a könyvskorpió egy petri csészében levesz egy atkát a méh hátáról, de csak miután az már nem mutat életjeleket.
A német méhészeti szakújságíró, Dr. Sebastion Spiewok, cikke végén a következőket vonja le:
1 Allsopp M. H. et al. (2003) South African Bee Journal 15:2, 61 – 66.
2 Thapa R. et al. (2013) Journal of Apicultural Research 52:5, 219–226.
3 Ratsch H.-J. et al. (2018) Bücherskorpione als Varroabekämpfer. tinyurl.com/9fkzmm3b
4 van Toor R. (2016) Can chelifers be made to control varroa mites in beehives? Poster auf der Apiculture Conference of New Zealand 2016 Június 19-21
5 Sachs R. www.chelifer.de
Ajánljuk még:
