Tapasztalataim szerint a méhészek 90%-a nincs tisztában azzal, hogy milyen fajtára vándorol, névről még a leginkább elterjedt hibrideket sem ismeri. Általában a vándorlás tervezésénél célozzák meg, hogy mely termőtájra, vidékre érdemes menni (mert jó földek vannak, a haveromnak ott tavaly jól sikerült), másrészt fontos szempont az is, hogy minél több tábla legyen a röpkörzetben, szakaszos nyílással. Hiszen így nemcsak elhúzódik a mézeltetés időszaka, de bízhatunk abban is, hogy a sok között majd csak lesz olyan fajta, amely mézel is.
Megfigyelésre alapozva
Próbál a méhész saját és kollégái megfigyelésére alapozni. Bárki megnézheti például az internetes fórumozók tanácsait. Néhány tapasztalat a sok közül:
„A fajtaneveket nem tudom, de a tavalyi év alapján én is azt állítom, hogy a nagytányérú csíkos vagy nem mézel, vagy csak nagyon gyéren.” Más: „A Neoma olyannyira nem mézel, hogy még éhezhetnek is rajta… tavaly itt többen belefutottak ebbe.” Vagy: „Neoma elkerülendő nagy ívben, Pioneer E82 jó mézelő”. Nem mindenkinek ez a véleménye: „Pioneer E82-ön inkább csak a tábla felett repültek át, leszáradt facéliára virágporért”. És egy aktuálpolitikai hozzászólás: „Felénk a napraforgó már 8 éve 1 deka mézet sem ad! Érdeklődtem, valami francia fajta! Ez is az EU!”
Egy szó, mint száz, sötétben tapogatózunk ebben a kérdésben. Egy növénykultúra – és így a napraforgó is – mézelését a környezeti tényezőktől, a talajadottságoktól az időjárásig számtalan dolog befolyásolja. A Méhészet szaklap 2005. évi júliusi számában találkoztam utoljára olyan publikációval – Zajácz Edit (KÁTKI) –, amely a napraforgó mézelésével foglalkozik, mért eredmények (egyes hibridek nektártermelése, azok cukortartalma) ismertetésével. Az azóta eltelt években a fajtaválaszték folyamatosan bővült. Új hibridek jöttek fel, míg mások „kimentek a divatból”.
Személyes tapasztalatok
A leírtak okán készítettem egy kérdőívet, és szaktanácsadó kollégákkal kerestünk meg termelő méhészeket, osszák meg személyes tapasztalataikat a 2011-es napraforgó-szezonról. Természetesen egy ilyen felmérésnek csak ott van értelme, ahol a megkérdezett méhész tudja, milyen fajtáról gyűjtögettek a méhei. Összesen 105 kérdőív érkezett be. Ezekből a kérdőívekből kiszelektáltam azokat, ahol a méhész környezetében többféle hibrid virágzott, és egy sem dominált, azaz nem alkotta a vetésterület túlnyomó részét.
A kérdőív kérdései kitértek az alábbi információkra: a méhész állományának erőssége, a környék (3 km-en belül) méhes leterheltsége, az ott virágzó napraforgófajták, a növénykultúrák állapota, a termőföldek aranykorona- értéke, a virágzás kezdete és vége, a hordási viszonyok alakulása.
Egy nagyon fontos tényezőt nem érintett a kérdőív, mégpedig a virágzást megelőző, illetve a virágzás alatti időjárási viszonyokat. Ezekhez ugyanis korrekt segítséget nyújtott interneten a http://mehlegelo.omme.hu oldal, ugyanis a méhészeti megfigyelő hálózat időjárásmérő állomásainak adatai itt elérhetők.
2011-ben a napraforgó virágzása június utolsó dekádjában kezdődött és augusztus első dekádjában fejeződött be (persze kirívó esetek ettől eltérően lehettek). Ennek az időszaknak az időjárása igen változatos volt. Június vége és július eleje hűvös, szeles, változékony idő mellett telt némi eső kíséretében. Nektárgyűjtéshez kedvezőtlen volt az idő. Azután mintegy varázsütésre, rövid átmenettel beköszöntött a kánikula, a hordás a meleg időben megindult.
Július 8-20. között 30-35 C-fokos nappali hőmérsékletek voltak, számottevő csapadék nélkül. Az ezt követő napokban jött a lehűlés, komoly mennyiségű eső mellett. Az ekkor lezúdult csapadék másfélszerese volt a júliusi sokévi átlagnak, ami egyúttal a hordás végét is jelentette. A kiértékelt kérdőívekre vonatkozó összesítést a táblázat mutatja be.
Állományban gyomirthatók
Mivel többen kérték, hogy az adatait anonim módon kezeljük, ezért a méhész személyi adatait, a vándorlás helyét nem közöljük. A táblázatban szereplő fajtákat tekintve 12 féle, zömében (75%-ban) a Syngenta vállalatának hibridjei (Alexandra, NK Ferti, NK Brio, NK Neoma) szerepelnek. Ezek közül is az NK Brio imidazolinon-rezisztens, vagyis posztban gyomirtható változata, az NK Neoma fordult elő leggyakrabban (36%).
De vajon mit is jelent az, hogy posztban, más szóval állományban gyomirtható a növény? A hagyományos technológiában a kultúrnövényt csak közvetlenül a vetést követően, még kelés előtt lehetett gyomirtó szerrel kezelni. A posztban gyomirtható hibrideknél a kezelést (a hibridhez kötött speciális szerrel) elvégezhetik a növény 2-4 leveles állapotáig a kultúrnövény károsodása nélkül. 2011-ben a gazdáknak a korábbi csapadékos, belvizes időnek köszönhetően sok területen nem maradt más választásuk, mint ezeket a hibrideket vetni. Már legalább 5 éve köztermesztésben is megtalálhatók ezek a termékek a nagy cégek kínálatában. Így a Syngenta-nál az NK Neoma, a Pioneer estében a PR63E82 (az E betű jelzi az expressz toleranciát az alap hibridhez képest), a Limagrain-nál pedig LG5658CL (CL betűjelzés utal az úgynevezett Clearfield gyomirtási technológiára). Hogy a következő években mennyire folytatódik ezen hibridek térhódítása, még kérdéses.
Számottevő mértékben fordultak elő a kérdőívekben (16%) a Pioneer cég hibridjei (PR63 valamely változata), de találkoztunk a Limagrain (LG5658), a Monsanto (Rumbasol), illetve a KWS (Barolo) cégek hibridjeivel is. Természetesen ebből még nem lehet levonni azt a következtetést, hogy az országos vetésterületre reprezentatív ez a százalékos megoszlás, de az arányokat tekintve irányt mutat. A táblázatban szereplő fajtákat tekintve kiemelném az Alexandra 18%-os jelenlétét. A korábbi vizsgálatok alapján nektártermő képessége jó, és termesztése a 90-es évek második fele óta folyamatos. Ez alapján is torz az a köztudatban elterjedt állítás, hogy mire egy új fajtát megismerhetnénk, már el is tűnnek az újabbak miatt.
Milyen következtetéseket vonhatunk le a táblázatból a mézelést tekintve? Általában azon méhésztársak tudtak komoly eredményt (30 kg feletti gyarapodást) elérni, akik jókor voltak jó helyen. Jókor, azaz július közepére, a kánikula napjaira esett a virágzás dandárja. És jó helyen, azaz „zsíros” talajba vetett napraforgón mézeltetett, amely lehetőleg nem volt agyonterhelve méhekkel. Ebből is látszik két dolog. Az egyik az, hogy a köztermesztésben leggyakoribb fajták mindegyike adhat jó eredményt. A másik pedig, hogy a környezeti szempontok többet nyomnak a latban, mint maga a fajta. Hiszen egy jól megválasztott termőtájon, ha az időjárás is kegyes, jó esélyünk van a bő termésre, míg egy gyenge, sovány talajon a legjobb fajta sem fog mézelni.
A szaktanácsadói hálózat által készített összesítés alapján 2011-ben is meghaladta az 500 000 hektárt a napraforgó vetésterülete. A hazánkban lévő 1 millió méhcsaládot figyelembe véve ebből arra is következtethetnénk, hogy nincsenek túlterhelve a méhlegelők. De! A napraforgó virágzása az országban elhúzódó, a vetési időpont és a fajta függvényében.
A virág mézelése termőtájanként szélsőségesen változhat. Ebből a két tényezőből pedig az következik, hogy a virágzás fő szezonjában, vagyis július folyamán a frekventált helyek egyre inkább – mivel az ország méhcsaládszáma is növekvő tendenciát mutat – túlterheltek. Ne felejtsük el, hogy sajnos az időjárás is egyre szélsőségesebb. Legjobb példa erre, hogy amíg 2010 az elmúlt 100 év legcsapadékosabb, addig 2011 a legszárazabb éve volt!
Úgy gondolom, hogy némi új információt adott, illetve több téves információt sikerült megcáfolnunk. Akkor lehetne többet elérni, ha folyamatosan, éveken keresztül minél több méhésztárs bevonásával figyelnénk a különböző napraforgófajták viselkedését, hiszen minden év más időjárási körülményeket teremt. Persze mindez nem helyettesíthet egy – a fajták nektártermelő képességét kutató – tudományos vizsgálatot, de kiegészítheti azt, és visszaigazolást adhat számunkra. Szaktanácsadó kollégáim nevében köszönöm a kérdőív kitöltését vállaló méhésztársak segítségét.
Barkó Árpád
szaktanácsadó
