Back to top

Átmeneti megoldások

Újabb kihívással kell szembenézniük a zöldségtermesztőknek, főként a biológiai növényvédelmet alkalmazó zöldséghajtató kertészek panaszkodnak a zöld vándorpoloska terjedése miatt. A természetes ellenségét még nem találták meg, a vegyszeres kezelés azonban véget vet az addig fölépített biológiai védelemnek. Mindenképpen meg kell akadályozni a kártételét, mert szívásával gátolja a növények fejlődését, a termést pedig eladhatatlanná teszi. A kártevőről és az ellene lehetséges megoldásokról Forray Alfréd szaktanácsadó tájékoztatott.

A zöld vándorpoloska jelenléte nem új hazánkban, azonban évről évre több kártevő telepedett meg, és ezzel a kártétele is fokozódott a szabadföldi és hajtatott zöldségállományokban is. A legtöbb kárt a zöldbab-, a paprika-, a tojásgyümölcs-, a sárgadinnye-, az uborka- és a paradicsomtermesztőknek okozta. Különösen súlyos a gond a biológiai növényvédelemre átállt kertészetekben, ahol a szükségszerű vegyszerhasználat teljesen tönkreteheti a jól működő rendszert. Bár az idén is nagy kárt okozott, megfigyelések szerint valamivel kisebb a baj, mint tavaly volt, ez pedig remélhetően azt jelzi, hogy már nálunk is van parazitája, vagy predátora a természetben.
Az európai hatóságok, akárcsak más kártevők esetében, nem engedik betelepíteni a származási helyén élő természetes ellenségét, nehogy később túlzottan fölszaporodjon, és megbontsa a biológiai egyensúlyt. Inkább az itteni parazitáit, predá torait igyekeznek megtalálni, amelyek a hazai rovarfaunából majd „rászoknak”. A mediterrán országokban már próbálkoznak például a Tris­solcus basalis fürkészdarázzsal, és természetesen a biológiai növényvédelemben alkalmazott élő szervezeteket kutató, forgalmazó nagy cégek is keresik a megoldást. A kutatást gyorsíthatja, hogy az eredményeket a holland kertészek is nagyon várják, hiszen a kártevő augusztusban, szeptemberben az ottani növényházakba is betelepszik.

Déli büdösbogár

A növényi nedvekkel táplálkozó zöld vándorpoloskát (Nezara viridula) emberöltők óta ismerik a trópusi és szubtrópusi területeken. Hazánkban jó tíz éve észlelték elő-ször, azóta mind több kárt okoz a zöldségállományokban, veteményeskertekben, de az utcai fákon is megél. Valószínűleg Etiópiából származik, és a zöldség-gyümölcs szállítmányokkal terjedt el szerte a világon, illetve a globális fölmelegedéssel vonul északabbra, Európában már Hollandiába és Angliába is elért. Az imágók és a lárvák által megszúrt terméseket nemcsak a szívásnyom teszi eladhatatlanná, hanem undorító poloskaízük is. Ezért hívják angol nyelvterületen a kártevőt déli zöld büdösbogárnak

Eladhatatlan a termés

A zöld vándorpoloska a hajtásokat, és főként a terméseket szívogatja. Szipókájával nyálat fecskendez bele, ott föloldja a szövetet, és később azt kiszívja. A paprikán, paradicsomon jellegzetes csillagfoltok utalnak a kártételére, az uborka görbül, torzul. Még ennél is nagyobb baj, hogy a szívás nyomán a termések poloskaízűvé válnak, így semmiképp sem értékesíthetők. A hajtásvégek megszúrásával a növény lankad, de az is előfordul, hogy a te nyészőcsúcs pusztulása miatt a növényt csak oldalhajtásokkal tudják továbbvezetni.

Áttelel

Amíg nálunk szabadföldön három, a növényházakban több nemzedéke is kifejlődik évenként. A téli hideg elpusztítaná a melegkedvelő rovart, ezért az imágó fagymentes zugokba, résekbe, fűtetlen fóliákba, helyiségekbe, garázsokba húzódik. A növényházban is áttelelhet, ezért a kultúra végén, még a növények kitakarítása előtt alapos fertőtlenítés szükséges, hogy véletlenül se maradjon benn poloska.
A tavaszi fölmelegedéssel először a hajtatott zöldségféléken jelenik meg, az imágók berepülése általában áprilistól kezdődik. A poloskákra jellemzően nagy tömbben rakják le fehér vagy sárga tojásaikat, 16-36 tojást ragasztanak a levelek fonákjára. A kis fekete lárvák kikelés után is együtt maradnak néhány napig, egy hétig. A lárvák ötször vedlenek, a fiatal lárvák feketék fehér pöttyökkel, az idősebbeken már a zöld szín is előfordul, a kifejlett egyedek pedig teljesen zöldek.

Mit lehet tenni?

A biológiai védekezésű állományokban a vándorpoloska gyorsan fölszaporodik, és ez nagy dilemma elé állítja a kertészeket, főként a paprikahajtatókat. Az engedélyezett pi­ retroidhatóanyagú készítmények ugyanis felborítják a beállt biológiai egyensúlyt, a használatuk után pedig kénytelenek vegyszeres védekezésre átállni. Kissé szelídebb megoldás az imodakloprid hatóanyag csepegtető rendszerrel való kijuttatása, mert bár erősen gyéríti a ragadozó poloskákat, különösen a Macrolophus­t, kissé jobban kíméli az Orius­t és az üvegházi ragadozó atkát (Phytoseiulus­ persi­milis), így azok megmaradnak az állományon, és védelmet nyújtanak a takácsatka és a tripsz ellen. Sajnos az Amblyseius swirskii ragadozó atka fokozottan érzékeny erre a neonikotinoid készítményre. A másik lehetséges megoldás a Tepekki kipermetezése, amely a kártevő fiatal lárváit elpusztítja, de a kifejlett vándorpoloskák többnyire megmaradnak.
Az egyik kertész, mivel nagyon sokat költött a biológiai védekezésre a kaliforniaipaprika-állományában, kifejezetten azért alkalmaz egy dolgozót, hogy földerítse, és zacskóba gyűjtse a poloska pete-, illetve lárvacsomóit, mesélte a szaktanácsadó. (A munka iszonyatos bűzzel jár, így nem vállalja mindenki.) A többi dolgozó azzal segíti, hogy munka közben megjelölik, hol látnak tojásokat, lárvákat. Eddig még sikerült így megakadályozniuk a lárvák szétterjedését és kártételét. A megnyugtató megoldás persze a hatékony biológiai védekezési módszer megtalálása lesz.
A paradicsomhajtatásban mérsékeltebb a kár, valószínűleg a lisztharmat elleni gyakori kénpárologtatás miatt. Úgy tűnik, hogy a kártevő valamelyest érzékeny a kénre. Célszerű ezért kénpárologtatással a paprikában is minél tovább, június-júliusig elhúzni vagy teljesen elkerülni a vegyszeres beavatkozást. A sok kénre azonban a hasznos ágensek is érzékenyek, ezért folyamatos megfigyelés szükséges.
Az uborkaállományban nem párologtatható kén, a növények levele sérül tőle, így az a kártevőnek jobban kitett. Az uborkahajtatásban azonban nem vetnek be ragadozó poloskákat a biológiai védekezésben, túlnyomórészt ragadozó atkákat telepítenek, így a fölszívatásos módszerek jó hatásfokkal működnek

Vektorháló

A vektorháló megakadályozhatná a vándorpoloska betelepülését, azonban végzetesen lecsökkenti a légcserét, ezáltal a növények nem tudják magukat hűteni, „fölforrnak”, nem kötnek, vagy elrúgják a kötéseiket. Óvatosan bánjunk tehát a vektorhálóval, még akkor is, ha további előnye, hogy sok szén-dioxidot visszatart, és a napsugárzás nem égeti meg alatta a növényeket. Még a korszerű növényházakat sem készítik olyan nagy szellőzőkkel, amelyre ajánlatos a kis osztású, például a tripsz betelepedését gátló vektorhálót tenni, ha nem megoldott a mesterséges légmozgatás. A nagy, akár az egész oldalon végig nyitható szellő-zőkkel rendelkező termesz tőházaknál a vektorháló hazánkban is fölszerelhető, de ez esetben is inkább a nagy szövésű, jéghálót érdemes választani, a poloskát az is távol tartja, és a légcserét alig befolyásolja.
 

Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kertészet és Szőlészet 2015/34 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok