Back to top

Az atkaszúrás végzetes ilyenkor!

A varroa elleni zárókezelésnek ősz végén és tél elején van itt az ideje, de önmagában nem sokat ér. A célért, hogy jövő szeptemberre legyen minél kevesebb atkaszúrt méh a családban, már most el kell kezdeni dolgozni. Az oxálsav csurgatás 95 százalékos hatékonyságú a fiasításmentes, fürtbe húzódott családban, de csak egyszer alkalmazzuk.

Régi méhész mára jól megtanulta, a kezdő pedig jobb ha annak megtanulásával indít, hogy a méhészeti szezon ősz végén, illetve tél elején kezdődik, amikor megszűnik a méhcsaládoknál a fiasítás.

Furcsán hangzik? Sajnos, nem az.  Ironikusan nevezhetnénk a méhészetet manapság “atkászatnak” is, hiszen a varroa-atka biológiáját jól ismerve tud csak a méhész hatékonyan fellépni ellene.  

Varroa atka a méhen
Fotó: Hevesi Mihály
Az atka elleni küzdelem, ha a méhész jót akar magának és a szomszédos méhészeteknek, egész évben zajlik, persze úgy, hogy közben ügyel a méz vegyszermentességére is. Az egyik legfontosabb mozzanata ennek a közdelemnek, amikor a méhcsaládban már nincs fedett fiasítás, ahová az atka elbújhatna az ellene bevetett szerek ellen.

Ilyenkor az a cél, hogy minél nagyobb hatásfokkal irtsa a méhész a méheken ülő atkapopulációt. Fontos itt tudni, hogy bár ez az úgynevezett zárókezelés a legfontosabb atkaellenes mozzanat az atkairtás során, önmagában nem sokat ér, és ha mégoly lelkiismeretesen is hajtja végre a méhész, érhetik meglepetések tavasszal.

A FŐ CÉL ugyanis az: szeptemberre legyen minél kevesebb atkaszúrt méh a családban.

Miért ez a cél?

Nyáron - vagyis  tavasztól szeptemberig - egy méhecske 5-6 hétig él. Az egyre nagyobb környezeti behatások miatt, mint a vegyszerszennyezettség, sajnos előfordul, hogy csak 3-4 hétig.

A szeptemberben kikelő méhek vastagabb zsír és proteinréteggel születnek és 5-6 hónapig kell élniük. Az ő feladatuk az, hogy átvészeljék a telet, és februárban elkezdhessék a fiasítás táplálását és melegen tartását.

Ha ezek az őszi kelésű méhek atkaszúrtan mennek a télbe, az immunrendszerük jelentősen legyengül, és a hosszan tartó mínuszokat aligha képesek átvészelni.

Így történhetett, hogy a tavalyi hideg tél sok tapasztalt méhész számára is katasztrófával végzódött. A magyar méhállomány 30-45 százaléka elpusztult. Voltak olyan méhészek, akiknek több száz családból csak néhány maradt.

Az utobbi években az atkairtásban Magyarországon is jelentős szerepet játszanak a szerves savak, melyek bizonyos idő után a kaptárban lebomlanak és nem képeznek szermaradványt. Ez azért jó, mert a méhész így nem juttat be olyan szereket a méhcsaládba, melyek a mézet vagy a viaszt szennyeznék. A szerves savak  használata viszont -  bár nem bonyolult -, igényel némi odafigyelést, és jó tudni, hogy mikor számíthatunk hatékony kezelésre.

Dr. Gerhard Liebig, német nyelvterületen közismert méhész és méhészeti szakíró, már több mint húsz éve gyűjti a szerves savakhoz, többek között az oxálsavhoz füződő tapasztalatokat. A Deutsches Bienenjournal legújabb számában leírja, hogy az oxálsav csurgatás, spriccelés illetve a párologtatás mikor és milyen körülmények között a leghatékonyabb.

Nyáron jobbnak tartja az oxálsavval való spriccelést, legalábbis a családmegosztás vagy műrajok készítésének az esetében - természetesen fiasmentes családokról beszél. Ez nagyobb méhészetekben persze kivitelezhetetlen. Viszont családmegosztás során ott is megéri a savval való spriccelés.

Oxálsavoldattal átitatott szivacs, rajta cukrolepény
Fotó: Deutsches Bienenjournal 2017/11

Dr. Liebig tapasztalata szerint az oxálsav csurgatása (3,5-4 százalékos oxáloldatos sziruppal) zárókezelés esetén, amikor már nincs fiasítás, és ha a család fürtbe húzodott, 95 százalékos hatásfokú (+5 és -5 Celsius fok között). Amikor pedig a méhek nem ülnek sűrű fürtben pusztán 50 százalékos hatásfokot mutat. A csurgatást kétszer nem javasolja, mert az erőteljesen károsítaná a méheket.

Az oxálsav párologtatása, szublimálása akkor is nagy hatásfokú, ha a méhek nincsenek fürtbe húzódva, de már megszünt a fiasítás. Viszont ez a módszer az emberre is veszélyes, ezért elővigyázatosan és védőfelszereléssel érdemes csak végrehajtani.

Új módszerként megemlíti a tartós hordozón történő oxálsavas kezelést, melyet a Méhészet egyik korábbi számában már ismertettünk. (Tiszta mézet a hordóba!). Igaz, kicsit másképp ajánlja, mint ott az amerikai Randy Oliver.  Liebig a téli beetetés után (szept. 15) egy szivacskendőt (20x18x0,5 cm) helyez a fészekre, melybe 100 milliliternyi cukros oxáloldatot tesz (glicerint nem említ), és rá egy nagyjából 20 dekányi cukorlepényt, melyet a méhek úgy tudnak csak elhordani, hogy rámennek erre a tartós hordozóra.

Figyelem, a savaknak van egyfajta fiasításcsökkentő hatása, ezért tavasszal inkább nem, vagy kellő odafigyeléssel érdemes csak alkalmazni.
Forrás: 
magyarmezogazdasag.hu

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

1,5 millió méhcsalád mandulán

Januári méhészhírek a nagyvilágból: A méhállomány fele mandulán; Méhtolvajt bírságoltak Németországban (Neckarsulm); Kis kaptárbogár elleni stratégiaváltás Dél-Olaszországban?

Jókor jött a hideg és a hó a gazdáknak

Jókor jött a hideg, állítják a mezőgazdasági termelők és ezzel egyetértenek Tolna megye méhészei is. Az őszi vetéseket vékony rétegben ugyan, de hó borította. A gazdák bíznak benne, hogy még jelentős mennyiségű hó vagy eső esik tavaszig, ugyanis legalább két havi mennyiségű csapadékkal „adós” a természet.

Essen a nehézség a kaptárainkba – megújult a Méhészet(videó)

Melyek a hazai méhészet Achilles-sarkai? Miért beteg a mézpiac, hogyhogy jobban megy a hamis méz? Miként növelhető a hazai mézfogyasztás? Hogyan álljunk neki a méhcsaládok gyors tavaszi fejlesztésének? A megújult Méhészet magazinból kiderül!

A poszméh, mint eleven drón - videó

A mezőgazdasági termelők már használják a drónokat a növények megfigyelésére és a hőmérséklet vagy a páratartalom ellenőrzésére. Ezek az eszközök azonban eléggé energiaigényesek. Új módszereket keresnek. Az energiafogyasztó drónok helyett a Washingtoni Egyetem kutatói egy olyan rendszert hoztak létre, amely elég kis érzékelővel rendelkezik ahhoz, hogy azokat egy poszméh hátán helyezzék el.

Beteg a mézpiac (2. rész)

Nem a magyar méhész „szája-íze” szerint alakulnak a nagybani mézfelvásárlási árak. Alacsonyak és nem mozdulnak, ha igen, akkor inkább lefelé. Egy kilogramm virágmézért másfél liter dízelt sem kapunk, Pesten két gombóc fagyit (igaz, édestölcsérben). Ráadásul, alig-alig lehet eladni, a hazai exportcégek szokatlanul sokat állnak, nem vásárolnak. Vajon mi lehet ennek az oka? Miért beteg a mézpiac?

Almavédelem poszméhekkel?

A növényvédelemben mind nagyobb gond lehet a tűzelhalás elleni védekezés, mert a melegedő időjárás miatt másodvirágzásra lehet számítani az almánál, amikor nagyobb a fertőzés veszélye, mint tavasszal. Belga kutatók kísérleteztek azzal, hogy poszméhekkel juttassanak antagonista élesztőgombát az alma és körte virágaira, amivel meg lehet előzni a tűzelhalás fertőzését.

Egyre menőbb a falusi turizmus

Óriási bővülést mutatott tavaly a falusi turizmus látogatottsága: a magyarok egyre inkább érdeklődnek a vidék értékei iránt, miközben népszerűbbek lettek a helyi termékek és a régiós nemzeti kincsek.

A méhcsaládok gyors tavaszi fejlesztése

A fenti címmel jelent meg 2018 áprilisában kis kézikönyvem. Ezzel a témával összefüggésben osztok meg néhány részletet. Sőt, aktuális, remélhetőleg hasznos, de a könyvben nem szereplő gondolatokat is beleszövök az írásba. Mivel a tavaszi munkálatok még két hónapnyira vannak, megengedhetjük magunknak, hogy távolabbról indítsuk a témát.

Méhészhírek a nagyvilágból

A nozéma a hideget is túléli; Kidobott viasz Afrikában; A méhek az aknamentesítésben is társai az embernek

A méhészek kedvelt fafaja lehet a kínai mézesfa

A Kína középső részéről származó kínai mézesfa a hársfa elvirágzása után biztosíthatja a további nektárgyűjtést, és alkalmas lehet arra is, hogy a méhek télire bespájzoljanak.