0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. szeptember 5.

Gyöngytyúkunk őse a fekete kontinensen

A sisakos gyöngytyúkról, mint házi gyöngytyúkunk őséről viszonylag gyakrabban olvashatunk különféle szakkönyvekben – az elmúlt években több kutatás is irányult vadonbéli viselkedésének megfigyelésére. Ezek eredményei alapján ma már könnyebben érthetjük meg gyöngytyúkjaink viselkedését, ami a gazdaságos termelés egyik alapja is.

A sisakos gyöngytyúk megjelenése lényegében megegyezik a mi kékesszürke gyöngytyúkunkéval. A Szaharától délre a zárt erdőségek kivételével szinte mindenhol előfordul, s a szaruval fedett csontos sisak, valamint az állon lévő kék és piros színű bőrlebeny segítségével könnyen meg lehet különböztetni a többi fajtól.

A sisakos gyöngytyúk Afrika trópusi területeitől kezdve egészen a mérsékelt övig elterjedt, s a trópusokon az esős időszakban, míg a mérsékelt övben nyáron szaporodik. Annak ellenére, hogy még sok helyen gyakori, a vadászat, illetve az élőhelyvesztés miatt ma már a Szaharától északra mégsem fordul elő, s a dél-afrikai populáció is több helyen vészesen megritkult.

Megfigyelték, hogy egy-egy csapat nemigen jár be két kilométernél nagyobb sugarú területet, amennyiben megfelelő táplálékbázis áll rendelkezésére. Tehát a mi házi gyöngytyúkunk is, ha megfelelő takarmányt kap, illetve tud keresni magának, akkor könnyen helyhez köthető. De azért sem kóborol el szívesen, mert a vadonban élő ősei, ha csak tehetik, mindig ugyanarra az alvófára gallyaznak fel, s ez rá is jellemző.

Általában a madarak korán reggel, először libasorban haladva mennek az itatóhelyhez, majd pedig egymás mellett haladva gondosan átfésülnek egy-egy területet. Ilyenkor magvakból vagy hagymákból, gyökerekből és gumókból álló táplálékukat gyűjtik össze, melyben olykor-olykor nagyobb gerinctelen, s kisebb gerinces állatok is szerepelnek.

A reggeli egy sorban haladás élén, valamint a táplálékkeresés idején is az élen egy idősebb, tapasztalt kakas halad, mely a rájuk leselkedő veszélyekre lényegesen jobban figyel az alacsonyabb rangú csoporttagoknál, s általában ő riasztja is a többieket. Vész esetén az állatok zárt csoportba rendeződnek. A csoport belsejébe a fiatalabb, gyengébb egyedek kerülnek, míg a veszélyesebb, külső részeken az életerősebb példányok mozognak. Ezt a magatartásformát a háziasított példányoknál is megfigyelhetjük, ha kellő tér áll rendelkezésükre.

Ezért igen fontos, hogy madarainkat lehetőleg legalább 10-15 fős csoportokban tartsuk, hiszen ilyenkor a közösség adta biztonságérzet miatt nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak.

Ezzel jobb a takarmányhasznosítás, így nagyobb gazdasági haszon is párosul. A költési időszakon kívül a sisakos gyöngytyúk, mivel igen társas természetű, nagy csapatokban verődhet össze. A közelmúltban megfigyeltek egy 2000 példányból álló rajt is. Ez a társas tulajdonsága teszi házi gyöngytyúkunkat is alkalmassá arra, hogy viszonylag nagyobb tömegben is könnyen tarható, jól nevelhető legyen.

 

Forrás: Kistermelők Lapja/magyarmezogazdasag.hu