Ebben az esetben is a Kistermelők Lapja olvasójának konkrét esetét elemezzük jogi szempontból. Olvasónk földje közelében egy lovarda működik.
A lovarda üzemeltetője a lovakat kiengedte legelni egy villanypásztorral biztosított legelőre, de nem kellő odafigyeléssel zárta le a villanypásztort, és a lovak kiszabadultak.
Pár ló átügetett olvasónk földjére, és ott legeléssel és a termény letaposásával kárt okozott. Amikor az állatokat olvasónk megpróbálta befogni, azok megriadtak, és további károkat okoztak, kis híja volt, hogy sérüléseket okozzanak olvasónknak. Nézzük meg mindennek a jogi oldalát!
Veszélyes üzemi felelősség
A jelenleg hatályos Ptk. is tartalmaz az állattartó felelősségére vonatkozó szabályokat. Nem éppen bőbeszédűen összesen két mondatba sűríti össze a jogalkotó a lényeget:
aki állatot tart, az állat által másnak okozott kárért felel, kivéve, ha bizonyítja, hogy az állat tartásával kapcsolatban felróhatóság nem terheli.
Veszélyes állat tartója a veszélyes üzemi felelősség szabályai szerint felel. Ebben az esetben elég egyértelműnek tűnik a helyzet, a lovak tartója, tulajdonosa a legeltetést nem a tőle mint lótartótól elvárható gondossággal szervezte, illetve felügyelte, így őt terheli az állatok által okozott kár.
Mivel itt már az első, enyhébb felelősségi szabály alól sem tudja kimenteni magát a lótartó, nincs jelentősége a második, szigorúbb szabálynak, a veszélyes üzemi felelősségnek. A veszélyes üzemért való felelősség azt jelenti, hogy a fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytató személy az ebből eredő kárért való felelősségétől csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik.
Ha viszont a lovak a vihar kitörése miatt riadnak meg, és okoznak ezáltal kárt, a lótartó felelős lesz a kárért, mert a lótartónak számolnia kell azzal, hogy az időjárás változása esetleg megriasztja az állatokat. Fontos megjegyeznünk, hogy a lovarda üzemeltetése amúgy fokozott veszéllyel járó tevékenységnek minősül, tehát ha a lovagoltatással kapcsolatosan keletkezik valamilyen kár (pl. személyi sérülés), úgy a lovarda üzemeltetője e szigorúbb szabály szerint felel. A lovardák működését ezért is szabályozza az állam viszonylag szigorúan, hogy lehetőség szerint elejét vegyék a káreseményeknek.
Érdemes-e visszatartani az állatot?
Az itt leírt esethez kapcsolódóan még megemlítjük, hogy a korábbi Ptk. kifejezetten megengedte, hogy a tilosban talált állatot a föld használója visszatartsa mindaddig, amíg az állattartó az okozott kárt meg nem térítette. Ez a 2014 óta hatályos Ptk.-ban így nincs benne, de ez nem jelenti azt, hogy a károsult ezt ne tehetné meg, ha az eset körülményeinek mérlegeléséből az következik, hogy kárának minél gyorsabb megtérítését ilyen módon tudja biztosítani, azonban ebben az esetben átszáll rá az állat tartásáért való felelősség, magáról az állatról is köteles gondoskodni. Így persze kérdéses, hogy érdemes-e az állatot visszatartani, vagy az a célszerűbb, hogy minél hamarabb távolítsuk el a számára idegen földről. Amint ez az elmondottakból látható,
a lovakkal és általában az állatokkal kapcsolatos kártérítési felelősség azon alapszik, hogy az állattartó az uralma alatt álló állat minden egyes „megmozdulásáért” felel,
ezért biztosítania kell, hogy olyan ne történhessen, hogy az állat kikerül az uralma alól, az ő felelőssége és kötelezettsége, hogy az állat ne okozhasson másnak semmiféle kárt. Vigyázzunk tehát a lovainkra, nehogy kártérítést kelljen fizetnünk!