Jönnek az ellések, születnek a gidák. Szeretnénk, ha minden gond nélkül történne. Ennek egyetlen feltétele van: a felnőtt kecskék, gidák, növendékek szakszerű takarmányozása. Ezzel kapcsolatban fontos szabály, hogy bármilyen korú, istállózott kecskék takarmányozásában vitamin kiegészítést kell alkalmazni. A javasolt vitamin szintek részben gyakorlati tapasztalatokon alapulnak, mert nagyon kevés kutatási anyag szól a kecskék vitamin ellátásáról, illetve szükségleteikről.
A napi szükségletet sok minden befolyásolja, a kecske kora, neme, vemhességi állapota, mérete stb. (Ez főleg hazánkban probléma a heterogén kecskeállomány miatt.)
A fiatalabb, kisebb méretű egyedek szükséglete viszonylagosan magasabb, mint az idősebb, nagyobb, nem termelő egyedeké. A magasabb érték a nagyobb méretű, az alacsonyabb érték a fiatal, vemhes és szoptatós kecskék igénye. Feltételezzük, hogy úgy etetjük kecskéinket, hogy 2/3 részben szárított takarmányt kapnak, 1/3 részben pedig abrakkeveréket adunk, átszámíthatjuk a fenti táblázatban közölt igényeket az adott arányok szerinti adagoláshoz.
A gidák takarmányozása
A gida születése után van egy időszak a bendőműködés teljesen aktívvá válásáig, – 10–12 hetes korig – istállózott tartásnál. Legelőn tartás, természetes szoptatás mellett, hagyományos nevelés esetén (kecsketej, abrak keverék, finom szálú széna) 6–8 hetes korig. Ez alatt az időszak alatt, gidáknak olyan vitaminban gazdag, könnyen emészthető takarmányokra van szükségük, mint a zöld erdei széna, vitamindús takarmánykeverék, mely fedezi a gidák teljes napi szükségleteit. (Ne felejtkezzünk meg arról a tényről, hogy ilyenkor lesz az egyszerű gyomrú állatból összetett gyomrú, ekkor alakul ki a bendőemésztés.)
A kecsketej könnyen emészthető, de zárttartás esetén nem biztos, hogy az anyakecske igénye szerinti takarmányozásban részesül.
Persze lehet azt mondani, hogy ez csak folyamatos takarmány- és állatanalízis alapján képzelhető el. Nem tudom, hogy egyáltalán foglalkozik- e valaki ilyen mélységig a kecske takarmányozásával. (Valamikor a Boscoop szarvasmarha termelési rendszer felkészült volt ennek a munkának az elvégzésére dr. Sass Barnabás vezetésével, de azt a szolgáltatást sem sokan vették igénybe.) Tehát feltétlenül szükséges a vitamin kiegészítés a kecskék takarmányozásában is. Igaz, a legelőn tartott kecskéknél ez nem fordul elő. A kecske „válogatva” legel. Persze ez nem valódi válogatás, hanem az igényeinek megfelelő takarmány felvétele legelés közben. (Meg kell figyelni, hogy a kecske legelés közben állandóan sétál.) Ezért a legelőn tartott anyakecskék teje lényegesen gazdagabb a zsírban oldódó vitaminokban (A-, D-, E-, K-).
A vitaminhiány elkerülése érdekében az anyakecskéket ebben az időszakban vitaminokkal dúsított abrakkeverékkel szükséges ellátni.
Feltétlenül ragaszkodjunk az abrakkeverék etetéséhez, mivel a kecske nem szereti a monodietikus (néhány takarmányra leszűkített takarmány) etetést. Ha csak egy abrakféleséget etetünk, egy idő után lecsökken az abrak mennyiségének fogyasztása. Lecsökken a tejtermelés, de nem ritka a kondícióromlás sem. A gidákat etethetjük kis mennyiségű vitaminokban gazdag takarmánykeverékkel, jó minőségű, zöld színű, vékony szálú szénával. De megoldható a szükséges A-, D,- E-vitamin pótlása injekció formájában is (takarmányon keresztül olcsóbb). Ha minimális az utánpótlás néhány vitaminból, gyakran általános vitaminhiány lép fel. Gidáknál ez úgy jelentkezik, hogy a normál növekedés üteme lelassul, a szőrzet színe tompább lesz. Aztán borzolttá válik. Ha a minimális utánpótlás tovább csökken, akkor klinikai hiány tünetek jelennek meg, aminek a vége akár visszafordíthatatlan elváltozás lehet.
Zsírban oldódó vitaminok
A-vitamin: főleg zöldtakarmány tartalmazza az elővitamint – a bétakarotint, mely a belekbe jutva alakul át vitaminná. Zárt helyen tartott kecskéknél ajánlatos sárgarépát, jó minőségű szénát etetni a kedvező eredmény elérése érdekében, mivel mindkét takarmány magas karotin tartalmú. Vitaminhiány esetén először mattá válik a szőrzet, majd a fiatal kecskéknél látás zavarokkal párosul, eleinte szürkületi vakság formájában jelentkezik.
Felnőtt állatoknál először ideiglenes, majd állandósuló zavarok lépnek fel:
– rövid, vagy kései ivarzási időszak,
– rossz fogamzás, – ellés utáni méhgyulladás,
– bakoknál rossz sperma minőség,
– vastag, nyálkás orrfolyás,
– (a kutatók már vesekő kialakulását is feljegyezték).
D-vitamin: természetes elővitaminok (szteroidok) az elfogyasztott zöldtakarmányokból az állat szervezetében napfény hatására alakulnak át vitaminná. (Ezért fontos, hogy télen, ha csak rövid időre is, engedjük ki állatainkat egy kis „futkosásra”, melyet ők is szívesen vesznek). A napfénytől elzárt kecskék szervezetében nem képes kialakulni. Ezért van szükségük ezeknek az állatoknak kész D-vitaminra. Ezt csak kész vitaminkészítmény formájában adagolhatunk, mert általában a takarmányok nem tartalmazzák a kész vitamint. Jó minőségű szénák csekély mértékben tartalmazzák ugyan, de ez nem elegendő. (Legyünk őszinték, nem sok helyen kapnak a kecskék jó minőségű szénát). A D-vitamin szabályozza kecskék szervezetében a foszfor és a kalcium felszívódását és szervezetbe való beépülését.
Ne felejtsük el, ilyenkor vemhesek anyakecskéink és nemcsak az anyakecskék élete van veszélyben, hanem a magzatoké is.
Hiánya a foszfor–kalcium arány romlását, felszívódás elmaradását eredményezi. Fiatal kecskéknél csontlágyulás, csontgörbülés, idősebbeknél csontritkulás lesz a jele, ami sok esetben csonttöréshez vezet. E-vitamin: megint csak a zöldtakarmányra kell hivatkoznom, mert ez tartalmaz megfelelő mennyiségű alfa- tokoferolt, ami fő forrása az E-vitaminnak. Sokkal kisebb mennyiségben tartalmazzák a tárolt takarmányok, de ez a mennyiség a kisebb testű kecskéknek sem elegendő. Az a gida, melyet E-vitamin hiányos anya ellett, gyenge lesz, alig tudja a fejét felemelni. Ellés után nem sokkal elpusztulhat, később tüdőgyulladás fejlődhet ki a gyenge lélegző izmok következtében. A növekedési időszakban izomsorvadás alakul ki a vázizmoknál, ami megnehezíti, vagy lehetetlenné teszi a lábra állást. A hátsó lábak gyengébbek, mint az elülsők. A kisebb állományoknál eredményes lehet, ha árpát, zabot, rozst csíráztatunk. Hagyjuk a csirákat egy kissé megzöldülni. Rossz tepsiben, vagy más hasonló alkalmatosságban könnyedén elkészíthetjük meleg előszobában, vagy hasonló napfényes helyen. Főszempont a természetes pótlás.
Vízben oldódó vitaminok
B1-vitamin: az intenzív kecsketartással foglalkozó telepekről egyre gyakrabban szólnak jelentések agykéreg elhallásos kecskékről. Minden életkorban előfordul, leggyakrabban az első évben. Hiánya esetén a gida tompa, érzéketlen, rángatózik, későbbi stádiumban kutya módon ül, és a fejével felfelé mutat. Ez a hiánybetegség akkor is előfordulhat, ha a takarmány tiamin (B1-vitamin) bontóenzimet tartalmaz. Ez a tiamináz. Erdei szénában fordulhat elő, mert a páfrány tartalmazza, vagy ha nagyobb mennyiségű élesztőt kap a kecske. Ilyenkor a bendő által termelt tiamint tiamináz a bélben mindjárt le is bontja. Ez gyakran halálos kimenetelű. Tiaminban gazdag a korpa, sörtörköly, a zöld színű, vékony szálú széna. Az abraktakarmány a kecskéknél a napi takarmány adag maximum 1/3-a lehet. Ennél nagyobb adagot etetni nem szabad. Teljesítményben nem térül meg, de egészségkárosodással jár.
Az abrakkeveréket ne darálva, hanem roppantva, vagy nagyon durvára darálva adjuk a kecskéknek, különben prüszkölve, nehezen fogyasztják, sokat pocsékolnak belőle.
Saját tapasztalatom, hogy ha nem tudunk roppantani, akkor a darált abrakkeveréket (mindig abrakkeveréket!) nedvesítsük meg, és úgy etessük. A nedvesíteni lehet vízzel, de lehet savóval is. 7–10 napos szoktatás után könnyedén, gyorsan elfogyasztják az abrakot, minimális pocsékolás mellett. (Minden esetben abrak evéskor a kecske kiemeli a fejét az etetőedényből. Akarva- akaratlanul ilyenkor pocsékol. Száraz abrak esetén többet.)
A többi vitamin hatását nem sok kutató vizsgálta a kecskéknél. Ha jól állítjuk össze a takarmányukat, akkor azok hiánya nem jelentkezik, mert a kecskebendője képes előállítani azokat. Ne csak a tej kifejésénél legyünk maximalisták, hanem a kecskék minőségi takarmányozásánál is. Ezt ne csak mennyiségi szempontból, hanem minőségi szempontból is vegyük figyelembe. Közben gondoljunk arra is, hogy a legelő kecske akkor legel, amikor akar. Az istállóban pedig mi szabjuk meg mikor egyen. Keressük „kegyét”, naponta többször keveset, olcsóbb, mint ha ritkán sokat adunk a kecskének, akkor pocsékolni fog, ha akarjuk, ha nem! Gidák pedig szoptatási időszakban az anyatejen keresztül megfelelő mennyiséghez jutnak. A tejhiányos anyák teje már pótolható tejpótló szerrel. (Az ilyen anyát egyértelműen ki kell selejtezni).
