A szovjet rendszer hosszú agóniája alatt gépek vásárlására a nagyüzemi közös kasszából már nem futotta. A kolhozzsellérekből vált muszájföldműveseket csak a lelkesedésük vitte előre; meg az a tudat, hogy élni kell. A gyárak tömeges bezárásával errefelé amúgy sem volt más munkalehetőség.
Az elmúlt negyedszázadban megyénk magyarjai tízezrével vették nyakukba a nagyvilágot, s próbáltak, próbálnak szerencsét Európa számos országában. Jó néhányan közülük eljutottak az Újvilágba is. Így nem csoda, ha az új évezred első éveiben vidékünkön a szántóföldek több mint egyharmada már parlagon hevert, mígnem Kárpátalján is megjelentek az első agrárholdingok, amelyek hosszú távú szerződések keretében kívánták bérbe venni a sorsukra hagyott parcellákat. Ezekben a dokumentumokban többnyire benne foglaltatik: „A szerződés lejártakor vagy felbontásakor a föld gazdája köteles a bérlőnek megtéríteni minden olyan befektetését, amely a szóban forgó földdarab termőképességének javítására irányul”. Okkal figyelmeztetnek ma is a jószándékú jogvédők, hogy a kisembereknek igen csekély az esélye, hogy földjüket a nagy agrárgazdaságoktól visszaszerezzék. Szerencsére még így is szép számban akadtak, akadnak olyanok, akik a föld iránt maximálisan elkötelezettek. Ők nehéz utat választottak, hisz forgótőke és állami támogatás híján csak nagyon nehezen jutottak előre.
– Valljuk meg őszintén, ilyen óriási érdeklődésre, amely mindmáig kitart, senki sem számított – emlékezik vissza Berki Marianna, a projektet lebonyolító jótékonysági alapítvány igazgatója. – Akkor három kategóriában – vállalkozásfejlesztés, turizmus és mezőgazdaság – lehetett pályázni, s a bizottság összesen ezer kérelmet bírált el pozitívan. Figyelemre méltó: a kérelmek benyújtóinak 60 százaléka az agrárium valamelyik ágában tevékenykedett, illetve tevékenykedik. Rá egy évre hirdettük meg a következő fordulót, akkor 1500 nyertes pályázóval kötöttünk szerződést. Mondanom sem kell, hogy túlnyomó részük mezőgazdász. Még ugyanennek az évnek a végén újabb forduló következett, amikor is 800 gazda jutott forrásokhoz. A lényeg: összességében 3 év alatt mintegy 2000–2100 olyan családnak segítettünk, akik továbbra is a földből kívánnak megélni.
✦ Mostanság mindenki azt kérdezi, hogy a több ütemben érkezett támogatások hoztak-e már kézzelfogható eredményeket.
– Valóban igen sokan – és joggal – érdeklődnek afelől, hogy a kárpátaljai mezőgazdaság megújulásának melyek a látható jelei. Én például akkor éreztem, hogy a projekt sikerre van ítélve, amikor nyáron a nagydobronyi falunapon közel hatvanan neveztek be a traktorosok számára meghirdetett ügyességi versenybe. Mondanom sem kell, a vadonatúj gépek nyergében többnyire huszon-harmincéves fiatalemberek ültek.
✦ Mennyire következetesek a mezőgazdasági pályázók? Nyomon követhető-e a benyújtott kérelmeken, hogy a gazdák lépésről lépésre, tudatosan építik tovább vállalkozásukat?
– Az első pályázati évben a legtöbben traktorra, illetve hozzá kapcsolható, a földműveléshez szükséges eszközökre, valamint fóliasátorra nyújtották be igényüket. A következő fordulóban a gazdák az eszköztár bővítésére helyezték a hangsúlyt, mindamellett egyre többen gyümölcsös, valamint szőlőültetvény telepítésére, a már meglevő fóliasátrak korszerűsítésére kívánták fordítani a megpályázott összeget. A harmadik menet hangsúlyozottan a mezőgazdasági termékek elsődleges felhasználásáról szólt.
másrészt tapasztalt szakembereket kérdezünk meg arról, hogy hosszú távon milyen irányba célszerű fejleszteni vidékünk mezőgazdaságát. Ebben az egyik legfőbb útmutatónk Kárpátalja gazdaságfejlesztési terve, amelynek kidolgozásában a mi munkacsoportunk is részt vett.
✦ Hogyan tovább?
– Normális esetben az lenne a következő lépés, hogy megteremtsük a feltételeket: mind több gazda lépjen kapcsolatba a megye agráriumában működő integrátorokkal, a tej-, gyümölcs- és zöldségfeldolgozó üzemekkel, a vágóhidakkal stb. – válaszol Őrhidi László, a Pro Agricultura Carpatika Alapítvány vezetője. –
A korábbi hét konzervgyár közül is csupán egy működik, az is csak részlegesen. Így aztán nem véletlen, hogy a legutóbbi pályázati kiírás során a mezőgazdasági termékek elsődleges feldolgozása került a középpontba, a gyümölcskertészek közül pedig legalább egytucatnyian fogtak kisebb hűtőház építésébe. A megnyert összegből többen gyümölcsaszalót, mini lekvárüzemet, zöldségkonzervek készítésére alkalmas modulokat vásároltak. Reményeink szerint idén már több csomagoló-értékesítési pont megkezdi működését. A fóliás zöldségkertészek közül sokan szereztek be nagy teljesítményű hőlégbefúvókat, a gyümölcskertészek körében mind népszerűbbek a különböző aprítékoló berendezések.
A fejlődés abban is megmutatkozik, hogy a megyében egyre markánsabban elkülönülnek a különböző termőtájak.
Több kistérségben a fóliás szamócára esküsznek, másutt a korai levél-, illetve leveszöldségeket favorizálják. A legtöbb helyen a termelők immár nem versenytársat látnak a másikban, hanem olyan partnert, akinek a segítségével minden alkalommal kielégíthetők a környéken felbukkanó viszonteladók mennyiségbeli és minőségbeli igényei. Hisz, valljuk be őszintén, bizonytalanra Kárpátaljának a főutaktól távolabbra eső településeit a felvásárlók nem szívesen keresik fel. Ami szintén előrelépés: a kárpátaljai magyar gazdák által előállított termékek minőségében a legtöbb esetben már csak minimális eltérések mutatkoznak, így azok a nagyáruházak beszállítói révén már megtalálhatók a nagyobb üzletláncok polcain is. Ez pedig dömping idején, amikor könnyen telítetté válik a piac, döntő jelentőséggel bír.
Kárpát-medencei ízekNyolc évvel ezelőtt ki hitte volna, hogy alig múlik el 2–3 esztendő, és Mezőgecse, ez az alig 1200 lelkes beregvidéki település jegyzi majd Ukrajna egyik leglátogatottabb gasztrofesztiválját, márpedig mostanság turisták ezreit vonzza e vidám népünnepély. Nem csupán a hágón túli ukrán nagyvárosokból jönnek el a magyar népi gasztronómia szerelmesei, hanem a Kárpát-medence különböző részeiről is. Az ukrán turista számára itt aztán rengeteg felfedezni való akad. Kezdjük azzal, hogy az ország nagy részén az eltevésre szánt szalonnát a kisebb méretű félfenekű hordóban ma is csupán sózzák, de nem füstölik. A többség először itt kóstol füstölt oldalast, sonkát, karajt. Tudni kell, hogy mind a májas, mind a véres hurka hiányzik az ukrán népi gasztronómia palettájáról, és bár a kocsonyát arrafelé is sok vidéken ismerik, teljesen más az ízesítése, mint mifelénk.
Itt aztán újból bizonyítást nyer, hogy ahány ház, annyi szokás – ahány csapat, annyiféle ízvilág. Ki gondolná például, hogy a hagyományos falusi disznóvágások fő fogásának számító toros hús hányféleképpen készíthető el?! Hisz csak Kárpátalján legalább három-négyféle változata ismert! Természetesen másképpen ízesítik a partiumi Egri településen, vagy a Kecskeméttől alig egy kőhajtásra található Lakiteleken. Van, ahol a savanyú káposztát a hússal együtt sütik, párolják, de számos esetben mindkettőt külön sütik, dinsztelik. No és a házi kolbász? Az vajon hányféleképpen készíthető el? Itt például akadt olyan csapat egy Munkács környéki ruszin faluból, akik a húst nem ledarálták, hanem apró darabokra vágták, s a piros paprikát is igencsak szűkmarkúan szórták a töltelékre. A fokhagymával viszont nem fukarkodtak. A lakitelekiek igazi disznótoros ínyencséget kínáltak: hagymás velőt – amelybe csiperkegombát és főtt sonkát is tettek.
Természetesen mindkettőt ledarálva. Amit pedig az itteni közönség valószínűleg először kóstolhatott meg, az nem más, mint a fodorhájba töltött sertésmájkrém. Idén tizenkét helyről érkeztek versenyzők, hogy ringbe szálljanak többek között a megtisztelő „Böllérkirály” cím elnyeréséért, emellett a nemzetközi zsűri további tíz kategóriában hirdetett győztest. Díjazták például a legfinomabb orjalevest, kolbászt, hurkát stb. készítő bölléreket, csakúgy, mint a legvidámabb és a legvendégszeretőbb csapatot. A résztvevők közül valaki találóan így jellemezte az idén nyolcadik alkalommal megrendezett mezőgecsei böllérversenyt: ez az a hely, ahol a Kárpát-medencei ízek nagyszerűen összeérnek. |
Kovács Elemér, Kárpátalja
 Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni magyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap tájékoztat. |
