A hajtásnövekedéstől függően júniusban végezzük el a második kötözést vagy hajtásigazítást is.
A kötözéskor egy-egy tőkén nemcsak 1, hanem 2-3 kötés készítésére is szükség lehet. Az egyes kötések 20-40 cm-re helyezkedhetnek el egymástól.
A karós szőlőben – ha a hajtások a karót (a csonkázási magasságot) túlnőtték és kezdenek visszahajlani, árnyékolni – a karó fölött 30-40 cm magasságban vágjuk vissza a hajtásokat. A hajtásokat, a különböző karók hosszától függetlenül, a talajtól számítva azonos magasságban csonkázzuk. E magasság az ültetvény kondíciójától függően 150-180 cm.
A huzalos támaszú szőlőben a sortávolságtól, a tőkeművelés-módtól, a hajtások erősségétől függ a csonkázás szükségessége.
A gyengébb hajtású szőlőben a hajtásokat a felső huzal fölé és alá hajlítva rendezhetjük el.
Az erős növekedésű, buja szőlőben feltétlenül csonkázni kell.
Az alacsony művelésű szőlőben a hajtásokat a felső huzal felett 30 cm-nyire vágjuk le. A magasművelésű szőlőben a sorközbe erősen belógó, a felső huzaltól lelógó hajtások végét célszerű visszavágni.
Az alacsony művelésű, huzalos szőlőben június végén szükséges a csonkázás.
A csonkázáskor arra ügyeljünk, hogy a termőhajtások felső fürtje felett legalább 5- 6 levél maradjon, a fürtök jó beérése érdekében. Egyúttal az 5-6 leveles hónaljhajtásokat 2-3 levélre vágjuk vissza. Teljesen ne távolítsuk el, mert ez csak újabb hajtások képzését indítja el. Az erős növekedésű ültetvényben a hónaljhajtások visszavágását a tenyészidő alatt háromszor-négyszer is szükséges megismételni. Száraz, aszályos időben a szárazságot tűrő szőlő is meghálálja az öntözést. Fontos tudni, hogy a szőlő az egész évi vízszükségletének a virágzás végéig körülbelül 12%-át, a terméskötődéstől a zsendülésig 43%-át, a zsendüléstől a teljes beérésig 45%-át igényli.
A téli és a tavaszi csapadékból a talajban annyi víz áll a szőlő rendelkezésére, hogy hazánkban általában a virágzás végéig nem szükséges öntözni. A túlságosan sok vizet tartalmazó talaj vagy a virágzás idéjén hulló sok csapadék a kötődésre kedvezőtlen hatású.
A száraz években az öntözést a virágzás után tehát meg kell kezdeni, és zsendülésig, szükség szerint megismételve, célszerű folytatni. Vigyázzunk, mert a zsendülés utáni öntözés hatására, a fokozott vízfelvétel folytán a bogyók könnyen felrepednek, s ez elősegíti a szürkerothadás fellépését és terjedését.
Hazánkban a szőlő öntözésére évente általában 150-200 mm – nagyon aszályos évben 300 mm csapadéknak megfelelő – mennyiségű vízre van, illetve lehet szükség.
Az egy-egy alkalommal adott víz mennyisége az öntözési módtól és céltól függően is változik. A vízhiány pótlására szolgáló öntözés esetén, a talaj adottságaitól és állapotától függően, általában a barázdás és a csörgedeztető öntözéskor 50-120 mm (50-120 l/m2), az esőszerű öntözéskor 30- 50 mm (30-50 l/m2) az egyszeri öntözés vízmennyisége.
Dr. Szent-Miklóssy Ferenc
