Szeptember elejére már rendre megértek a szőlőszemek, ezért a korábban felfogadott hegycsőszök, szőlőpásztorok Egyed napjától kezdték jobban őrizni a szőlőt. A szárnyas és a kétlábú dézsmálókat egyaránt el kellett hessegetni. Akit szőlőlopáson kaptak, azt a bíróhoz vitték, aki többnyire pénzbüntetésre ítélte a tolvajt. A hegyközségi törvények, a megyei statútumok és a földesúri rendtartások artikulusait megnézve jól látszik, hogy a legnagyobb kárt a szőlőbe véletlenül betévedt vagy behajtott lábasmarha vagy a lovak, disznók okozták. (…)
Hordógörgető Egyed napja
Szent Egyed (népies nevén Ögyed) görög származású remete volt, aki később Benedek-rendi szerzetes lett. Az UNESCO-örökséghez tartozó dél-franciaországi Saint Gilles monostor apátjaként halt meg 720 körül. Tiszteletének több központja is volt a középkori Magyarországon, és bár nálunk is részben bencés eredetű a tisztelete, azonban nagyobbrészt Nyugat-Európából a városokba érkező kereskedők, iparosok hozták magukkal, illetve a céhes iparosok közül kikerült zarándokok, deákok terjesztették el kultuszát A lókereskedők, a szíjgyártók és más iparosok védőszentje, de szórványosan a jószág, valamint a pásztorok, íjászok, számadó juhászok és a gyógynövények patrónusaként is tisztelik. Ennek ellenére Egyed napjához elsősorban az ünnepnaptárban elfoglalt helye miatt kapcsolódnak megfigyelések és hiedelmek, szeptember l-jén kezdődik ugyanis a meteorológiai ősz. Kezdetét veszi a betakarítás, a szüret, majd az őszi szántás-vetés.
Forrás:
