Az egyetem konferenciáján a vízhiány következményeiről, a vízmegtartás kihívásairól és a jó gyakorlatokról tárgyaltak vízgazdálkodási, természetvédelmi, mezőgazdasági és ipari szereplők részvételével. Emellett a kormány új környezetvédelmi stratégiáját is megismerhettük.
A következő évek legfontosabb tudományos és szakpolitikai beszélgetései a klímaváltozásról és a vízmegtartásról fognak szólni, hangsúlyozta köszöntőjében Bács Zoltán, a Debreceni Egyetem rektora. A klímaváltozás hatásai ugyanis Közép-Európában az átlagosnál erősebben érvényesülnek. A Debreceni Egyetem azért vállalta a fórum megszervezését, mert 13 kara és más szervezeti egységei képesek hatékony választ adni az ebből fakadó kihívásokra, tette hozzá.
Az Élő Környezetért Felelős Minisztérium közigazgatási államtitkára, Rozinka Zsolt bemutatta a tárca működésének három pillérét. Az egyik az erős környezetvédelmi intézményrendszer megteremtése környezetvédelmi főhatósággal. Emellett önálló területi környezetvédelmi hatóságok jönnek létre, szigorú bírságolási és biztosítási szabályokkal, amelyek garantálják a szennyező fizet elv érvényesülését. A másik alapelv, hogy a környezetvédelmi szakpolitikát tudományos alapokon szervezik meg, a harmadik pillér pedig a hosszú távú gondolkodás. Nagyobb hangsúlyt fektetnének a környezeti nevelésre, hiszen a 24. órában járunk, így a környezetvédelem ma nem zöldügy, hanem mindenki érdeke, jelentette ki.
Kardos Gábor, az Egészségtudományi Kar Egy Egészség Intézetének igazgatója az egész napos fórum házigazdájaként a következőképpen összegezte a problémát. A klímaváltozás a Kárpát-medencét súlyosabban fogja érinteni, mint Nyugat-Európát. Az eleve nem nagy mennyiségű csapadék változó mintázatban fog lehullani, egyre gyakoribb aszályokat eredményezve. Az Alföld egykori vízjárta vidékéről, a folyószabályozások lecsapolása révén most hiánycikk a víz. A konferencia célja az, hogy a gond orvoslására a szakemberek megtalálják azokat a megoldásokat, amelyekkel a természet, a társadalom, az agrárium és az ipar is együtt tud élni.
Elengedhetetlen a mesterséges vízpótlás
A fórumon Gacsályi József, az Országos Vízügyi Főigazgatóság műszaki főigazgató-helyettese rávilágított arra, hogy a vízügyi ágazatnak ki kell lépnie a régi strukturális kereteiből. A vízügy egyedül, a társszegmensek hatékony együttműködése nélkül nem képes megoldani a gondot. A szakember drámai adatokkal illusztrálta a térség kitettségét: a Tisza völgyében 2010 óta a felszíni vízkészletek közel 30 százalékkal, míg a kritikus augusztusi időszakban csaknem 80 százalékkal csökkentek. Az elmúlt öt év csapadékhiánya miatt a 30 éves átlaghoz képest már mintegy két Balatonnyi talajvízkészlet hiányzik a rendszerből, ami igazolja a vízügy azon sarkalatos megállapítását, miszerint a jelenlegi vízgazdálkodási struktúra fenntarthatatlan.
A szakember hangsúlyozta, hogy a folyómedrek süllyedése miatt a tartósan alacsony vízszintek 3-4 méterrel vannak a csatornarendszerek gravitációs táplálásához szükséges szint alatt. Emiatt elkerülhetetlen a meglévő infrastruktúra áthangolása és a mesterséges vízpótlás. Jó példaként említette a Felső-Tiszán bevezetett, napelemes, okosvezérléssel működő szivattyútelepeket, valamint a Duna–Tisza közi Homokhátság és a Nyírség folyamatban lévő komplex vízpótlási beruházásait. Emellett felhívta a figyelmet az új szabályozási háttér fontosságára, mint például az ökológiai célú vízpótlás jogi nevesítésére, a vízmegtartásra alapozott üzemeltetés állami alapfeladattá tételére és a belvízi tűrési kötelezettség bevezetésére.
