0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. július 22.

Emlékeztető – július

A júniusi munkákkal kapcsolatban azon gondolkodom, hogy gyakorlatilag az egyik feladat elvégzése után folytatjuk a következőt, naponta csak az alvás idejére hagyjuk abba a munkánkat. A méhekkel való foglalkozás jó ideig nem szűnik meg, mert újabb és ...

A feladatok nagyobb súlyban szakadnak azokra a méhészkollégákra, akik vándorlással kénytelenek megkeresni a méhészetből fáradtságosan és küzdelmesen szerzett bevételüket. A vándorlás sokkal nagyobb stresszel jár a méhész és a méhek számára is, úgy szoktam mondani, a különbség akkora, mint az ég és a föld közötti távolság. Azonban aki profi módon végzi az állóméhészkedést és nagyon beleássa magát a méhészeti munkákba (szaporítás, lépesméztermelés, anyanevelés stb.), annak is becsületére válik az ebből származó bevétel – ha van bevétel, mert a pakliban az ellenkezője is benne van. A „reménységünk”, az akácméz – a cikkírás előtt még előtte vagyunk – jó lenne, ha valósággá válna.
Az akác utáni teendőknél két nagy témakörrel szeretnék foglalkozni, az anyaneveléssel és az atka elleni küzdelemmel.
Az anyanevelés előzményeiről annyit, hogyha visszagondolok a 30 éves méhészkedési múltamra, mindig kitartóan és nagy akarattal tanultam meg a szakma eme csínját- bínját. Ma már szinte élvezem az álcák áthelyezésének műveletét, hiszen saját magam tudom ezt is megoldani. Bátorítom a méhészkollégákat, hogy ne adják fel a méhészkedésnek ezt a részét sem. Az évek hosszú során mindenkiben kialakulhat az a készség, amely szükséges a méhanyák és az érett bölcsők neveléséhez. Jó érzés, hogy az érett bölcsők terén is „nagyhatalommá” válik a méhész.
A tenyészanya kiválasztását gondos megfigyelés előzi meg, melynél számomra a legfontosabb kritériumok, hogy nem rajzós, kiváló mézelő, jó tisztogató és nem „harapósak, idegbetegek” a lányai.
A bölcsőket zugépítményből mártom, mert ez nem tartalmaz semmilyen szermaradványt és a természethez ez igazodik a legjobban. A frissen mártott bölcsők a legcélravezetőbbek, melyet az álcázóasztalnál a mozgatható bölcsőalapokra ragasztom és az elkészített tenyészkeretet a bölcsőkkel az anyás dajkánál a dajkáló részben kb. 18 órát tartom, mert így a méhek teljesen átjárják, kitakarítják és a bölcsők széleit rágójukkal és a viaszmirigyükből képződő viaszlapokkal kiigazítják, szűkítik. Anyátlan dajkával indítom az anyanevelést, mely semmilyen fiasítást nem tartalmaz. Az elkészítési módja a következő: egy fél fiókba összeszedek 8 db mézes-virágporos keretet, melyet megtöltök másfél kg fiatal fiasításról származó méhvel. Ezt higiénikus aljdeszkára teszem, amely alulról szabadon kap levegőt. Bezárom a röpnyílást, ráhelyezem a nejlont és a tetőt, és hűvös helyen, a fa árnyékos részében tartom. Hat óra múlva a méhek nagyon sírnak, igénylik a számukra nélkülözhetetlen bölcsőben lévő álcákat. Ezek a méhek fiatalok, rendelkeznek a megfelelő mennyiségű méhpempővel. Ennek az indító dajkának 100 bölcső adható be és ezeket kiválóan gondozzák. 24 óra múlva tovább kell dajkáltatni az álcákat anyás dajkával.
Az anyás dajkáknak 20- 25 bölcsőnél több nem adható be, mert a túlterheltség minőségi romlást okozhat. Az anyás dajka elkészítési módja a következő: szelíd, lépről nem lefutó méhcsaládot választunk, mely bundásan takarja a kereteket, az alsó fiókban az anya tartózkodik zárt fiasításaival, itt van nyitva a röpnyílás, fölötte a huzalpálcás anyarács, a második fiókban a dajkáló rész, mely előre felhúzott, nyitott fiasításokkal várja a tenyészanyagot. Rendszeresen illik etetni 0,5 dl-es híg szörppel, még nektárhordás idejében is! Az anyás dajkánál rendszeresen kell ellenőrizni a fészekben a rajbölcsők jelenlétét, és lebölcsőzni, a dajkáló részben szintén a pótbölcsők után kutatva lebölcsőzni. Ha a dajkáló részben kikel a pótbölcsőből a szűzanya, azonnal lerágják a tenyészléceken a bölcsőket. Természetesen mindezekhez a munkálatokhoz sok tapasztalat, kitartás szükséges, emellett minden anyanevelési művelet tartogat olyan esélyeket, mellyel romolhat az anyanevelés 100%-os sikeressége. Éppen ezért minden részlet nagyon fontos, hogy pontos és precíz legyen. Az időjárásról nem is beszélve, amely a petéző méhanyák bepárzását segíti vagy korlátozza. Kívánok a méhészkollégáknak a méhanyaneveléshez sok sikert, amely sok örömet okoz.
Véleményem szerint a 2015-ös év is „atkás év” lesz. Láthattuk az elmúlt évben, milyen súlyos károkat okozott az országban. Az atka számlájára írható kb. 300 000 méhcsalád pusztulása. Többek között idén tavasszal ezért volt kereslet a néhekre. Komolyan kell venni az akác utáni védekezést és mindenképpen meg kell gátolni az atka feldúsulását. Gondolataimban előjönnek azok az évek, amikor a 3000-es atkalétszám sem pusztította el a méhcsaládot, hiszen akkor még nem voltak vírusok és méheink is jobb immunállapotban voltak. Ma már 1000-es atkalétszámnál is vírusok okozta megbetegedések pusztítják el a méheket. Mivel az atka hordozója a vírusoknak, így napjainkban még nagyobb veszélyforrást jelent.
Mielőtt a méhek bezárják a fias sejtek fedelét, az álca feromonos jelzést ad a sejt bezárására, az atka ezt érzékeli és bemászik az álcához. Álca korában az atka szívogatja a méh vérét és a sejtben párosodik, szaporodik, ezáltal a méh immunrendszerét gyengíti, így a fejlődő méhek ellenálló képessége nagymértékben csökken. Ennek tömeges jelenléte végül is a családok összeomlásához vezet. Mindenképpen felváltva kell alkalmazni az atka elleni szereket, melyeknek különféle a hatásmechanizmusuk. Az illóolajos készítményeket is használhatjuk, melyek szinten tartják az atkákat, vagyis nem dúsulnak fel nagymértékben. Az illóolaj erős illata megtéveszti az atkát, és nem érzi a dolgozó álca jelzését, nem történik meg az álcasejtbe bejutása. Tapasztalatom szerint az ütős szerek (pl. amitrázos füstölés Furettóval) túlzott használatát kerülni kell – csak ha nagyon szükség van rá –, csínján kell vele bánni, háromszori füstölésnél többet csak abban az esetben szabad alkalmazni, ha az atkák túlzottan felszaporodtak, melyet a higiénikus aljdeszka alá helyezett kihúzható eszközön számolhatunk meg.
Amikor kontrollálni akarjuk az állományt, akkor mindig legalább tíz családnál végezzünk próbafüstölést, ha esetleg arra gondolunk, hogy más méhészetekből „feltankoltunk” atkával. Ez nagyon gyakran előfordul a vándorméhészeknél, de az állóméhészek sem kivételek, mert Magyarországon nagyon nagy a méhsűrűség. Én sosem bántottam a kezdőket és nem is akarom, de meg kell tanulniuk, hogy a méhek gondozása a mai időkben nagyon nagy odafigyelést és szaktudást kíván. A 2014-ben történt problémák is ezt bizonyítják. Ezért a főállásban méhészkedő méhészeknek nagy problémát okoznak ezek a kollégák, mert híján vannak ezeknek az ismereteknek (tisztelet a kivételnek!).
Mindenki felelősségteljesen gondolkodjon ebben a tekintetben, hiszen nem tartom túlzásnak azt a kijelentést, ami mindenkitől elvárható: szakszerűen járjon el az atka elleni küzdelemben és ne fertőzzön meg más méhészeteket! Úgy látom, azt már természetesnek kell venni, hogy higiénikus aljdeszka nélkül nem tudjuk az atkaszámot ellenőrizni és az úgynevezett atkaháborúban győzelmet aratni.

Forrás: