A kendermagbogár életével nagyon régóta és nagyon sokan foglalkoztak, többek között Szűcs József és Szabó Jenő, akik két kiadást is megért könyvet írtak róla A kendermagbogár (Peritelus familiaris B) Magyarországon címmel.
Köztudomású, hogy a kendermagbogárnak évenként csak egy nemzedéke van, soktápnövényű faj, és elsősorban a laza homoktalajokon károsít, de tett már kárt kötöttebb talajon is. Különösen a szőlőültetvényekben, közülük is elsősorban az alacsony művelésű ültetvényekben okoz több évre szóló gondot, mert kirágja a rügyeket, és ezzel nemcsak az az évi, hanem a következő évi termés mennyiségét is meghatározza. Kártétele a szőlőtermesztők véleménye szerint felér egy kiadós jégveréssel. Fakadó fák és az oltványok rügyeit is károsítja.
Elsőrendű tápnövénye a szőlő, az erdei- és a feketefenyő, az akác, a lucerna, a herefélék, a csillagfürt, a nagy csalán, a borsó. A pázsitfűféléket elsősorban a lárvái kedvelik. Másodrangú tápnövényei az alma, a szilva, a kajszibarack, az aranyribiszke, a galagonya. Alkalmi tápnövényei: szőrös diszóparéj, fehér libatop, kender, kutyatej, pász tortáska, pongyola pitypang. A bogarak előnyben részesítik a nagyobb fehérjetartalmú növényeket, így például a nagy csalánt, amely szárazanyagra vonatkoztatva több mint 64 százalék fehérjét tartalmaz.
A kendermagbogár megjelenésének idejét elsősorban a hőmérséklet befolyásolja. Egy-egy növényen akár 20-66 bogár is lehet, valószínűleg a nőstények csalogatják őket össze. A nőstények 30-60 tojásukat a tápnövények gyökérnyaki táján helyezik el 2-4 centiméter mélyen a talajra. A tojásból körülbelül 3 hét alatt kelnek ki a lárvák. A tojásrakás befejeztével a nőstények elpusztulnak, a hímek kissé tovább élnek. A tojásokra nézve káros a száraz időjárás, ezért ha a tojásrakás idején szárazság van, akkor a következő évben kisebb fertőzéssel számolhatunk. A lárvákra pedig az erősen fölmelegedő talaj kedvezőtlen, ilyen talajban tehát sok lárva elpusztul. A kendermagbogarak lárva állapotban telelnek, tavasszal bábozódnak. A bábállapot 8-12 napig tart, majd bábok néhány óra alatt átalakulnak bogárrá. A növénnyel takart vagy árnyékolt talaj (fa árnyéka) kedvező a lárvák számára.
A lárvák előnyben részesítik a fűféle gyomok gyökérzetét a széles levelű gyomnövényekkel szemben. Ezért a szőlő és közvetlen környezetének gyomirtása jelentős szerepet játszik a kendermagbogár felszaporodásában. Nagyobb veszélynek vannak kitéve a gyomos vagy gyomszegélyes ültetvények. A fáktól vagy gyomoktól mentes, tiszta ültetvényben a kendermagbogár nem érzi jól magát.
Meglepetésünkre az idén nemcsak szőlőn, hanem őszibarackfákon is gondot okozott a kendermagbogár, a rügyet, a virágot és a kis termést is megrágták. A szakirodalom szerint az őszibarackot nem károsítja. Még a diófacsemetét is nagyon kedvelte az idén, több mint 100 bogár látogatta meg. A rendelkezésünkre álló szakirodalomban eddig erről sem olvastunk.
A kendermagbogarak a gyomnövények természetes ellenségei is. Szőlőültetvényben ugyanis a gyomnövénynek számító fehér mécsvirág lombozatával is táplálkoznak, és jól érzik magukat.
Az ellene való védekezésről a legtöbb szerző azt írja, hogy nem megoldott. A bogarak lerázását és összegyűjtését, baromfikkal történő összeszedését javasolják, illetve márciusban hernyóenyves gyűrűk kihelyezését, és késői metszést, amikor már számíthatunk a kendermagbogár kártételére. A kémiai védekezés elégtelenségének az egyik oka az, hogy a növények felülete, amelyeken a kendermagbogár jár és rág, a kártétel időpontjában még nagyon kicsi, így kevés növényvédő szert lehet rajtuk elhelyezni (permetlé, vagy por alakjában). Kevés tehát az esély, hogy a kendermagbogár annyi növényvédő szerrel találkozzon, ami elpusztítja.
Úgy tűnik, hogy a kendermagbogárral fertőzött területeket a bogár megjelenése előtt nem célszerű gyommentesen tartani. A bogarak ugyanis gyomokkal is táplálkoznak, így az azokra kijuttatott kontakt hatású pi retroi dok kal, például delta metrinnel is találkozhatnak a tömegesen megjelenő imágók. Ugyanakkor a kendermagbogár lárvái a gyomnövények gyökerével táplálkoznak, ezért a rajzása után ajánlott az ültetvény talaját gyomirtani. Így a gyomnövények gyökerei elszáradnak, a rajtuk élő lárvák pedig táplálék hiányában elpusztulnak, és a következő évben nem lesz kártétel.
