A régi-új egyetem oktatói, hallgatói létszámában és anyagi lehetőségeiben egyaránt felzárkózott a többi hazai egyetem mellé. Ehhez kellett egy olyan integráló személy, mint Gál János, aki több cikluson keresztül volt rektor, így az EFE idejét Gál-korszaknak is nevezik. Őt a párt és a szakmai tudományos élet is elfogadta, s ezzel a háttérrel az egyetem felépítette kiegészítő épületeit, a kollégiumot, a menzát, a könyvtárat és a sportcsarnokot. A fejlesztések nyomán a soproni egyetem az ország egyik legjobban felszerelt felsőoktatási intézményévé vált. (…)
Erdészeti és Faipari Egyetem (1962–1996)
Az 1956-os „októberi vihar” elmúltával újjáéledő soproni főiskolán a következő évben faiparimérnök-képzést kezdtek, amelyből az Erdőmérnöki Kar mellé 1962-re kinőtt a Faipari Mérnöki Kar. A soproni intézmény a két kara alapján már megkaphatta az egyetemi címet. Ennek megfelelően az 1962–63. évi tanévet a földművelésügyi miniszter, Losonczi Pál nyitotta meg, s adományozta a soproniaknak az Erdészeti és Faipari Egyetem (EFE) címet.
Forrás:
