A vizsgálatban termelőktől gyűjtött adatok alapján hasonlítottuk össze az üvegházi és a fóliasátras paprikahajtatást. A vizsgált rendszerek közös jellemzője a termesztőközeg alkalmazása, valamint az automatizált öntözés- és klímaszabályozás. A berendezések termálenergiával fűtöttek, az üvegház melegen tartásához elsődleges termálvizet használnak, míg a fóliasátrakat az üvegházban már 40 °C körüli hőmérsékletűre hűlt, másodlagos termálvízzel fűtik. A vizsgált fóliasátor viszonylag nagy légterű, a palántákat januárban ültetik és a termesztési időszak decemberig tart. A Venlo típusú, korszerű, holland technológiákat alkalmazó üvegházban a palántákat októberben helyezik ki, a termelés pedig júliusban ér véget.
Műveleti költségek
Az 1. táblázat adatai alapján kijelenthetjük, hogy az alkalmazott technológiák hasonlósága ellenére jelentősen eltér a munkaműveletenként részletezett költségszerkezet. A legnagyobb különbség az ültetéshez kapcsolódó költségben van, a fóliasátras hajtatásban egy négyzetméterre vetítve csaknem kétszer annyit költenek a palánták kihelyezésére, mint az üvegházban, mert az ültetési időpontoktól függően nagyban különbözik a palánta ára. Öntözési költség természetesen az üvegházi paprikahajtatásban is létezik, viszont az üvegházakra jellemző nagy üzemméretből fakadóan az öntözést külön üzemegység végzi, így a munkaművelet költsége a telepi ráfordítások között szerepel.
Az 1. táblázatból az is látszik, hogy az üvegház egy négyzetméterre vetített amortizációs költsége – a csaknem 200 százalékkal magasabb beruházási költségből adódóan – meghaladja az 1500 forintot, ami közel 80 százalékkal több, mint a fóliasátor esetében.
Az elemzésben bemutatott termelési technológiákkal elérhető eredmények szerint az egy négyzetméterre vetített hozamban elenyésző a különbség. Ahogyan a 2. táblázat adatai mutatják, a fajlagos hozam mindkét termelési rendszerben négyzetméterenként mintegy 18 kilogramm. Ez alapján azt mondhatnánk, hogy a vizsgált rendszerekkel nagyságrendileg ugyanakkorra eredmény érhető el. Ez a megállapítás azonban helytelen lenne annak tükrében, hogy a frisspiacra szánt paprika termelése során a bevétel nagyságát a hozamon túl nagyban befolyásolja a minőség, valamint a termésmennyiség időbeli alakulása. A 2. táblázatból az is kiderül, hogy a két bemutatott technológia alkalmazásával egyaránt képesek a termelők döntően első osztályú (4/7-es, vagy nagyobb méretű) paprikát termeszteni, de ezen túlmenően fontos kitérni a hozam időbeli alakulására is. A megfelelő tulajdonságú (méretű, érettségű, alakú stb.) bogyók értékesítési árát ugyanis döntően befolyásolja, hogy az év melyik időszakában esedékes az eladásuk.
Az 1. ábra mutatja, hogy az értékesítési árak az év során számottevően eltérnek egymástól, valamint az is lát szik, hogy a bemutatott technológiákkal a hozamok időbeli alakulása is nagymértékben különbözik. Az üvegházi termesztésben azokban az időszakokban keletkezik a hozam zöme, amikor az értékesítési ár minőségi kategóriától függetlenül viszonylag magas, mert a szabadföldi termelésből származó áru nincs a piacon. Ezzel szemben a fóliasátras technológiában a decembertől februárig tartó időszakban egyáltalán nincs hozam, ráadásul a bogyók többsége azokban a nyári hónapokban (június, július) válik eladhatóvá, amikor az értékesítési ár közelíti az éven belüli legalacsonyabb árszínvonalat. Ebből adódóan az árbevétel a hozammal ellentétben sokkal, négyzetméterenként mintegy 1000 forinttal kedvezőbb az üvegházi termelésben.
Termelési érték
Az üvegházi termelésben tehát a magasabb közvetlen költséggel négyzetméterenként csaknem 1000 forinttal magasabb termelési érték képződik nagyságrendileg azonos hozamok mellett (2. táblázat). Ennek köszönhetően az üvegházi hajtatás ágazati eredménye (fedezeti összege) több mint 300 forinttal magasabb négyzetméterenként, mint a fóliasátrak esetén. A fóliás hajtatásban tehát az üvegházhoz viszonyítva alacsonyabb beruházási és termelési költséggel nagyságrendileg azonos fajlagos hozam érhető el, viszont a termés időbeli alakulása miatt az árbevétel és ezen keresztül a termelési érték, valamint a fedezeti összeg is kedvezőtlenebb. A fóliás hajtatás két mutató alapján teljesít jobban az üvegháznál, ezek a közvetlen önköltség (39 forinttal alacsonyabb), illetve a befektetett eszközzel arányos jövedelmezőség (több mint 2,5 százalékponttal magasabb).
Az elemzésben bemutatott két termesztőberendezés és a hozzá kapcsolódó technológiai elemek beruházási költsége nagyban különbözik. A fűtött fóliasátor bekerülési értéke négyzetméterenként 13 000, míg az üvegházé 23 000 forint. A nettó jelenérték (3. táblázat) azt mutatja meg, hogy az egyes beruházások a kalkulációkban alkalmazott 5,5 százalékos kalkulatív kamatlábon felül mennyi többletprofitot hoznak a hasznos élettartam (15 év) alatt. Látható, hogy a két technológia hosszú időtávon nagyságrendileg ugyanakkora jövedelem termelésére képes, ez egyben azt is kifejezi, hogy mindkét vizsgált beruházás megtérül a hasznos élettartam alatt. A DPP (dinamikus megtérülési idő) mutató számított értékéből kiderül, hogy a fóliasátras hajtatás beruházási költsége a nyolcadik, míg az üvegházé a tizedik évben térül meg (3. táblázat).
Jövedelmezőség
A vizsgált beruházások tőkearányos jövedelmezőségét fejezi ki a belső megtérülési ráta (IRR). A 3. táblázat adataiból látszik, hogy az IRR értéke mindkét beruházásnál nagyobb 10 százaléknál, azaz a jelenlegi gazdasági környezetben mindkét beruházás lényegesen magasabb profit termelésére képes, mint a kockázatmentesnek tekinthető banki befektetések.
A beruházás-gazdaságossági vizsgálatok eredményeként tehát kijelenthetjük, hogy jövedelemtermelő képessége (NPV) alapján az üvegházi és a fűtött fóliasátras paprikahajtatás között nincs számottevő különbség, viszont a fóliasátor a lényegesen alacsonyabb beruházási költségének köszönhetően az NPV kivételével minden más mutató tekintetében jobbnak értékelhető.
Hosszú vagy rövid távon
Összegezve, az üvegházi termelés mintegy 650 forinttal magasabb négyzetméterenkénti teljes termelési költségéhez azonos területre 950 forinttal magasabb termelési érték társul, aminek eredőjeként a fedezeti összeg mintegy 300 forinttal, vagyis 21 százalékkal magasabb a fóliasátras hajtatáshoz viszonyítva. Átlagos év költség-haszon elemzése alapján az üvegházi termelés kedvezőbb jövedelemtermelő képességet és 11 százalékkal magasabb jövedelmezőséget mutat. A beruházások hosszú távon mért gazdaságossága azonban kedvezőbb a fóliasátras hajtatás esetén, hiszen a fóliasátor és a hozzá kapcsolódó technológiai elemek megtérülési ideje két évvel rövidebb.
Emellett a dinamikus beruházás-gazdaságossági mutatók mindegyike azt bizonyítja, hogy hosszú távon, és a lekötött tőke kamatigényével számolva gazdaságosabb a fóliás hajtatás. Ennek alapvetően az az oka, hogy az üvegház a működés éveiben a 26 százalékkal magasabb fedezeti összeget, a 47 százalékkal magasabb cash-flowt és a 10 százalékkal kedvezőbb jövedelmezőséget 77 százalékkal magasabb beruházási költséggel éri el. Azoknál a zöldségfajoknál tehát, amelyek ökonómiai és technológiai szempontból egyaránt eredményesen termeszthetők mindkét berendezésben, az alacsonyabb beruházási költségű megoldás a gazdaságilag kedvezőbb választás.
