Mélyütésként érte a hír a magyar szőlész-borász szakmát, hogy a világ termesztésében mértékadó rangos borszőlőlexikon grasevinaként könyvelte el a magyar olaszrizlinget. (Taljanska grasevina a fajta horvát neve.) Márpedig, amit a magyar olaszrizling és a horvát vetélytárs minőségben nyújt, az messze nem ugyanaz. Össze is fogott 21 borász, hogy kiváltsa a számunkra immár kétes értékűvé lett olaszrizling, illetve grasevina nevet.
Az ,,oris” utal ugyan az eredeti névre, de már nincs benne felismerhetően. A ,,nemes” a fajtából előállítható kiváló minőségre céloz, míg a ,,mandola” elnevezést az olaszrizling egyik legmeghatározóbb jegye, a mandulás íz hívta életre. A borászok e három nevet továbbították annak a nemzetközi szervezetnek, amely dönteni hivatott az új név elfogadásában. Az állásfoglalás még várat magára.
Itt alakulnak ki a szőlőben, illetve a borban azok a zamatok és illatok, amelyek különösen értékessé teszik az olaszrizlinget. Hazánk legtöbb borvidékén megtalálható, de a legjobb borokat a Balaton-felvidéken (Csopakon és a Szent György-hegyen) termő ültetvények adják. Mivel későn, október első felében szüretelhető, a déli, melegebb lejtőkre való. Bőven terem és kiváló minőségben, külön értéke, hogy szinte állandó minőséget ad. Bogyója hajlamos az aszúsodásra, a badacsonyi aszút is ez adja. A hosszabb, fahordós érlelés „megnemesíti” borát, amely gyakran tartalmaz keserű mandulára emlékeztető íz- és illatjegyeket (elsősorban a Balaton-felvidéken). A Mátra- és Bükkalján acéltartályos érlelésben könnyedebb, illatosabb ital születik belőle.
