A gyertyán kertészeti felhasználása régi időkre nyúlik vissza. Valamennyi történelmi kertstílus használta, ehhez jó nyírhatósága, árnyéktűrése és kiváló megújuló képessége is hozzájárult.
Az északi félteke mérsékelt égövén elterjedt gyertyán (Carpinus) nemzetség a nyírfafélék családjába tartozik. A hozzá tartozó közel 50 faj közül kettő Európában, egy Észak- Amerikában, a többi a Himalájában, Kelet-Ázsiában él, csak Kínában 33 fordul elő. Első ránézésre ugyan igen hasonlónak tűnnek, de habitusukban, méretükben, a termések alakjában, őszi lombszínben nagy változatosságot mutatnak.
Japán
A japán gyertyán (Carpinus japonica) 15 méter magasságig megnövő, terebélyes koronájú, íves ágrendszerű fa. Szürke, sima kérge később pikkelyekben leválik. Fiatal hajtásai erősen szőrösek. Kihajtáskor vöröses színű levelei hosszúkás tojásdadok vagy lándzsásak, 8-10 centiméter hosszúak és 2-5 centiméter szélesek. Csúcsuk kihegyesedő, szélük élesen, egyenlőtlenül fogazott. A levél felszíne sötétzöld, 20-24, jól látható érpár fut rajta. A durván fogazott kupacslevelekkel körülvett makkok termésfüzérei 6 centiméteresek, tömöttek, hengeresek. Őszi lombszíne élénksárga.
Japán bennszülött növénye, a három déli nagy szigeten él vegyes erdőkben, a síkságokon és hegyvidékeken egyaránt.
Az egyik kedvenc gyertyánom, Vácrátóton talán már a kelleténél egy kicsit több, eredeti japán származású példányt ültettem. Nagyon szeretem különlegesen szép, sokerű levelei és bájos, tömött terméságazata miatt, ráadásul jól is érzi magát. A korona habitusa bókoló ágvégeivel nagyon mutatós.
Szíveslevelű
A szíveslevelű gyertyán (Carpinus cordata), 15-18 méter magasságig megnövő, terebélyes koronájú fa. Törzse sötétszürke, idősen lapokban hámlik. Fiatal hajtásai és ágai szőrösek, molyhosak. Feltűnően nagyok a csúcsrügyei. Levelei tojásdadok vagy hosszúkásak, 8-15 centiméter hosszúak és 5-7 centiméter szélesek, a levélváll erősen szíves, a levélcsúcs kihegyesedő, a levélszél egyenlőtlenül vagy kétszeresen fogazott. A levélfelszín élénkzöld, sima, a 15-20 érpár feltűnően hangsúlyos. A zöld kupacslevelekkel körülvett makkok termésfürtjei 10 centiméter hosszúak, tömöttek, hengeresek. Hazája Kína északi és keleti fele, Mandzsúria, az Amurvidék és Korea. Lombos erdők elegyfája 200-2500 méteres magasságban.
A Nemzeti Botanikus Kertben kiválóan érzi magát, főleg Koreából származó példányaim vannak. Gyönyörűen formázott, sűrű, tojásdad a koronája, hengeres, nagy terméságazatai különösen látványossá teszik. Őszi lombszíne óarany, korán színeződik.
Lazavirágzatú
A lazavirágú gyertyán (Carpinus laxiflora) 15-18 méter magas fa. A fiatal hajtások először molyhosak, később gyorsan megkopaszodnak. A levelei tojásdadok vagy oválisak, kerek vagy kissé szíves levélvállal. A kopasz levéllemez kihegyezett csúcsban végződik, a levélszél kétszeresen fogazott, a levelek 4-9 centiméter hosszúak, 2,5-4 centiméter szélesek, fonákuk is kopasz. A kupacslevelek 1,3-2 centiméter hosszúak, általában háromkaréjúak, az alapjukon fogazottak. Japánban és Koreában őshonos, hegyvidéki lombos erdők elegyfája.
A vácrátóti példányok Koreából származnak, habitusuk kecses, laza, vékony ágú, ritkán teremnek. Őszi lombszínük jó években meleg narancsvörös, rozsdavörös. Jól tűrik az árnyékot.
Csonoszki
A csonoszki-gyertyán (Carpinus tschonoskii) 25 méter magasra növő, sötétszürke törzsű fa. Barna vesszői finom szőrrel borítottak. Tojásdad, lándzsás, kihegyezett csúcsú levelei 5-12 centiméter hosszúak, és 3-5 centiméter szélesek. A levélszél szabálytalanul vagy kétszeresen fogazott, a levél felszíne sötétzöld, molyhos vagy rásimuló szőrökkel. A levél fonáka is szőrözött. A terméságazatok molyhos kocsányon lógnak, a kupacslevelek sarlósak, csak egyik oldalukon fogazottak, finoman szőrösek. Őszi lombja kezdetben sárga, majd barnára vált a hazai fajhoz hasonlóan. Hazája Kelet- és Délnyugat- Kína, Korea, Japán. Hegyi lombos erdők elegyfája 1100- 2400 méteres magasságban.
Japán botanikus kertekből érkezett magokból neveltem fákat a vácrátóti kertben. Selymesen szőrözött levelei miatt mutatós, kissé kékes hatású a lombozata. Kupacslevelei is nagyon szépek. Formás, sudaras, felfelé törő növekedésű.
AlkalmazkodókA gyertyánok edzett, tágtűrő növények, sokféle termőhelyhez, környezeti viszonyokhoz alkalmazkodnak, felhasználásuk ezért igen sokrétű. A közeg kémhatására nem érzékenyek, laza szárazabb és nyirkos hidegebb talajokon egyaránt jól fejlődnek, a magasabb talajvizet is tűrik. Teljesen télállók. Mivel szép a koronaformájuk, kiválóak szoliternek vagy fasorok kialakítására. A kisebb koronájú fajok vegyes szegélyágyakba is beilleszthetők. Szigetszerű facsoportokban, szegélyekbe, teljes napra, de nagy fák alá, félárnyékba is ültethetők. Díszértékük mutatós koronaformájukban, szépen mintázott kérgükben, gyönyörű textúrájú lombozatukban, érdekes formájú terméseikben rejlik. Nagyszerű őszi lombszínük is figyelemre méltó. Metszést ugyan nem igényelnek, de tetszés szerint alakíthatók sövénynek, alakfának. Gyakorlatilag nincs komolyabb kórokozójuk és kártevőjük. Magvetéssel könnyen szaporíthatók, bár az éretten szedett makkok a nedves rétegzéses kezelés ellenére gyakran egy évig is elfekszenek. A viaszérésben szedett makktermések sokszor jobb csírázási eredményt adnak. A zölddugványozás is eredményes lehet, június végén, július elején szedett hajtásokkal. Oltással (párosítás, kecskelábékezés) is szaporíthatók tél végén az üvegházban, cserépben előnevelt alanyokra. Alanynak kiválóan megfelelnek a közönséges gyertyán magoncai. A szabadgyökeres átültetést gyakran nehezen viselik, a tavaszi telepítést jobban szeretik. Célszerű konténeresen nevelt vagy többször átiskolázott növényeket vásárolni és ültetni. |
Turczaninov
A turczaninov-gyertyán (Carpinus turczaninowii) természetes állományban körülbelül 10-15 méter magas fa, a többi gyertyánhoz hasonlóan szürkés, sima törzzsel. Fiatal hajtásai enyhén szőrösek, majd kopaszodók. A levelei kicsik, 2-6 centiméter hosszúak, 1,5-4 centiméter szélesek, tojásdadok, rombusz alakúak, hegyesek, kerek levélalappal. A levélszél kétszeresen fogazott; a levelek felszíne sötétzöld, a fonákon a főér és a mellékerek molyhosak. A terméságazatok 2,5-5 centiméter hosszúak, a kupacslevelek tojásdadok, aszimmetrikusak, csak az egyik oldalon hegyesen fogazottak. Észak-Kínában, Mandzsúriában, Koreában és Japánban őshonos, ligetes erdőkben, cserjésekben 500-2400 méter magasságban gyakori. Fája igen kemény, sűrű szemcsés, szerszámkészítésre és bútornak kiváló.
A Pekingi Botanikus Kertből érkezett magról nevelt 45 éves példányok is élnek Vácrátóton. Kistermetű, gömbölyded, sűrű koronájú fák, szép sárga, sárgásbarna őszi lombszínnel.
Amerikai
Az amerikai gyertyán (Carpinus caroliniana) 10-12 méteres magasságig megnövő kistermetű fa. Szürke, sima, rövid törzse az európai gyertyánhoz hasonlóan gyakran ezüstös rajzolatú és csavarodott, ágai szétterülők, hajtásai vékonyak. Terebélyes koronát nevel. Kihajtáskor vöröses színű levelei 3-12 centiméter hosszúak, 3-6 centiméter szélesek, szélük kétszeresen fogazott, nyúlánk tojásdadok, hosszan kihegyesedő csúcsúak, sötétzöldek, többnyire kékeszöld árnyalattal. A kupacslevelei két- vagy gyakran háromkaréjúak. A termésfüzérek 7,5 centiméter hosszúak. Hazája az USA keleti fele, helyenként Közép-Amerika hegyvidékein is fellelhető, ahol nyirkos erdőkben, folyópartokon, mocsarakban honos, de szárazabb erdőkben is nő.
Viszonylag lassú növekedésű, a Nemzeti Botanikus Kertben élő példányok amerikai botanikus kertekből kerültek hozzánk. Koronájuk kissé lapított, legfőbb díszértékük meleg sárga, narancsvörös, vörös lombszínük.
Valamennyi bemutatott faj kapható nyugat-európai faiskolákban. Edzettségük, sokféle felhasználhatóságuk miatt a jövő fái, barátkozzunk meg velük.
