0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Mi az a permakultúra?

Magyarországon is egyre nagyobb az érdeklődés a fajok és fajták minél szélesebb körű ültetésére, azaz a biodiverzitás fenntartására törekvő kertészet iránt. A Szent István Egyetem Budai Campusán rendezett permakultúrás tanácskozáson gyakorló gazdák is megosztották olykor évtizedes tapasztalataikat a vegyeskultúrás bio- és ökológiai termesztésről.

A Magyar Permakultúra Egyesület, az Afinet Agroerdészeti Hálózat, a Kárpát-medencei Gyümölcsész Hálózat, valamint az Ökológiai és Fenntartható Gazdálkodási Rendszerek Tanszéke permakultúra, agroerdészet, alkalmazkodó gyümölcsészet témában szervezett meglepően nagy érdeklődésre számot tartó tanácskozást a Szent István Egyetem Budai Campusán. 

A permakultúra kifejezés a „permanent agriculture”, vagyis „állandó mezőgazdaság” szavakból származik. Az emberi környezetet és a mezőgazdasági rendszerek olyan elven való kialakítását jelenti, mely gyakorlatilag lemásolja a természetben található fenntartható, vagyis önmagukat fenntartó rendszereket állatok, növények és mikroorganizmusok segítségével.

[[{„fid”:”59462″,”view_mode”:”wysiwyg”,”fields”:{„format”:”wysiwyg”,”field_file_image_title_text[und][0][value]”:”A Magyar Permakultúra Egyesület rendezvényét nagy érdeklődés kísérte „,”field_file_image_alt_text[und][0][value]”:false,”field_file_image_source[und][0][value]”:”Algeier Wendy”},”type”:”media”,”field_deltas”:{„1”:{„format”:”wysiwyg”,”field_file_image_title_text[und][0][value]”:”A Magyar Permakultúra Egyesület rendezvényét nagy érdeklődés kísérte „,”field_file_image_alt_text[und][0][value]”:false,”field_file_image_source[und][0][value]”:”Algeier Wendy”}},”attributes”:{„title”:”A Magyar Permakultúra Egyesület rendezvényét nagy érdeklődés kísérte „,”class”:”media-element file-wysiwyg”,”data-delta”:”1″}}]]

Szalai Zita, az Ökológiai és Fenntartható Gazdálkodási Rendszerek Tanszékének oktatója arra kereste a választ, vajon miért érdeklik fokozottan az önfenntartó módszerek, az alternatív termesztési megoldások az embereket. A permakultúra nemcsak termesztési mód, hanem etikai, filozófiai gondolatokat is hordoz.

Az ökológiai gazdálkodás ezen sajátos ágával mintegy 20 évvel ezelőtt kezdtek el foglalkozni az egyetemen angol nyelvű publikációk alapján. Ismereteik elmélyítését követően ültetvényt hoztak létre a soroksári kísérleti telepen. Vegyes kultúrás zöldségest, erdőkertet, illetve sövény erdősávot alakítottak ki. A vegyeskultúrás termesztés alapelve a minél többféle növényfaj tájfajtáinak ültetése, különféle takarónövények és talajtakarási módok használata. A zöldségnövények közül elsősorban paradicsomot és paprikát termesztenek. A sövény nemcsak elválaszt, illetve összeköt, hanem a mikroklímát, a talaj minőségét és a termés mennyiségét is javítja. A cserjék termései, virágai akár be is gyűjthetők.

Az Ökológiai és Fenntartható Gazdálkodási Rendszerek Tanszéken az ökológiai gazdálkodás tantárgy mellett más tárgyakat, például a permakultúra vagy az önellátás lehetőségei címűt is felvehetik a hallgatók.

Kulcsár Balázs a vértesacsai Valaha Tanya családi ökogazdaság tapasztalatairól szólt. 12 hektáros területen közel 10 évvel ezelőtt fogtak biogazdaság kialakításába. Akkoriban nehézség volt, hogy 1500 négyzetméter feletti gyümölcsös telepítéséhez a hatályos rendelet alapján telepítési engedély kellett, és csak oltványokat lehetett ültetni. Azóta ez változott, illetve a kieső fák helyére tájfajtákat ültettek. A termést elsősorban nem friss piaci célokra, hanem feldolgozásra, szörp- és lekvárkészítésre szánják.

A mezővédő erdősávot főképp akácból és orgonából telepítették. Rendszeres visszavágással alacsonyabban tartják a növekmény magasságát, az apríték pedig tüzelőt ad a család számára. A kártevők közül legnagyobb ellenségeik a bundásbogár, a kis farontó lepke és a pocok, ami megrágja a fák kérgét.

Hasonló tapasztalatokról számolt be Valkó Dániel, a Zöld-mező Major tulajdonosa. Gazdaságukat 2012-ben feleségével kezdte kialakítani Csomádon. Főképp zöldségféléket, illetve szamócát termesztenek, állatot tartanak. Teljesen vegyszermentesen gazdálkodnak, még ként és réztartalmú szereket sem használnak. 5000 négyzetméteres vegyes zöldséges kertjükben 15-20 féle növényt nevelnek vegyes kultúrában a biodiverzitás jegyében. Az öntözés nélküli termesztésben a hosszú kultúraidejű növények váltak be, mert azok a nyári kedvezőtlen időjárás után az őszi csapadékos időben új erőre kapnak. Már a palántanevelésnél törekednek a kifejlett gyökérzet nevelésére, a magoncokat visszafogottan öntözik, és tápanyagot is csak keveset kapnak. Fűtetlen üvegházban, melegágyban, illetve földbe ásott üvegházban (ún. walipiniben) nevelik a palántákat.

A zöldséges kertben 10-12 soronként vadvirágos sávokat alakítanak ki a ragadozó rovarok megtelepítésére. A bozótsávokban odúkat, búvóhelyeket készítenek. Nem mulcsoznak, korábban próbálkoztak vele, de nagy területen nem vált be, helyette ló vontatta eszközzel művelik a 80 cm-es szélesített sorközöket.

Lantos Tamás a természetszerű gyümölcsösökről szólt előadásában. Felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy nagy hozamot nem lehet elérni permakultúrás termesztéssel, inkább egy-egy család önellátására való, mintsem nagy mennyiségű árutermelésre. A természetes erdő működését utánzó ültetvényben a gyümölcsök jelentős része feldolgozással hasznosul, hiszen a friss gyümölcsként felhasználható termés aránya sokkal alacsonyabb, mint a hagyományos árutermelő ültetvényekben.

Zaja Péter visnyeszéplaki gazda is  amellett tette le a voksát, hogy elsősorban önellátásra elegendő a mintegy 7 hektáros gazdaságuk. Gyümölcsösük vegyes életkorú, fajban és fajtákban gazdag, vegyes, ligetes szerkezetű. A tájfajták hatalmasra nőnek, és egyes években óriási termést adnak, amire lé- és aszalványkészítéssel készülnek fel, illetve állatokkal etetik fel az emberi fogyasztásra alkalmatlan részt, azaz ugyancsak hasznosul.

A ligetes szerkezetű gyümölcsöst úgynevezett lékekkel szakítják meg, amik még egy lépéssel közelebb viszik az ültetvényt a természetközeliség felé. A fák között kialakított zöldség- vagy gyógynövénytermesztéssel művelt néhány négyzetméretes foltok, azaz lékek nem alakítják át a gyümölcsöst más ökológiai egységgé, hanem fönntartják, lehetővé teszik folyamatos megújulását.

Ausztrál kezdetek 

A permakultúra gondolata először az ausztrál Bill Mollison és kollégái fejében fogalmazódott meg az 1970-es években, és bár azóta az elv és a gyakorlat is meghódította az egész világot, a mai napig Ausztráliában a legelterjedtebb. 

Mollison azt szerette volna elérni, hogy az emberek rövid képzés után maguk is meg tudják tervezni saját környezetüket a permakultúra elvei alapján, ezáltal minél több önellátó település jöjjön létre. A hosszú távú cél az, hogy a társadalom eltávolodjon, és minél kevésbé függjön az ipari rendszerektől, termeléstől és szállítástól, mivel azok szisztematikusan teszik tönkre a Föld ökorendszereit. Az elméletből azóta világszintű mozgalom lett, sokaknak mára a permakultúra nem csupán design-rendszer, de már-már filozófia, sőt életmód is.

A permakultúra-kert lényege, hogy zártláncú és önfenntartó rendszerben termelődnek meg a mindennapi élelmiszerek, melyben állatok, növények és mikroorganizmusok élnek és működnek együtt. A hagyományoshoz képest ezekhez a kertekhez csak minimális energiabefektetés szükséges: mivel a természetes élőkörnyezetet utánozzák le.

Nincs szükség vegyszeres permetezésre. A kártevők nagy részét természetes ellenségeik pusztítják el. Létrehozásától kezdve az organikus permakultúra-kert gyakorlatilag önmagát tartja fent. A végeredmény a vegyi anyagoktól tökéletesen mentes élelmiszer és tojás, ami nem csak egészségesebb, de olcsóbb is, és még az ökolábnyomunkat sem növeli.

 

Forrás: magyarmezogazdasag.hu/Kertészet és Szőlészet