A világ igen nagy részén a kecskehús mindennapos eledelnek számít, ahogy a birkahús is. A statisztikák szerint már olyan országban is évről évre nő a kereslet a kecskehús iránt, ahol korábban az étkezési kultúrában nem volt hagyománya.
Az Egyesült Államokban például az elmúlt öt évben 20 százalékkal több kecskehúst értékesítettek, mint a megelőző öt évben. Angliában is, ahol szintén jelentéktelen volt a kecskehúsfogyasztás, néhány sztár séf kampányának köszönhetően egyre népszerűbb alapanyaggá válik, és mind többen vállalkoznak már a kecsketartásra kifejezetten a hústermelés miatt. Az előrejelzések szerint az elkövetkezendő években a világ azon tájain is egyre inkább divatba jön majd a kecskehús, ahol egyelőre még a marha és a sertés a legnépszerűbb vörös húsok.
De vajon nálunk miért hiányoznak a kecskés étkek az asztalról? Igaz, a birka és bárányhús is csak ritkán szerepel az átlag magyar étlapján. Az alföldi emberek kéthavonta-negyedévente egy-egy jó birkapörköltöt azért megesznek, de a Dunántúlon szinte kuriózumnak számít a juhhús is. Néha egy falunapon főznek esetleg pörköltöt egy birkából, és azt szétmerik az érdeklődők között, de kecskehúst azt szinte soha. Pedig aki egyszer megkóstolta, az emlékezni fog rá – és nem a rossz élmények miatt.
Vágókecske akár a 0 napostól a kiöregedett (de nem csontsovány és beteg) állatig bármi lehet. A lényeg: egészséges, jól táplált állatról legyen szó, amelyik nem vemhes, ha bak, akkor ivarzási időn kívül, illetve herélve kerüljön vágásra. Ahogy a tejtermelő állománynál a tej ízét, úgy a vágóállatnál a hús ízét nagyban befolyásolja az, amit megeszik, tehát a legeltetett vágóállatok ízre finomabbak. A tejeskecske (3 hónapos kor alatti), amilyen kicsi, akkora élvezeti értéket képvisel, míg az idősebbeknél már a húsmennyiség is számottevő lehet, különösen a kifejezetten húsra tenyésztett vagy hizlalt kecskéknél.
Ezúttal Pallagi Zsuzsannától, a Gerecsekecske vezetőjétől kértünk néhány jól bevált kecskehúsból készült receptet, amelyekkel a húsvéti ünnepi ételeiket változatosabbá tehetik.
Kecskekolbász
Két rész darált kecskehúsból és egy rész sertés zsírszalonnából készül (10 kg húshoz durván 3 kg szalonna kell), ízesítéshez fehérbors, pirospaprika, só szükséges. Az egészet át kell alaposan dolgozni, ízlés szerint ízesíteni, és lehet tölteni… Utána akár füstre is mehet. Nagyon finom, sokáig eláll, igazi csemege.
Kecskesült rozmaringos zöldségmártásban
Nagyobb darab kecskehúsokat megtűzdelünk fokhagymával, sózzuk, borsozzuk. Mindkét oldalát serpenyőben pirosra sütjük. Egy tepsiben zöldségágyat készítünk (répa, zeller, gyökér, hagyma, fokhagyma, rozmaring), erre ráfektetjük a megpirított húst. Fólia alatt megsütjük. Amikor kikerült a sütőből, a zöldségeket leturmixoljuk, mártás sűrűségűre hígítjuk (tejjel, vajjal vagy húslevessel). Krumpligombóccal kitűnő, de reformételnek sem utolsó.
Tárkonyos kecskeleves
Vajon megpirítjuk a hagymát, rárakjuk a kockára vágott húst, sót, borsot, babérlevelet, majdnem teljesen megpároljuk. Kap még répát, gyökeret, zellert, erdei gombát, zúzott fokhagymát, és tovább pároljuk. Ha ezek is megpuhultak, felengedjük vízzel, és ha felforrt, tejföllel behabarjuk.
Gidasült
Egy római tálba belehajtogatunk egy tejes gidát (minél kisebb a tál, annál kisebb gidát), teszünk mellé füstölt szalonnát, fokhagymát, megsózzuk, kevés borssal és kicsit több kakukkfűvel megszórjuk, és máris mehet a sütőbe! Párolt almával (birssel különösen) nagyon finom.
Egyébként jó tanácsként elmondható: bármit el lehet készíteni kecskehúsból, amit más húsokból is, legyen az székelykáposzta, pörkölt, brassói, egyszerű gyöngyöző húsleves vagy akár egy jó kis fasírt. Az ízesítésre kell figyelni: a kecske húsa egy kicsit talán édesebb a megszokottnál, ezért intenzívebben lehet fűszerezni. Szereti a zöldfűszereket, a rozmaringot, a kakukkfüvet, a zsályát – és különösen a fokhagymát.
Zsuzsanna bátorítja azokat akik, szoktak sertéshúst füstölni, merjenek a kecskehússal is belevágni a füstölésbe! A legmegfelelőbb páclevet mindenki saját magának készíti és gondosan titkolja az összetevőket – mondja, érdemes mindenkinek a saját ízlésének megfelelően kikísérletezni egyet. Arra figyelni kell, hogy nem kell olyan hosszan pácolni, mint a sertéshúst, hiszen maga a „sonka” is kisebb, és szinte alig van rajta zsír.
