Május és június a méhrajzás hónapja. A városokban sem kell manapság meglepődni, ha egy fán, kertben, vagy valamelyik parkban, de akár lámpa- vagy kerítésoszlopon méhrajra bukkan az ember. Ilyenkor ne essünk pánikba. A méhraj általában szelíd, talán épp attól az újjászületéstől van elbódulva, melyen átment.
Ha kertünkbe vagy esetleg padlásunkra szállt, szóljunk egy méhésznek (netes fórumon, vagy piacon pl.), aki örömmel veszi a friss raj befogási lehetőségét, így pénzünkbe sem kerül.
Kivéve persze, ha nagyon különleges helyről kell kiszedni a rajt, melyhez speciális eszközök vagy bontás szükséges.
Az első méhrajzás az évben, április végére, május elejére esik Magyarországon, és a méhek természetes osztódását jelenti, (Lásd cikkünket: Született túlélők 2. – Mire jó a méhrajzás ) mely során a többnyire új méhgeneráció egy része a régi anyával elhagyja a kaptárt, odút, hogy új lakóhelyet keressen magának.
A rajzás június végével általában lezárul. Ha ezt követően találkozunk rajjal, azok valamilyen oknál fogva, mérgezés, vagy éhezés miatt menekülnek el a kaptárból. (Lásd cikkünket – Szent Iván éjjele után csak óvatosan a rajokkal.)
A méztermelésből élő méhészek megtesznek mindent, hogy elejét vegyék a rajzásnak, mert a méhek egy részének kirajzása hagyományos felfogás szerint egyúttal a mézgyűjtés csökkenését is jelenti.
A rajzásgátlás azonban különböző okoknál fogva nem mindig sikerül. Mondhatnánk szerencsére, mivel így a méhész hozzájut természetes rajokhoz is, melyek, ha adottak a feltételek, sokkal lendületesebben képesek családdá fejlődni, mint a műrajok.
A méhrajzásnak minden fázisa rendkívül érdekes, és nem csak a méhészek, de a kutatók figyelmét is magára vonta.
Mind a rajzást elindító okok, mind a raj mozgásának mikéntje – a rajban végbemenő kommunikáció – vagy akár a döntési folyamat, mely során a raj kiválasztja a felderítő méhek által kinézett új lakhelyet, nem hagyta nyugodni a méhkutatókat.
És ezúttal is kiderült, csak tanulhatunk a méhektől, mert például a nem is olyan régen tett megfigyelések a raj döntéshozási mechanizmusáról az emberek számára is példaértékűek.
De mitől kerül rajzási hangulatba egy méhcsalád?
A méhészek megfigyelése szerint akkor, ha tavasszal jó hordás mellett szűkös lesz a hely a kaptárban a méhek számára, illetve túl sok fiatal méh van munka nélkül a lépeken.
A méhek először anyabölcsőket építenek, és ha azokat a méhanya bepetézte, ezekben anyát nevelnek, hogy a hátrahagyandó méheknek is biztosítsák a méhanyát.
A méhészek tehát a méhcsalád fejlődésének ütemében – az áttelelő méhek kb. 5-7 lépen vannak a szezon kezdetén februárban vagy március elején, és számuk folyamatosan növekszik – újabb lépekkel bővítik a fészket, továbbá felteszik a mézfiókokat, hogy így is növeljék a méhek rendelkezésére álló lakóteret. A munkanélküliség leküzdéséhez pedig műlépeket tesznek be, hogy a fiatal méhek elfoglalják magukat a lépek kiépítésével.
Mindezzel persze csak ideig-óráig köti le a méhész a rajzási hangulat fokozódását, és hogy küzdelmük hatékony legyen, letörik az anyabölcső kezdeményeket, vagy a már meglévő anyabölcsőket.
A kísérletek során arra jöttek rá a kutatók, hogy az anyabölcső építést az anya két hormonjának jelenléte korlátozza a lépek felületén. A rágótövimirigy és az anya lábtövi mirigyének (glandula tarsalis) keveréke megakadályozza az anyabölcső építését. Logikus tehát, hogy ha a méhek sűrűn ülik a lépet, akkor ez a „keverék”, nem tud eljutni a lépek felületére, vagyis az anya nem tudja maradéktalanul „belépkedni” a lépeket, és a méhek nem érzékelvén ezeket a feromonokat, anyabölcsőket kezdenek húzni.
A következő cikkben a raj döntési mechanizmusát szeretném bemutatni, melyet Seeley professzor kutatott, és mely a hatékony emberi döntéshozásban is példaértékű lehet. Lásd: Segítség- Méhrajzás! (2)
