A 1602-ben alapított Holland Kelet-indiai Társaság hamarosan modern, multinacionális szupervállalkozás lett, és – ugyan állandó harcban az angolokkal és portugálokkal – teljesen monopolizálta a keleti fűszerkereskedelmet. A társaság akkori vezetője, Jan Pieterszoon Coen 1619-ben alapította meg Batavia (ma Jakarta) városát Jáva szigetén. Ez a település lett a társaság, majd a holland gyarmat fővárosa. A társaság 1744-ben egy kastélyépület-együttest és körülötte extenzív trópusi kertet hozott létre Bataviától mintegy 60 kilométerre délre a mai Bogorban.
Elhanyagolt hely
A holland gyarmati kormányzó és a tisztviselők a mocskos, zajos, egészségtelen tengerparti nagyvárostól távol, szintén ott alakították ki nyári rezidenciájukat, és Buitenzorg névre keresztelték. A név jelentése, „elhanyagolt hely” éppoly ironikus elnevezés, mint az azonos jelentésű Sanssouci, a porosz királyok fényűző kastélyegyütteséé Potsdamban.
A napóleoni háborúk idején az angolok egy időre elvették a hollandoktól Jávát. Angol kormányzó, Sir Thomas Stamford Raffles (1781–1826) költözött a palotába, később a modern Szingapúrt is ő alapította meg. Regnálása idején alakíttatta át angol tájképi stílusban a buitenzorgi kertet. A mostoha trópusi viszonyok következtében ott hunyt el felesége, Olivia Mariamne Devenish, emlékműve ma is látható a botanikus kert egyik bejáratánál.
A kormányzósági palotát környező kertet az első igazgató, a német származású holland botanikus, Caspar Georg Carl Reinwardt (1773–1857) holland és angol botanikusok segítségével alakította ki, és nyitotta meg 1817-ben Buitenzorg Plantentuin néven. Karl Ludwig von Blume (1796–1862) a híres, szintén német-holland botanikus 1824-26 között dolgozott a kertben. Később, 1840–1869 között Johannes Elias Teijsmann (1808–1882) holland botanikus fejlesztette és vezette a gyűjteményt.
Teijsmann a nem messze fekvő Gede vulkán oldalában, 1400 méter magasságban hegyi botanikus kertet is létrehozott. Ez a ma is látogatható, igen látványos Cibodas Botanikus Kert.
A 19. század végére a buitenzorgi botanikus kertet végleg leválasztották a kormányzósági palotától, és nagy jelentőségű trópusi botanikai és agrár-kutatóintézet jött ott létre. A gazdasági növények kutatása mellett az egyik fontos tevékenység 1854-től a malária elleni gyógyszerkutatás volt. A kinin alapanyagát a vörös kínafa (Cinchona pubescens) kérge adta. E fa meghonosítása után Jáva lett a világ elsőszámú kinintermelője.
Fontos szerepet játszott a kert életében Rudolph Scheffer (1844–1880), aki igazgatóként mezőgazdasági iskolát alapított ott a helyi lakosoknak. A ma is működő Állattani Múzeumot 1894-ben hozták létre. A Buitenzorg Plantentuin és intézményei a 20. század közepéig nemzetközi tekintélyű trópusi tudományos műhelyek voltak. A világháború alatt a japánok Jávát is elfoglalták, a kert igazgatóit is az új hódítók adták. 1943–1945 között az egyik legjelentősebb és leghíresebb japán botanikus, Nakai Takenoshin vezette.
A japánok kiverése után a hollandok már nem sokáig uralták a hatalmas szigetországot. Az Indonéz Köztársaság 1949-ben önálló országként jelent meg a világtérképen, és ma 250 millió lakosával a legnépesebb muszlim többségű állam.
Az esők városa
Bogor városában ma közel egymillió ember él. A mindig felhőkoszorút viselő hajdani Salak-vulkán (2211 méter) északi lábától 15 kilométerre fekszik. A hegy a helyi piacokon közönségesen kapható pálmagyümölcsről, a szalakról (Salacca zalacca) kapta a nevét.
A települést gyakran emlegetik az „esők városa” (Kota Hujan) néven, hiszen az év 322 napján lehet csapadékra számítani, bár az évi esőmennyiség mindössze 2500 mm körüli. Bogor a trópusi esőerdő zónában, mindössze 6 fokra esik az Egyenlítőtől délre.
A zajos és döbbenetes forgalmú nagyváros közepén oázisként helyezkedik el, területe csaknem négyzet alakú, 87 hektár. Kezelője és működtetője az Indonéz Tudományos Intézet. Éppen 200 éve működik botanikus kertként, és a benne megcsodálható mintegy 3500 faj és fajta (218 család 1257 nemzetségének képviselői) a Föld különféle trópusi területeiről került oda. A mérsékelt égövi növényekhez és kertekhez szokott látogató kapkodhatja a fejét a sok ismeretlen név, méret, forma és szín láttán.
A botanikus kert növényanyaga szerencsére nem sínylette meg a sziget változatos történetét. Egy hatalmas vihar azonban 2006-ban súlyos károkat okozott, sok 40- 50 méteres fát borítva ki gyökerestől. Bámulatra méltó méretű és korú faóriásból azonban bőségesen maradt még a kertben, ezek határozzák meg máig is a jellegét és szerkezetét. Területét a sziklás, mély mederben futó Ci Liwung folyó szeli ketté, számos híd ível át rajta.
A kert szerkezete ugyan tájképi jellegű, de koncentráltan elhelyezkedő, tematikus részei is vannak.
Számomra a látvány összessége, a növények elképesztő változatossága, a jól kigondolt szerkezet, a színek, illatok és – bár nem vagyok teljesen tájékozatlan a trópusi növények között – az ismeretlen fajok, az egzotikum varázsa volt igazán lenyűgöző. A legnagyobb élményt a hihetetlen méretű, palánkos törzsű óriásfák sokasága adta.
Fán lakó életmódot folytató növényekkel is mindenütt találkozhatunk. A pálmagyűjtemény igen látványos, 88 nemzetség 288 faját sorakoztatja föl. A növények neve sokfelé olvasható, de igen messze van a kert a jól táblázottságtól. A tavak környékén is hosszasan el lehet üldögélni, a gazdag vízinövény- állományt csodálva. A hatalmas méretű trópusi fajokban is bővelkedő bambuszgyűjtemény magában rejti a régi holland temetőt. A hajdani gyarmati kolónia sokszor fiatalon elhunyt tagjainak sírjai sorakoznak ott.
Ha a látogatónak szerencséje van, szabadban láthatja nyílni az indonéz flóra két világrekorderét: a legmagasabb (3 méteres) titánbuzogányt vagy óriáskontyvirágot (Amorphophallus titanum), és a legnagyobb átmérőjű (1 méteres) közönséges raffléziát (Rafflesia arnoldii). Mindkettő rothadó húsra emlékeztető szagáról is nevezetes. Utóbbi az ott székelő angol kormányzóról kapta a nevét. A hajdani kormányzósági palotát és kertjét tavak és kerítések választják el a botanikus kerttől, de látványa szervesen illeszkedik az összképhez. A rezidenciát ma is az indonéz köztársasági elnök használja.
A Cibodas Botanikus Kertet sem szabad kihagyni, mindössze 50 km távolságra fekszik Bogortól.
Igaz, megtörténhet, hogy a forgalom miatt csak 2-3 óra alatt tesszük meg ezt a távolságot, de az élmény miatt megéri. A Gede-hegy lejtőit, amerre a szem ellát, teaültetvények foglalják el. Az ültetvényekre belépőjeggyel mehetünk be, helyi teákat vásárolhatunk. A pompás növényekkel teli botanikus kert egy esőerdőbe vág bele.
A kert főbejáratával szemben lévő utcák adnak helyet a piacnak. Sok egzotikus piacon megfordultam már, de zsúfoltságában, zajosságában és koszosságában valószínűleg ez nyeri az első helyezést. A kínálat viszont fantasztikus, amit Jáva és a többi sziget megterem, az itt mind kapható. Tanakodhatunk, hogy a 8-10 féle banánból, vagy a számtalan mangófajtából melyiket kóstoljuk meg. Az árak is nagyon alacsonyak. Teljesen ismeretlen növényekkel is találkozhatunk, amelyekről a maláj nyelv ismerete nélkül nehéz bővebbet megtudni.
