Ötletek az almozáshoz
A galambdúcban nem feltétlenül szükséges almoznunk, ha azonban ezt tesszük, tudnunk kell, hogy a dúcon belüli klímaviszonyokkal függ össze az alom állapota is.
Méretét tekintve olyan legyen, hogy a galambok táplálék gyanánt ne tudják megenni. Az alomanyagok közül a gabonaszalma alig szívja a nedvességet, és durva szálainál fogva sérti a galamb talpának bőrét. Valamivel kedvezőbb, ha a szalmát apróra szecskázva terítjük szét. A puhafaforgács előnye, hogy az ürülék víztartalmát magába szívja, hátránya ugyanakkor, hogy általában poros, így megnő a por mennyisége a légtérben, ami a húsgalambok esetében különösen kerülendő. Még kényszerhelyzetben is kerüljük a magas tannin- vagy gyantatartalmú alomanyagok használatát. Az egyik legjobban bevált alomanyag a borsószalma.
Jó hatású az alom átnedvesedésének megelőzésére a zeolitnak 40-50 g/négyzetméter mennyiségben történő rendszeres kiszórása, mert a zeolit jó víz- és gázmegkötő képességű anyag. A kereskedelemben már kaphatók nagy nedvszívó képességű alomszárítók is, amelyek saját tömegük hatszorosának megfelelő folyadékmennyiséget képesek felszívni. Az állatok számára a megfelelően száraz (20–30% nedvességtartalmú) alom az ideális.
Ha a dúc levegőjének viszont nagyon alacsony a páratartalma, ez önmagában is segíti a porképződést, ami számottevő mértékben szennyezi a levegőt. A vedlés során tovább nő a dúc levegőjébe került sejttörmelékek aránya. A lebegő szilárd részecskék egyrészt fizikai úton irritálják a légzőrendszert, másrészt a hozzájuk tapadó mikroorganizmusok fokozott veszélyforrást jelentenek.
Napfény – a legolcsóbb fertőtlenítőszer
A dúc tájolása lehetőség szerint déli, esetleg keleti irányú legyen, feltétlenül kerüljük el a nyugati, és főként az északi irányt, így védhetjük galambjainkat a hazánkban leggyakoribb északi és északnyugati széltől.
A húsgalambok elviselik a szélsőséges hőmérsékleti értékeket, de számukra a 13–18 °C-os dúchőmérséklet az optimális. A galamb fizikai hőszabályozásának egyik eszköze a légzés útján történő hőleadás. Abban az esetben, ha a dúc hőmérséklete túl magas, akkor a hőleadásnak ez a módja nem valósulhat meg, s ezért az állatokban hőtorlódás, esetleg hőguta lép fel.
