Ahogy arról a Kistermelők Lapja februári lapszámában is beszámoltunk, világrekorder lett egy magyar postagalamb azzal, hogy a World Best Pigeon Long Distance Winner és az Olimpia Sport I Category Winner címet is megszerezte.
Hazánkban a hús-, dísz- és röpgalambok (pergő és keringő fajok) tenyésztésétől elég élesen elválik a postagalambászat, aminek a fő oka, hogy míg előbbieknél a küllemet vagy a röpteljesítményt bírálják, a postagalamboknál az az elsődleges szempont, hogy különböző távolságokról sikeresen megtalálják a hazavezető utat és minél gyorsabban visszaérjenek a dúcukba.
Röpgalambok már az ókorban is voltak, ezek 300-400 kilométerről hazataláltak, és fontos hírvivő szerepük volt. A ma ismert postagalambot körülbelül kétszáz évvel ezelőtt tenyésztették ki belga galambászok, és a céljuk az volt – amit sikerült is elérni –, hogy e fajta 800-1000 kilométerről is hazarepüljön.
A postagalambok tájékozódási módszeréről számos tudományos feltételezés van, a legvalószínűbb, hogy a Föld mágneses tere alapján tájékozódnak. Felfedeztek ugyanis a homloklebenyükön olyan mágneses részecskéket, amik arra utalnak, hogy ezekkel érzékelik a mágneses teret és „meg tudják határozni az otthonuk koordinátáit” – mondta Szentesi Endre, a rekorder postagalamb tulajdonosa.
Postagalambászból is jól jönne az utánpótlás
– A postagalambászok száma folyamatosan csökken, aminek az lehet az oka, hogy az emberek a műszaki cikkek felé orientálódtak, és a 21. századi gyerekek már szinte nem is tudják, hogy néz ki a körülöttük lévő természetes élővilág. Nagy többségük már szinte teljes mértékben eltávolodott az állatoktól, és látjuk, hogy vidéken sincs már állattartás, tehát a gyerekek nem tudják megkülönböztetni a csirkét a pulykától…
De ez egyre ritkább, úgyhogy a gyerekek a számítógép mellett nőnek fel, és az lesz a legfontosabb elfoglaltságuk.
A postagalambászatnak, mint minden sportnak vagy hobbinak, a költsége attól függ, ki milyen szinten műveli. Tehát minél professzionálisabban űzi valaki, annál több időt, energiát és anyagi ráfordítást igényel – említette Szentesi Endre.
Nem a színe a fontos…
A postagalambok közül a fehérek általában az esküvői galambröptetések szereplői, de sokféle színű röpposta létezik.
A versenyeken leggyakrabban előforduló szín a kék, ami egy laikus számára szürkének is tűnhet, vannak a kovácsoltak, amiknél ugyanezen a kék alapszínen sötétebb pigmentációk láthatók. Őket hívjuk kék kovácsoltnak vagy sötét kovácsoltnak. De vannak még vörös és deres galambok is szép számmal. Eredményességüket a színük nem, sokkal inkább az befolyásolja, hogy milyen szervezeti szilárdsággal rendelkeznek, mennyire jó a tájékozódó képességük és az anyagcsere-folyamatuk. Tehát azok a belső értékek, képességek, amik egy olimpikont bajnokká tesznek – hangsúlyozta Szentesi Endre.
