Padlásdúc és kerti dúc – melyik a jobb galambdúc?
Dúc kialakítható padláson, a padlástérből lerekesztve, vagy kertben, úgynevezett kerti dúc formájában. A padlásdúcok többnyire jobbak a kerti dúcoknál, mert alulról melegebbek és szárazabbak, így almozni sem szükséges. Hátrányuk, hogy kánikulában nincs elég levegőmozgás a dúcban, és nehezebben megközelíthetők, ami például a takarmány felhordásánál jelent gondot. (Régen a pékmesterek dúcaikat rendszerint a pékműhely feletti padlásrészen alakították ki, így az alulról áramló meleg folyamatosan szárította a dúc padozatát.)
Az oldalfalakat úgy alakítsuk ki, hogy azokon a galambok ne láthassanak át, ez különösen a nemek szétválasztásakor fontos. Függőleges oldalfalak kialakítására a drótfonat alkalmatlan, a drótfonatra az érdeklődő galambok „rámásznak”, s így tollazatuk (elsősorban faroktollaik) megrongálódnak. Padlásdúcok kialakításakor figyelemmel kell lennünk a ház kéményeire is, hiszen ha a kéményekből kiáramló füstöt a szél lenyomja, a dúcba gázok kerülhetnek, melyek megbetegíthetik galambjainkat. Ennek elkerülésére vagy a padlásdúcot építsük a kéményektől biztonságos távolságra, vagy a kéményt hosszabbítsuk meg oly módon, hogy a lecsapódó füst galambjainkban kárt ne tehessen. Abban a ritka esetben, ha húsgalambjaink kijárnak a tetőre, a kémény nyílására helyezzünk rácsot, hogy abba galambok, főképp a tapasztalatlan fiatalok, bele ne eshessenek.
Kerti dúc
Amennyiben az udvarban (kertben) építjük fel dúcunkat, úgy hasznos, ha azt a talajtól hozzávetőlegesen 50 centiméter magasságra, tartóoszlopokra helyezzük, a talajra épített dúcok padlószigetelése ugyanis nehezen oldható meg. A kerti dúcok betonozott aljazata nem fogadható el, mivel nem nedvszívó, és nyirkos hideget áraszt, ezért vagy szigetelőanyaggal kell borítanunk, vagy a galambok alá almozni kell. A padozatnak az év minden szakában porszáraznak kell lennie, ez a tartós termelési eredmények egyik záloga. Külföldön gyakrabban találkozunk azzal a megoldással, hogy a dúc padozatára homokot szórnak, a keletkezett trágyát pedig a homokból naponta kigereblyézik. A dúcban porfogók alkalmazása is szükséges.
A dúc nem megfelelő állapota esetén számíthatunk a galambok úgynevezett talppárna betegségének megjelenésére, amely többnyire a be nem száradt ürülékkel, valamint a galambház nem megfelelő minőségű, nem kellően takarított aljzatával, esetleg az alommal történő tartós érintkezés következtében fejlődik ki. A betegségre utaló első jel az ujjak végén megjelenő, a körmökre szorosan tapadó, beszáradt ürülékdarabok előfordulása.
Az állománysűrűség jelentősége
Az állománysűrűség az a szám, amely megmutatja, hogy a galambok részére kialakított hasznos felület egy négyzetméterén, vagy légköbméterenként hozzávetőlegesen hány húsgalambot tarthatunk. Az állománysűrűséget még akkor sem szabad a kívánatosnál magasabb számban meghatározni, ha a természetes légcsere, esetleg a galambház technikai felszereltsége (pl. megfelelő szellőztetési megoldások, ventillátorok használata vagy fűtés lehetősége) ezt megengedné. A galambnak ugyanis szüksége van bizonyos egyedi élettérre, a zsúfoltság stresszorként hat rá. Zsúfolt körülmények között madarunk nem tud igénye szerint mozogni, pihenni, párosodni, sőt még takarmánya, ivóvize felvételében is akadályozott lehet. Az állománysűrűség helyes megválasztása alapvető termelési érdekünk, melynek értékét légköbméterenkénti 2-3 galambban kell meghatároznunk, megjegyezve, hogy számos külföldi forrás a légköbméterenkénti 2, azaz mindössze kettő darab galambot tartja ideálisnak.
A postagalambászat külön műfaj…
