A betakarítás menetét a sárgarépa-betakarításon keresztül mutatjuk be. A betakarítás idején a sárgarépán még erős a lomb, ami lehetővé teszi a nyűvő rendszerű betakarítást.
Ez azt jelenti, hogy bármelyik betakarítási módnál meglehetősen mélyen kell meglazítani a talajt a gyökerek alatt, hogy a répát épen kiáshassuk vagy kihúzhassuk. Az ásószerkezet passzív ásó, amelyet a mély művelés miatti jelentős erőhatás miatt masszív tartószerkezetre szerelnek.
Az ásó rendszerű betakarítógép fölépítése a burgonyabetakarítógépekhez hasonló, a lombot azonban ebben az esetben a kiemelés előtt távolítják el, vízszintes tengelyű, lengőkéses szárzúzó, vagy járva szecskázó gépekkel. Gyakrabban alkalmazzák a nyűvő rendszerű betakarítási technológiát és a hozzá tartozó betakarítógépeket. A betakarítás menetét vázlatrajzon mutatjuk be (1. ábra).
Első lépés a termény kiemelése. Merev ásószerszám (1) lazítja meg a gyökerek alatt a talajt. Az ásás mélységét mélységhatároló kerékkel vagy a talajon haladó tapogatólappal szabályozzák. Rugós görgőkkel támasztott, a talajjal szöget bezáró hevederpár (2) fogja meg a lombot.
A hevederpár a répát lengőpálcás lombtalanítóhoz (3) szállítja, amely a lombot lezúzza. A lomb keresztirányú szállítószalagon jut ki a talajra, a répák pedig rostélyláncra (4), majd gumiujjas tisztítószalagra (5) kerülnek. A tisztítószalag a szennyeződéseket a talajra szórja, a répák pedig visszagördülve a keresztirányú lapátos rostélyláncon (6) jutnak a szállítójárműbe. A rostélylánc (4) felső végéhez csatlakozó terelővilla és behúzóhenger kiemeli és a talajra szórja a még a répa között lévő gyomokat.
A vázlatrajzon bemutatott gép egyes szerkezeti részeit a 2. ábrán mutatjuk be. A meglazított talajból a répát támasztógörgőkkel szorosan egymásnak nyomott nyűvő hevederpár emeli ki. A vízszintessel szöget bezáró hevederpár a kiemelt répasort tisztító és lombtalanító szerkezetekhez vezeti. A kiemelt répasorral meglehetősen sok rátapadt föld mozog, amit alulról gumiujjas rotorpár tisztít le (2. ábra). A hidraulikus motorral hajtott tisztítószerkezet minden soron megtalálható.
A hevederpár által felhordott, és részben tisztított répa lombtalanítására kétféle megoldás létezik. A piacra szánt répa feje érintetlen marad.
A lombot egymással szemben mozgó zúzópálcák (3. ábra, a) választják le a répafejről, rövid szárrészt hagyva, ami a jobb eltarthatóság miatt fontos. Nyűvő hevederpár szállítja a lombtalanítóhoz a répát. A hevederpár elhalad a vágópálcák fölött, behúzva a répasor lombját a pálcák közé.
A pálcák két végét vízszintes síkban forgó tárcsa mozgatja. A pálcák tompán élezett vágófelülete elmozdul a szemben lévő pálcák fölött, így lényegében lezúzza a lombot. A vágópálcákat bonyolult szerkezet (3. ábra, b) mozgatja.
A hajtó fogaskerék (1) az egymáshoz kapcsolódó mozgató fogaskerekek egyikét (2) hajtja meg, az pedig a másikat, így egymással szemben forognak. Az állítható mozgatótengelyek végén helyezkedik el a 4-es és az 5-ös pálcasort mozgató tárcsa, amihez 6-6 zúzópálca csatlakozik (6). Ez a szerkezet egyrészt a pálcák egymással szembeni mozgását adja, másrészt vezérli a pálcák vágási munkáját.
A lomb eltávolítása után a levágott szárrészek a talajra, a répa pedig tisztítószerkezetre kerül. A répa között még meglévő szármaradványok, szennyeződések kiválasztásához gyakran alkalmazzák a burgonyabetakarításnál ismertetett gumiujjas tisztítót.A gumiujjas tisztítóról legördülő répák a többsoros gépeknél keresztirányú rostélyláncra kerülnek, amely tovább tisztítja azokat, majd átadja a felhordónak, amely tartályba szállítja a terményt. Ha a gépnek nincs saját gyűjtőtartálya, akkor a felhordó a kiszedőgép mellett vontatott szállítójárműnek adja át a betakarított terményt. Ez elsősorban a többsoros, nagyteljesítményű gépeknél célszerű megoldás, ahol jelentős az időegység alatt betakarított répa mennyisége.
A levágott rész a földre kerül. A répa további útja megegyezik az előbb már ismertetett megoldással. Ezt azonban csak azonnali feldolgozásnál alkalmazhatják, hiszen a vágott felületon gyorsan megindul a romlás. Gyökérzöldség-betakarító gépekből különböző sorszámú berendezés áll rendelkezésre, a betakarítandó terület nagyságának megfelelően. Kisebb területen egysoros (4. ábra, a), legtöbbször traktorra szerelhető berendezés alkalmazható.
Az erőgép oldalához rögzítik, így az oldalra vágó gép üzemeltetése során a traktor kereke a már betakarított területen mozoghat. A kétsoros, és annál több sort betakarító gépek általában magajáró rendszerűek. Szerkezeti felépítésük hasonló az ismertetett gépével, az egyes soroknál a szerkezeti egységek ismétlődnek (4. ábra, b).
A kiemelt, tisztított, esetleg fejezett répák a gép gyűjtőtartályába (5. ábra, a) jutnak, ahonnan a tartály aljától induló kihordó juttatja azokat a pótkocsiba. A gépek egy részénél nincs gyűjtőtartály, a termény közvetlenül a szinkron vontatott szállítójárműre kerül, sűrű rostélyos, vagy gumiszalagos kihordón. Ennek kivitele mindkét esetben azonos (5. ábra, b).
A betakarított terményt további műveletekkel alakíthatják piacos termékké: a répát mossák, válogatják, osztályozzák és csomagolják.
A sárgarépaosztályozó- gépek a terményt méret, alak és egyéb jellemzők (rothadt, fekete pont, törött, hasadt, mechanikai sérülés, hibás alak, méreten aluli és felüli, méret, profil és karcsúság arány, idegen anyagok) szerint válogatják szét. A válogató, osztályozó gép meglehetősen összetett szempontrendszer szerint dolgozik, hogy a piacra kerülő termék hibátlan és esztétikailag is kedvező legyen.
