A HNT a heol.hu-hoz eljuttatott levelében írja, hogy a júniusi országos termésbecslés árprognózis elkészítéséhez felhasznált adatai kapcsán már a szőlőátlagár-előrejelzés előszavában is felhívták a figyelmet arra, hogy „a terméshozam várható mennyiségét és minőségét nagyban befolyásolja a késő nyári és őszi időjárás. Az átlagárprognózis elkészítésénél a júniusi termésbecslés eredményeit vették figyelembe, azonban még a tényleges termésnagyság is csak egy azon számos tényező közül, amelyek a tényleges értékesítési árakat meghatározzák. A borszőlő árának tényleges alakulására a borpiaci kereslet is meghatározó befolyással bír”.
Az Egri borvidék ilyen szempontból nincs könnyű helyzetben. Az árprognózis elkészítéséhez kapcsolódóan a hegybírók által május 31-ére vonatkozóan elvégzett rendkívüli felmérés eredménye ugyanis országos szinten az elmúlt évinél mintegy 80 ezer hektoliterrel alacsonyabb készletszintet jelzett, addig az Egri borvidéken a készletek közel 15 százalékkal, azaz 40 ezer hektoliterrel voltak magasabbak, mint 2017-ben.
A leányka iránti kereslet – ami eddig egyetlen németországi vevőnek volt köszönhető – megszűnt, de nincsenek jelen a korábban más borvidékekről érkező felvásárlók sem, míg egyes térségbeli felvásárlók – akiknek idén fordultak termőre ültetvényeik – visszafogják szőlővásárlásaikat. A szüreti részeredmények pedig azt mutatják, hogy a júliusi-augusztusi időjárásának köszönhetően a terméseredmények a vártnál magasabbak lesznek.
Összefoglalva: a várakozásoknál nagyobb szőlőtermés és a várakozásoknál kisebb szőlő iránti kereslet adja a magyarázatot a kialakult nehéz helyzetre. És itt jön az első pillanatra talán meglepő kijelentés: a „nehéz helyzet” korántsem azonos nehézségű az egyes szőlőtermelők, illetve szőlőtermelői csoportok szempontjából. A kulcsszó és kulcsmondat – ahogyan az egyik megszólaltatott termelő fogalmaz – a „szerződés”, illetve az
A tanács emlékeztet: a sokat emlegetett árprognózis csak egyik eleme annak a piacszervezési intézkedésnek, amit a HNT az idei szüret kezdete előtt léptetett hatályba. Sőt, még csak nem is az intézkedés legfontosabb eleme, bár tény, hogy az ágazati szereplők többsége ma még így tekint rá. A valóságban azonban sokkal lényegesebb az a szerződéskötési kötelezettség, amit a HNT azért írt elő, hogy elősegítse az alapanyag-termelők és a szőlőfelvásárlók, -feldolgozók között a minél korábbi kapcsolatfelvételt, s a hosszú távú, korrekt üzleti kapcsolatok kialakítását. A tavalyi értékesített, illetve felvásárolt átlagmennyiség 50 százalékára vonatkozó szerződéskötési kötelezettséget a HNT idén 60 százalékra emelte, és módosított a felek részére ajánlott szabványszerződéses feltételrendszerén is.
Mindez – mint írják – természetesen nem jelenti azt, hogy a piacszervezési intézkedés ezen eleme immáron tökéletes, de az élet rácáfolt azokra, akik a szüret előtt a szerződéskötést felesleges többletadminisztrációnak ítélték. Az idei szüret eddigi tapasztalatai egyértelműen visszaigazolták, hogy a szakmaközi szerződés intézménye érdemi garanciákat biztosít a szőlőtermelők számára, és megteremti a lehetőséget arra, hogy a HNT vagy az illetékes hatóságok fellépjenek a szerződéses rendelkezéseket megsértő felvásárlóval szemben.
A tanács nyomatékosítja:
Megoldás csak hosszabb távon, mennyiségi, de még inkább minőségi keresletélénkítéssel, bel- és külföldi piacépítéssel, a magyar bor imázsának javításával, presztízsének emelésével – ezzel együtt a kereskedelmi átadási árak emelésével – lehetséges. Ez ugyanakkor idő- és befektetésigényes folyamat, miközben a világ borpiacát meghatározó versenytársországok is komoly erőforrásokat fordítanak pozícióik javítására.
Biztos, hogy a felvásárló a hibás?
Bár szőlőtermelői oldalról szokás csak a „felvásárlók kapzsiságában” látni minden feszültség okát, a HNT megjegyzi, érdemes megvizsgálni: vajon a szőlőt vásárlót tényleg a rosszhiszeműség vezérli-e, amikor alacsony árat kínál, vagy vásárlásait visszafogja. Előfordulhat, hogy lehetőségei korlátozottak, akár értékesítés, akár infrastrukturális okokból, s az is, hogy az „összecsúszott” szüret esetében szükséges kapacitások hiánya miatt kisebb a vevői szándék.
Mint írják, a honi borvidékekről érkező információk szerint a felvásárlók többsége tudja, hogy a szerződött partnereitől át kell vennie a megállapodás szerinti mennyiséget, és igyekszik e kötelezettségét teljesíteni. Arra, hogy a szerződött mennyiség felett is vásároljon, csak az hajlandó, akinek stabil felvevőpiaca van. Sajnos, idén az Egri borvidéken az ilyen felvásárlóból a szokásosnál kevesebb van, így akik nem rendelkeznek szerződéssel, súlyos helyzetet kénytelenek megélni.
Ahhoz, hogy a magyar bor hazai és nemzetközi versenyképessége javuljon, elengedhetetlen a hatékonyság és a minőség javítása, amelyhez viszont az kell, hogy a rendszerváltáskor felbomlott termelési struktúrák helyébe – közel három évtizednyi rendezetlenség és „vadkapitalizmus” után – végre ismét olyan szerződéses kapcsolatok lépjenek, amelyek mind a szőlő-, mind a bortermelőknek biztosítják a jövedelmező és fenntartható gazdálkodás lehetőségét.
Közlésük szerint a HNT arra törekszik, hogy a szőlőpiac minél átláthatóbbá váljon, és minden szőlőtermelő legkésőbb tavasszal már tudja: kinek, mennyit és milyen áron, vagy milyen konkrét ármeghatározási módszer alkalmazása mellett fog értékesíteni.
– fogalmaznak.
A tanács levelét úgy zárja, hogy bár jelen pillanatban – érthető okokból – az elkeseredettségből fakadó indulatok dominálnak, a kiutat, a hosszú távon is működő megoldást a józan cselekvés, a kölcsönös érdekek felismerése és a sokat emlegetett – de egyelőre még ritkán tapasztalható – összefogás jelentheti.
A prognózis átlagárakat tartalmaz
A szüret előtt több gazda által vitatott szőlőárprognózisról a HNT megjegyzi, a közzétett árak a várt átlagárak. Azaz hasonlóan a tőzsdei célárakhoz, azt a várakozást fejezik ki, amelyek az adott borvidéken az adott pillanatban ismert, a szőlő- és borpiac szempontjából meghatározó gazdasági tényezők alapján becsülhetők. Az árprognózis fenntartja azt a lehetőséget, hogy az előre nem látható piaci folyamatok vagy természeti tényezők ezeket a becsült átlagárakat felülírhatják.
Arra, hogy az átlagárak egy igen széles sáv középértékét is jelezhetik, a tavalyi tapasztalatok alapján az Előszó is felhívja a figyelmet: „egy adott borvidék egy adott szőlőfajtájánál is jelentős eltérések voltak kimutathatók a tényleges ügyleti árakban, és hasonló jelenség várható a 2018. évi szüret árai tekintetében is.” Sőt, jegyzik meg, még ugyanazon borvidékről származó, azonos fajtájú szőlők között is különbség lehet, hiszen annak árát számos tényező befolyásolja.
