Back to top

Útmutató készül a vadkárfelmérésre

A vadkárok megítélése és azok kezelése nagy és kiélezett viták tárgya lehet a mindennapokban, amit a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara megbízásából a SZIE Vadvilág Megőrzési Intézete által végzett kérdőíves felmérés is igazolt. Az egységes módszertan alkalmazásától az várható, hogy a vadkárok felmérési eredményei a mezőgazdálkodó és a vadgazdálkodó számára is áttekinthetők, érthetők és ellenőrizhetők lesznek.

Az akkori Földművelésügyi Minisztérium felkérésére 2018 tavaszán egy tízfős szakértői munkacsoport (dr. Bleier Norbert, dr. Bujdosó Géza, prof. Csányi Sándor, prof. Heltai Miklós, dr. Jánoska Ferenc, Pétervári Gábor György, Prencsok János, dr. Somogyvári Vilmos, dr. Szendrei László, Varga Zoltán) vágott bele a mezőgazdasági vadkárok felmérésének eszközeit, módszertanát és az adatok értékelését egységes alapokra helyező útmutató kidolgozásába. A vadkárok megítélése és azok kezelése nagy és kiélezett viták tárgya lehet a mindennapokban, amit a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara megbízásából a SZIE Vadvilág Megőrzési Intézete által végzett kérdőíves felmérés is igazolt (Magyar Mezőgazdaság, 2017. augusztus 16., 33. szám). A munkacsoportban résztvevő szakemberek a mezőgazdasági vadkárokkal kapcsolatos tudományos, jogi és gyakorlati kérdések szakértői voltak, és 2018. novemberére egy mintegy 100 oldalas anyagot adtak át a munkát megrendelő Nemzeti Agrárgazdasági Kamarának és az Országos Magyar Vadászkamarának.

Az Egységes Mezőgazdasági Vadkárfelmérési Útmutató (EMVU) fő célja annak biztosítása, hogy

a mezőgazdaságban a vad által okozott terményveszteségek mennyiségének, a károsodott terület nagyságának, valamint a károk pénzbeli értékének meghatározása országosan minél egységesebb módszerekkel történjen.

Az egységes módszertan alkalmazásától az várható, hogy a vadkárok felmérési eredményei a mezőgazdálkodó és a vadgazdálkodó számára is áttekinthetők, érthetők és ellenőrizhetők lesznek. A vadkárfelmérést végző szakember pedig megalapozottan tud arra hivatkozni, hogy a felmérést milyen alapon és módszerrel végezte. Az egységes vadkárfelmérési rendszer biztosíthatja, hogy szükség esetén az ugyanazon a területen több szakértő által végzett mérések eredményei szigorúan módszertani alapon összehasonlíthatók legyenek.

Együttműködés, megelőzés és megegyezés

Az EMVU alkalmazása során a vadkárnak a vad védelméről, a vadászatról, valamint a vadgazdálkodásról szóló 1996. évi LV. törvény (Vtv.) által lefektetett szabályokat kell követni, és ennek alapján „vadkár” minden olyan megállapítható (igazolható) és mérhető káresemény, amely a vad táplálkozása, mozgása, területhasználata (termelvény elfogyasztása, rágás, taposás, túrás, törés, agancsverés, egyéb fizikai be­­hatás, rongálás) következtében a szántóföldön, a gyümölcsösben és a szőlőben a mezőgazdasági kultúra terméskiesését előidézi. A Vtv. logikája és az EMVU készítőinek véleménye szerint az eltérések ellenére is a felek közötti együttműködés, megelőzés és a megegyezés legyen a rendező elv.

Az EMVU célja az előbbieknek megfelelően:

  1. A vadkártérítési eljárási folyamat egységesítése;
  2. Az útmutató alkalmazása biztosítsa a lehető legrövidebb és legkorrektebb kárrendezési eljárás lefolytatását;
  3. Tegye lehetővé annak megelőzését, hogy a kárrendezési ügy bírósági szakaszba kerüljön;
  4. A felmérések egységesítése révén segítse elő, hogy a lehető legtöbb vadkárügy első lépésben egyezséggel rendeződjön;
  5. A vadkár mértékének megállapítása szubjektivitás nélküli, egységes legyen;
  6. A földhasználók és a vadgazdálkodók közötti viszony javuljon, a vadkármegelőzésben és elhárításban a fe­­lek együttműködése növekedjen.

Az előbbi célok elérése érdekében és az EMVU megfelelő működéséhez a munkacsoport javasolta, hogy az illetékes vadászati szervezetek [Országos Magyar Vadászkamara (OMVK), Országos Ma­­gyar Vadászati Védegylet (OMVV)], valamint a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK), az Agrárminisztérium (AM) és az Igazságügyi Minisztérium (IM) is tegye meg a szükséges intézkedéseket, hogy az igényeknek megfelelő létszámú, felkészített szakértő álljon rendelkezésre.

  • A tájegységi fővadászok és falugazdászok közösen koordinálják a vadkárrendezést az első szakaszban [Vtv. 81. § 2) szakasz szerint], mediátorként működve vagy szükség esetén mediátort bevonva.
  • Szorgalmazzák a mediátorok névjegyzékbe vételét, hogy lehetőleg 20 kilométer távolságon belül legyen elérhető vadkár-mediátor.
  • Legyen nyilvánosan elérhető a vadkár-szakértői (vadkár mediátori) névjegyzék.
  • Terménycsoportonként és/vagy terménytermelési fázisonként kezdeményezzék nagyobb mértékben vadkár-veszélyeztetett (illetve, ahol szükséges) térségekben a földhasználók és a vadgazdálkodók között az együttműködést a vadkár megelőzésében, elhárításában, illetve vadkáregyezségek megkötésében.
  • Minden fél számára világosnak kell lennie, hogy megegyezés hiányában esetleg a tényleges vadkártérítési összeg többszörösét is meghaladó mértékű szakértői és eljárási költséget lesznek kötelesek kifizetni. Ezen költségek mértékének előzetes megállapítása ösztönözheti a feleket a megegyezésre.

Ha a felek között a vadkárok megelőzésére, az elhárításban való együttműködésre, a vadkáregyezség megkötésére a mediátori tevékenység eredménytelen volt, a vadkárrendezés hivatalos kárrendezési útra kerül. Ebben az esetben meg kell indítani az illetékes jegyzőnek bejelentett hivatalos vadkárrendezési eljárást, kirendelni a szakértőt, a felek kívánsága szerint.

A kirendelt szakértőnek minden eljárás esetén az eseményt (kárrendezési folyamatot) teljes mértékben visszaellenőrizhetően rögzítenie kell (pl. jegyzőkönyvvel, hangfelvétellel, fényképekkel).

Meg kell állapítani, hogy a károsított termelvényben van-e más kár is: időjárás, agro­technológia, egyéb külső hatás (gépek mozgása, taposás, rongálás stb.), más élőlények (rovar, gomba stb.) okozta károk. Meg kell határozni, hogy mi az a kár, amit csak a vad okozott, legeléssel, rágással, vagy taposással, mekkora ezek mértéke, valamint meg kell határozni a károsított területrészek térbeli elhelyezkedését és azokat a táblarészeket, amelyek mentesek a vadkártól. Tisztázni kell a felek közrehatását (megelőzés, védekezés, termeléstechnológiai és egyéb hiba). Az előbbiek alapján kell eldönteni a lefolytatandó tényleges vadkárfelmérés módszerét, előrelátható időtartamát, illetve a költségét.

Módszertan

Az egyes terményféleségekben az EMVU által meghatározott szabályok és módszerek szerint kell a vadkár megállapítását elvégezni, és javaslatot tenni a kármegosztásra. A szabályoktól eltérni, vagy azokat megváltoztatni általában nem lehet. A szakértő akkor dolgozhat más, tudományosan megalapozott módszertannal, ha az az EMVU-ban megfogalmazott módszertani minimumnak maradéktalanul megfelel.

Mi számít vadkárnak?
Mi számít vadkárnak?
Fotó: Dr. Bleier Norbert
A vadkárfelmérési és -rendezési eljárás során azonos elnevezéseket és fogalmakat kell használni. Ennek érdekében az EMVU meghatározza az olyan fogalmakat, mint a földhasználó rendes gazdálkodási köre, az előzetes vadkárfelmérés, a végleges vadkárfelmérés, a betárolási nedvességre való csökkentés (redukálás), a felek közötti kármegosztás, a szakértői „becslés” (szakértői vélelem), a mintavételes becslés, a véletlen mintavétel, a szisztematikus mintavétel stb.

A munkacsoport javaslata kitér a vadkárszakértők és a vadkárügyekben javasolt me­­diátorok (közvetítők) szerepére, és a velük szemben támasztott követelményekre.

A szakértői tevékenységet végző személyekkel szemben szakmai és általános jogi, etikai követelményeket szükséges állítani:

  • egyidejűleg legyen mezőgazdasági és vadgazdálkodási ismeretekkel rendelkező szakember;
  • különleges vagy ritka termelvény esetén rendelkezzen a felméréséhez szükséges specifikus ismeretekkel;
  • ne legyen megvesztegethető vagy részrehajló szakértő;
  • elvégezte a 3 féléves, vadkárszakértői végzettséget adó felsőfokú szakirányú továbbképzést, illetve az időszakosan előírt továbbképzést igazoltan teljesítse.

Az útmutató röviden összefoglalja a vadfajok által okozott károk formáit a mezőgazdaságban (táblázat).

Az útmutató részletezi a vadkárfelmérés eszközeit, mű­­szereit és módszereit, amelyek megválasztásában mindig fontos szempont kell legyen, hogy a választott eszköz alkalmazási költsége arányban álljon a kár mértékével. Önálló rész foglalkozik a termésátlag meghatározásának eszközeivel, valamint a jegyzőkönyvezés (dokumentálás) szabályaival.

Mintavétel

A vadkár felmérésének központi kérdése, hogy olyan mintavételekre kerüljön sor, amelyek eredményeként a kapott minták alapján meghatározott érték jellemezni fogja a területen keletkezett kárt mennyiségi és területi szempontból. Az előbbieknek megfelelő mintát nevezik „reprezentatív” mintának (vagy ob­­jektív mintavételnek). Minden felmérési módszerrel szemben követelmény, hogy a vizsgált jelenségről (pl. a vadkár területi aránya, a termés veszteségének aránya) gyűjtött adatok jellemezzék a vizsgált jelenséget. Bármilyen módszertől akkor várható torzítatlan és megbízható eredmény, ha megfelelő elemszámú mintán (ismétlés) és jellemző (reprezentatív) ada­tokon alapul.

A statisztikai alapú becsléseknél ezért alapkövetelmény, hogy a mintavétel biztosítsa a reprezentativitást, amire há­­rom lehetőség kínálkozik: véletlen mintavétel, szisztematikus (tervszerű) mintavétel és rétegzett mintavétel.

A gyakorlatban a véletlen mintavétel igen ritka, az észszerűség, a jobb munka- és a költséghatékonyság, valamint a jobb érthetőség érdekében a szisztematikus és a rétegzett mintavételt alkalmazzák.

A terméshozam megállapítása a mintaterületen a termő tőszám és a károsított termő tőszám megszámlálása alapján történik. Az számít vadkárnak, ami egyértelműen beazonosítható kárképpel rendelkezik, ami a vad károkozását mutatja. A mintaterületen belül tervszerűen termésmintát kell begyűjteni. A termésminta csak a termőrészre korlátozódik (cső, tányér, hüvelyek stb.). A termésminták száma 1–20 mintatő/mintaterület, és a mintatő összes termését be kell gyűjteni.

A mintavétel végén lehetőleg a felek vagy képviselőik jelenlétében (távolmaradásuk esetén is lehetőleg a helyszínen kell elvégezni a termésminták mérését) a termésmintákat le kell morzsolni, ki kell csépelni és meg kell tisztítani (dinnyéket, káposztákat és répákat a mintavétel helyszínén húzós mérleggel kell megmérni).

Fel nem használt költségek

Az értékelési folyamat fontos eleme a terméskiesés értékének kiszámításánál a fel nem használt költségek (azaz a megtakarítások) tételes kimutatása [aratási veszteség aránya (%), magtisztítás, ki- és betárolás költsége (Ft), terményszárítás költsége (Ft), szántóföldi terményszállítás költsége, közúti terményszállítás költsége a legközelebbi szabadkikötőig vagy átvevőhelyig stb.].

Az EMVU legterjedelmesebb része a termesztett növények kárfelmérését ismertető fejezet, amely 21 növényre, illetve -csoportra vonatkozóan, egységes szerkezetben ismerteti az előzetes és a végleges vadkárfelmérés módszertanát, az adatgyűjtés szabályait, az értékelés módszereit és a számítások képleteit:

1. Őszi búza, tritikálé, őszi árpa és rozs (őszi gabonák), 2. Tavaszi árpa, zab (tavaszi gabonák), 3. Kukorica (szemes kukorica), 4. Csemegekukorica, 5. Kukoricacsalamádé, 6. Silókukorica, 7. Köles, 8. Burgonya, 9. Napraforgó, szója, borsó, lencse, csillagfürt, takarmánycirok és repce, 10. Cukorrépa, tarlórépa és takarmányrépa, 11. Takarmánykáposzta, 12. Fejes káposzta, 13. Paradicsom, 14. Étkezési paprika és fűszerpaprika, 15. Lucerna és szálas takarmányok, 16. Gyepek, 17. Uborka, 18. Kabakos termésűek (tökfélék), 19. Gyökérzöldségek és spárga, 20. Dísznövények és 21. Szőlő- és gyümölcsültetvények.

A felsorolt növények vagy növénycsoportok vadkárfelmérésének egységesítését szolgálják az EMVU nyolc mellékletében szereplő, javasolt adatlapok, illetve az ezekben szereplő számítások.

Természetesen a növényfajok köre bővíthető, illetve a vadkárfelmérésre felkészített szakemberek képesek arra, hogy a megfelelő sablont kiválasszák vagy a szükséges mértékben módosítsák azt.

Az ágazati szakértővé válás javasolt jövőbeni feltételei a Mezőgazdasági Vadkár Munkacsoport szerint

A szakértői feladatok végzését a jövőben is szakirányú végzettséghez kell kötni, és célszerű a kifejezetten a vadkár-szakértésre felkészítő képzés teljesítését is előírni. A vadkárfelmérés komplex mérnöki ismereteket kívánó munka, amiben a vadgazdálkodás és a vad környezetét meghatározó ágazatok termelési sajátosságainak ismeretére is szükség van. A felsőfokú szakirányú továbbképzés mellett javasoljuk a felnőttképzési rendszerben teljesíthető képzési út biztosítását azon szakértők esetében, akik legalább 5 éves szakmai/felmérési gyakorlattal rendelkeznek.

Hosszabb távon előnyben részesíthető a szakterületi diplomára (agrárszakterületi BSc vagy Msc, illetve osztatlan képzés) épülő szakirányú továbbképzés (1996-ig szakmérnök), amely az újonnan belépő igazságügyi szakértők számára pl. 10 éves időtávon, felmenő rendszerben kötelezővé is tehető. A felmenő rendszer kezdő időpontja az elfogadott és életbe lépett egységes vadkárfelmérési módszertan utáni 2–3. év lehet (amikorra az új feltételeknek megfelelő első képzések elvégezhetők lesznek).

Szakértői és képzési követelmények

Az EMVU része a szakértői és képzési követelmények jelenlegi rendszerének áttekintése és az ágazati szakértővé válás javasolt jövőbeni feltételeire vonatkozó javaslatok bemutatása. A szabályozás megújulásával és az EMVU bevezetésével a jelenlegi szakértői jegyzékeket felül kell vizsgálni, és az inaktívakat, valamint azokat a szakértőket, akiknek a munkájával szemben rendszeresen kifogás merült fel (a megfelelő jogi alap megteremtése mellett) törölni kell a névjegyzékből. A szakértőkkel szemben támasztott követelményeket a jelenleg őket érő legfontosabb kritikák irányából célszerű megközelíteni. Ezek közül a legfontosabbak:

  • szakmai felkészültség hiánya;
  • objektivitás kérdése;
  • az elvégzett szakértői munka további ügyeket ne generáljon.

Fotó: Dr. Bleier Norbert
A vadkárfelmérő szakértőkről nyilvántartást kell vezetni, amely szakterületi besorolásukat is tartalmazza. A hivatalosan nyil­vántartott szakértőket a gazdák és a vadgazdálkodók felé is kommunikálni kell.

A munkacsoport javasolja, hogy az ágazati szakértői és igazságügyi szakértői szint mellett jöjjön létre megfelelő képzettséggel és ismeretekkel rendelkező mediátori szint.

A mediátorok elérhetőségének nyilvántartását is meg kell teremteni.

A javaslat kitér a szakértők munkájának minősítésére is. Miután a mezőgazdasági vadkárok felmérést végző szakemberek munkáját rendszeresen támadják, a vadkárfelmérő szakértők munkájának minősítésére (pl. elégedettségi vizsgálatok formájában) vagy felülvizsgálatára egyértelműen szükség van. Lényeges a szakszerűtlen munka kiszűrése, de ezt támadhatatlan és nem céh jellegű keretek közé kell helyezni. Nem feledhető, hogy a szakértő két ellenérdekű fél vitájában foglal állást, tehát nem várható el, hogy mindkét fél részére egyformán kedvező döntést hozzon. Az várható, hogy legalább az egyik fél elégedetlen lesz a szakértő munkájával (a felmérés eredményével).

A mezőgazdasági és az erdei vadkárfelmérési útmutatók szakmai vitája rövidesen lezárul, és a készítők még el­­végzik a szükséges kisebb módosításokat. Ezután a jogszabályi megjelenés módja, formája és időpontja az AM és a két szakmai kamara egyeztetésének előrehaladásától függ.

Prof. Csányi Sándor
a Mezőgazdasági Vadkár Munkacsoport vezetője

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2019/8 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Startup megoldások újítják meg a hazai mezőgazdaságot

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) és a Design Terminal által életre hívott NAK TechLab inkubációs program célja, hogy a leginnovatívabb megoldások megtalálják helyüket a hazai agrárszektorban és élelmiszeriparban, ezáltal versenyképesebbé, fenntarthatóbbá és környezettudatosabbá téve az ágazatot.

Egy közösség, egy akarat

A kárpátaljai Makkosjánosiban tartották a Kárpát-medencei gazdák soron következő egyeztető fórumát, amelyen Muravidék, Drávaszög, Vajdaság, Partium, Bánság és Erdély mellett képviseltették magukat a magyarországi, és természetesen a kárpátaljai gazdaszervezetek is. A fő stratégiai kérdés továbbra is az, hogyan lehetünk sikeresek szerte a Kárpát-medencében, hangzott el a tanácskozáson.

Munkaerőmegtartási jó gyakorlat, testközelből

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) Élelmiszeripari Igazgatósága az élelmiszeripari tagság számára a „FEJLŐDJÜNK EGYÜTT!” programsorozat keretében kamarai finanszírozással 2019. november 19-én újabb gyárlátogatást szervezett az Eisberg Hungary Kft. gyáli üzemébe.

Az elszántság és tudatosság kiváló terméseredményeket adott Vasban

Szinte az összes gabonaféle esetében fölülmúlták a Vas megyei gazdák az országos termésátlagot, őszi búzából 1 tonnával, őszi árpából 9 mázsával, kukoricából 5 mázsával termeltek többet, napraforgóból pedig hozták a 3 tonnás országos hektáronkénti átlagot. A NAK vasszécsenyi gazdatájékoztató fórumán értékelték a legjobbakat, kiosztották az 5. Vas megyei Búzatermelési Verseny díjait is.

Szakmai mestereket avattak

Patkolókovácsok, méhészek és pékek, összesen 21 ember vehetett át mesteroklevelet kedden Budapesten. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) szervezésében szerzett mesterlevél a szakmák hírnevét öregbíti.

Jelentős kárcsökkenést eredményezett a jégkármérséklő-rendszer

Jelentős mértékű kárcsökkenést eredményezett a két éve működő, Európában egyedülállóan országos hatókörű jégkármérséklő-rendszer - jelezte az agrárgazdasági kamara hajdú-bihari elnöke hétfőn sajtótájékoztatón Debrecenben.

Duális képzés és ágazati képzőközpontok

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara tájékoztató fórumot szervezett a szakképzési törvényben foglalt ágazati képzőközpontokról. Kialakításuk a duális szakképzés továbbfejlesztését szolgálja.

Szerepvállalást kérnek a díszkertészek az új KAP-ban

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Díszkertész Alosztálya legutóbbi ülésén a közös agrárpolitika tervezéséről és a díszkertész ágazat szerepvállalásáról tartottak megbeszélést. A díszkertész szakma a kidolgozás alatt álló új KAP mind a kilenc specifikus céljához képes kapcsolódni, talán legkisebb környezetterheléssel termelő, legfenntarthatóbb, legbiodiverzebb ágazat.

A nagyvad válogató vadászatának jelentősége

A hazai nagyvadállománnyal való gazdálkodás kiemelt feladata a vadgazdálkodásnak. Mennyiségben és minőségben is az élőhely adottságaihoz igazodó állományfenntartás a cél. A válogató vadászat mindkét nem esetében elengedhetetlen, azonban a vadgazdálkodók nagyobb hangsúlyt fektetnek a hím egyedek szelektálására, mint a tarvad esetében, pedig az utód mindkét nem genetikáját örökli.

Kertészeti évzárón írták alá az együttműködéseket

Egerben tartja kétnapos évzáró konferenciáját a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács. Az idei tapasztalatok összegzése, értékelése és a tervezés mellett a rendezvény első napján tették hivatalossá a szervezet már eddig is élő együttműködését a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központtal és a Szent István Egyetemmel az ágazat versenyképességének javítására.