A mezei veréb a házi verébnél valamivel kisebb, csinos madár, de jellegzetes külseje ellenére a két rokonfajt a legtöbb ember mégis összetéveszti. A mezei veréb fejtetője egészen a tarkóig csokoládébarna, élesen határolt kis fekete torokfoltja van, piszkosfehér pofáin ugyancsak fekete, hosszúkás folt látszik. Háta barna, fekete hosszanti csíkokkal, faroktollai egyszínű barnásak, alsóteste szürkésfehér. Hím és tojó hasonló színezetű, a fiatalok halványabbak, torokfoltjuk palaszürke. Csiripelő hangja rövidebb és keményebb a házi verébénél, röptében „tjel” hangot ad, „éneke” ilyen és hasonló hangokból összetett, jelentéktelen.
A mezei veréb alkalmazkodó képessége kiváló
A mezei veréb szinte egész Európában fészkelő madár, hazánkban is gyakori, ellentétben a házi verébbel, amely urbanizálódó, azaz kizárólag emberi környezetben él, a mezei veréb szintén megtelepedett a városokban, csak azok külső, kissé már falusias területein fészkel. Emellett út menti fasorokban, parkokban, ligetekben, a folyókat kísérő ártéri erdőkben, öreg temetőkben, gyümölcsösökben telepszik meg, mindenütt, ahol fészkelésre alkalmas odút vagy üreget talál. Gyakori társbérlő a partifecske- és gyurgyalagtelepen, ahol e madarak készítette üregekben neveli fiókáit. Rendkívül alkalmazkodó madár. A felső Tisza közelében, de másutt is megfigyeltem, hogy a gát sorompójául szolgáló vascsőben költött. Amikor autó jött, és a csövet félrehajtották, a kotló madár kirepült, és egy közeli bokorra ülve várta, hogy visszatérhessen a tojásokra. De megtelepedett beton villanyoszlopok csigáit tartó vízszintes vascsövekben is. A hazánkban a fészkelő párok számát közel félmillióra becsülik.
Mindig egy sűrű bokor közelében keresgélnek gyommagvak után, hogy veszély esetén legyen hová menekülniük. A halastavakon a nádas szolgál védelmül, a gáton szedegető madarak a karvaly közeledtére oda menekülnek.
Fészeképítés közösen
A párok április és augusztus között két alkalommal költenek. Az öregebb madarak rendszerint korábbi fészkelőhelyükre vagy annak környékére térnek vissza, a fiatalok a közelben keresnek költőhelyet maguknak. Március elejétől a hím egyre gyakrabban üldögél a kiválasztott odú közelében, és ha az időjárás kedvező, a hó közepétől már intenzív nászviselkedését lehet megfigyelni. A hím szapora hangadással igyekszik tojót csalogatni magához, és ha az megérkezik, hevesen udvarol, körberöpködi, majd kergetőznek az odú közelében.
Az anyagot a közelben gyűjtik, néha hosszú növényi szálakat hoznak az odúhoz, ahol gyakran nincs könnyű dolguk. Míg ugyanis például a gólyafészek oldalában építő pár könnyen beviszi a hosszú széna- vagy szalmaszálat, ugyanez egy szűk odúnyílás esetében nehéz feladat elé állítja az építő madarat. Egy alkalommal Dr. Vertse Alberttel, a Madártani Intézet igazgatójával figyeltünk egy építő párt az Alcsúti Arborétumban. Egy hosszú szállal érkező madár majd fél óráig küzdött, amíg sikerült behúznia a mesterséges fészekodú belsejébe. A kócos fészket tollakkal bélelik puhára.
Ők is védettek!
A tojó kotlik, az 5-7 fehér alapon sűrűn foltozott tojásból 13-14 nap alatt kelnek ki a fiókák. Szüleik hajnaltól estig etetik őket, rengeteg rovart, főleg lepkehernyókat hordanak. A kicsinyek 16-18 napos korukban repülnek ki. Az öreg madarak néhány napig még etetik őket, majd önállósodva hasonló korú társaikkal kis csapatokba verődnek. Amíg a fészekben vannak, szüleik parányi talajrészecskéket, apró kavicsdarabkákat is visznek nekik a bőséges rovartáplálék mellett.
A csapat szorosan egymás mellett ugrál a fűben, és valamitől megriadva egyszerre repülnek egy közeli sűrű bokorba. Védett, természetvédelmi értéke 24 ezer Ft.
Schmidt Egon Kossuth-díjas magyar író, ornitológus, a Kistermelők Lapja egykori szerzője. Számos cikke a magyarmezogazdasag.hu hírarchívumában is megtalálható, ha a szerző” rublikába” beírja Schmidt Egon nevét.
További cikkei:
Rejtőzködő énekesünk, a karvalyposzáta
A kőbányák madara volt – A kövirigó