– Az idei év a szőlőtermesztésben szokványosan indult. A rügyfakadás teljesen normális, átlagos időben történt, hiszen hőmérséklet tekintetében megfelelően alakult az április. Az sem befolyásolta a szőlő fejlődését, hogy télen nem volt csapadék, a növény ugyanis mélyen gyökerezik. Az viszont már változásokat hozott, hogy a rügyfakadást követően nem volt egyenletes a melegedés, sőt visszaesett a hőmérséklet. Ezért a szőlő fejlődése vontatottá vált. A növénynek 10 Celsius-fok a „biológiai 0 foka”, ami azt jelenti, hogy alatta nem növekszik, nem fejlődik. Ez ugyanúgy érvényes a gyökérzetre, mint a föld feletti részekre. Tehát a szőlő esetében minden 10 Celsius-fok feletti nap számottevő. Ha a középhőmérséklet eléri a 25–26 Celsius fokot, a szőlő akkor kerül optimális helyzetbe. Ettől most nagyon messze vagyunk, ami jól látszik a szőlő hajtásainak fejlődésén.
Enyhén elhajolnak ugyan, amiből látszik, hogy azért növekszik a szőlő, de ennek az intenzitása nagyon-nagyon szolíd. Intenzív növekedés esetén akár 5 centi is lehet a heti növekedés, de hetek óta csak araszol a szőlő; mintegy két hét késésben van e tekintetben.
Növény-egészségügyi szempontból jelenleg nincs gond, mert a kórokozóknak sem kedveztek az elmúlt hetek időjárási viszonyai. A lisztharmat valószínűleg később jelentkezik, amikor reggelente párás lesz a levegő, napközben pedig magasabb a hőmérséklet. A peronoszpórára viszont figyelni kell, hiszen 15 Celsius-fok felett és az adott csapadékmennyiségnél már fertőzhet. A rovarkártevők közül a molyokkal kapcsolatban akadnak teendők. Figyelni kell a rajzásukat, a csapdák fogását, a kikelő lárvákat, és nem szabad elhanyagolni a védekezést.
Kocsis László azt mondja, nemcsak a növényvédelem terén kell maximálisan figyelni, hanem az időjárás változása tekintetében is naprakésznek kell lennie a gazdáknak. Ezzel, ha minden problémát nem is kerülhetnek el, mégis egyfajta biztonságot nyújt nekik a gyors, időben való reagálás lehetősége.
– Az időjárási tényezők adottak. Amit a gazdák tenni tudnak, az nem más, mint hogy lekövetik a növény fejlődését – ami nyilván minden esztendőben más és más.
Ezeket nem előre kell ütemezni, hanem az alkalmas pillanatot kell megragadni. A gépeket olyan állapotban kell tartani, hogy bármikor bevethetők legyenek. A technológiai lehetőségek mellett a növényvédelemben is vannak dolgok, amelyek elmaradása esetén baj lehet. A meteorológiai adatok figyelése nélkül ma már nem létezhetnek a szőlősgazdák. Tudniuk kell egyebek között, hogy a kórokozók fejlődéséhez milyen hőmérsékletre, mennyi csapadékra, milyen levélnedvességre van szükség. Ha ismerik, félig már biztonságba lehetnek, hiszen tudják, hogy mi mikor fertőz, és mikor kell védekezniük. Azt tudom mondani, hogy használni kell az előrejelző posztokat. Lehet, hogy ezek még nem tökéletesek, de segítenek. A technikai újdonságoktól nem szabad elzárkózni – élni kell velük. Vannak már olyan programok, amelyek az előrejelzés mellett azt is lehetővé teszik, hogy hatóanyagot válasszunk a védekezéshez. Egyre többen térnek át az ökológiai gazdálkodásra, amihez nagy szaktudásra van szükség. Érdemes felhasználni a tapasztalatokat, az ajánlatokat.
Az elmúlt hetekben számtalan helyen rendeztek borversenyeket az országban. Sok helyen a professzor is tagja volt a zsűrinek.
Tapasztalatairól szólva elmondta: a még 2018-ban, augusztus végén, szeptember elején négy nap alatt, hirtelen lehullott csapadék „megtréfálta” a szőlőt és a gazdákat, ez érződik a borokon. A versenyeken érezzük azokat az ízeket, zamatokat, aromákat, amelyek emiatt kerültek a szőlőbe. A borok minősége nagyon változó, a legkiválóbbtól a leggyengébbig mindenféle előfordult a nevezettek között. A korai illatos fajtáknál visszafogottabbak lettek az illatok, ezeknél biztosan a technológiai fejlesztésére van szüksége a gazdáknak.
Csak így tudják megőrizni azokat az elsődleges ízeket, aromaanyagokat, amelyek a jó minőségű borokhoz szükségesek. Visszatérve a versenyekhez: akinek sikerült egészséges szőlőt szüretelni tavaly, és megúszta az esőzést is, az nagyon szép, telt borokat tudott készíteni, amelyek minden tekintetben harmonikusak. Nekem a Chardonnay és a Sauvignon blanc borok ízlettek a legjobban, ezeknél maximálisan érződött a fajtajelleg. A vörösboroknál a színanyagokkal nem volt gond, de nagy részük még nyers, még érlelődik. Ki kell emelnem a rozékat, amelyeknél óriási technológiai fejlődés történt. A gazdák megtanulták, hogy milyen érettségi állapotban kell szüretelni a hozzájuk szükséges szőlőket. Ennek is köszönhető, hogy szép, üde, friss rozéborok kerültek „terítékre”. Nagyon ráéreztek a gazdák a gyöngyöző borokra is. Egyre többen tudják, hogy melyik fajtából tegyenek hozzá illatot, hogy a savat se hanyagolják el, és azt is, hogy mennyi buborékra van szükség. Ez nagy előrelépést jelentett. És van még egy terület: a pezsgők. Ezek szintén nagyot fejlődtek, már majdnem minden nagyobb pincészet készíti ezt az italt. Ebben hatalmas potenciált látok az egész országban, és úgy vélem, jó úton járnak a készítőik.
– Az adottságok jók, a lehetőségek potenciálisak. De hogy összességében mennyire tudunk élni velük, arra még nincs válasz. Annyit lehet látni, hogy a szőlőtermő területek tovább koncentrálódnak. Én azt szeretném, azt látom a legjobb jövőképnek – és erre biztatnék mindenkit –, hogy maradjon minél sokszínűbb a hazai szőlőtermesztés. Maradjanak meg a kis- és középgazdaságok, és persze a nagyok is. Ezek mind másként működnek. A kicsik a személyes kapcsolataik alapján maradnak fenn, rendezvényeken vesznek részt, vendégeket fogadnak. A közepesek emellett már profik az értékesítésben, a többi között áruházláncoknak is szállítanak. A nagyok pedig sokat tesznek azért, hogy Magyarország rajta legyen a világ bortérképén. Egyébként úgy látom, a közelmúltban annyi sikert értek el nemzetközi versenyeken, és annyi forrás áramlott a hazai fejlesztésekbe, hogy ebből csak felfelé ívelő pálya rajzolódhat ki. Azt is mondhatnám, megalapozták a hazai szőlőtermesztés és borászat jövőjét.
A jövőt illetően Kocsis László nem számít területcsökkenésre, sőt, inkább növekedésre. Mint mondja, jó lenne, ha a termés éves mennyisége az eddiginél kevésbé ingadozna, és ha a piacszerzésre mindenki még nagyobb figyelmet fordítana.
