Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet vezetőkutatója, Szira Fruzsina a Magyar Mezőgazdaság Direkt műsorában az ősgabonák – elsősorban az alakor, a tönke és a tönköly – hazai helyzetéről, termesztési sajátosságairól és élelmiszeripari jelentőségéről beszélt.
A beszélgetés elején elmondta: fontos különválasztani a fogyasztói érdeklődést attól, hogy valójában milyen kis területen termesztik ezeket a növényeket Magyarországon. Az alakor és a tönke jelenleg alulhasznosított növényeknek számítanak, vetésterületük nem éri el az ezer hektárt.
Az alakort évente nagyjából 700–800 hektáron termesztik, míg a tönke esetében ez gyakran csak néhány száz, sőt egyes években alig 50 hektár. Ezzel szemben a fogyasztói érdeklődés folyamatosan növekszik: az alakorliszt ma már számos pékségben és kistermelői boltban elérhető, és egyre többen keresik az egészségtudatossághoz illeszkedő, változatos gabonatermékeket.
Szira Fruzsina szerint az ősgabonák neve sokakban automatikusan összekapcsolódik a biogazdálkodással, és ez nem véletlen.
A tönkölyt mintegy tízezer hektáron termesztik, korábban elsősorban exportcélra. A kutató hangsúlyozta, hogy ezek a gabonák különösen alkalmasak ökológiai gazdálkodásra, mert kevés inputanyagot igényelnek, alacsony tápanyag-ellátottság mellett is elfogadható termést adnak, és jellemzően növényvédelmi beavatkozások nélkül is sikeresen termeszthetők.
Fotó: ÖMKI
A beszélgetés során szó esett arról is, hogy az ősgabonák nem alkalmasak intenzív termesztéstechnológiára. Az alakor például a gyomirtószeres kezelést sem viseli el: a levelei elsárgulnak, sőt előfordulhat, hogy ki sem kalászol. Ezeknél a növényeknél nem a kiemelkedő terméshozam a legfontosabb szempont, hanem a minőség. A kutató szerint a magyar mezőgazdaságban egyre inkább szükség van arra, hogy a mennyiségi szemlélet helyett a minőségi termelés kerüljön előtérbe, és ebben az ősgabonák fontos szerepet kaphatnak.
