0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 2.

Generációról generációra száll a lovak szeretete

Kicsik és nagyok lelkesen sürögtek-forogtak a lovak körül a Csilló Lovasiskolában tett látogatásomkor. Többségük szüleik példáját követve csöppent a lovaséletbe, s adja majd tovább a lovak szeretetét jó néhány évvel később a saját gyermekeinek is.

Utam a Pest megyei Pilis felé vezetett, amelynek központjához érve, majd onnan alig pár száz métert megtéve festői környezetben találtam magam: innen ered a Tisza vízgyűjtő területéhez tartozó Gerje-patak, amely közel ötven kilométer hosszan határolja a környező településeket, változatos növény- és állatvilágával megannyi felfedeznivalót kínálva a környéken járóknak.

youtube://v/x40vNx8Ezxc

Sokan közülük lóháton indulnak útnak, ami távolról sem véletlen, a forrásvidék ugyanis otthonául szolgál a Csilló Lovasiskolának is, amely lassan három évtizede, hogy megnyitotta kapuit a mozgalmas kikapcsolódásra vágyók előtt. Itt találkoztam vendéglátómmal, Csilló Ritával, a Magyar Lovassport Szövetség Szabadidőlovas Szakágának elnökével, akitől megtudtam,

e terület az 1800-as években a pilisi gróf Beleznay család tulajdonában állt. A többi között ők húzták fel a máig fennmaradt istállót is, amelyben később – a TSZ-esítés idejében – teheneket tartottak. Eredeti funkcióját a 80-as évek végétől töltötte be ismét, amikor is a birtok a Csilló család tulajdonába került.

„Apránként kezdtük meg a felújításokat, a meglévő épületek mellé pedig elkezdtünk újakat felhúzni. Most négy istállónk van, két pályával és egy fedeles lovardával rendelkezünk, s a többi közt van egy erdei vágtapályánk is” – kezdett bele Csilló Rita, aki szüleivel, öccsével és vőlegényével működteti a lovasiskolát.

A kezdeti szárnypróbálgatásokkal majd’ egy időben, körülbelül huszonöt esztendővel ezelőtt kezdték el megszervezni az első nyári lovastáboraikat, amelyek az évek alatt rengeteg gyereknek jelentettek felejthetetlen élményeket. Ezen alkalmakkor nem meglepő módon minden a lovak körül forog: a kezdők futószáron gyakorolják az alapokat, a haladók osztályokon belül lovagolnak, s ha pedig a gyerekek épp nem a nyeregben ülnek, akkor a lovak körüli munkákban segédkeznek, vagy éppen az állatok élettani jellemzőivel ismerkednek. Mindezen programok mellett mindig jut idő egy kis kézműves foglalkozásra, illetve a lovas és gyalogos kirándulásokra is.

„A lovardát természetvédelmi terület veszi körül, így gyakran járjuk körbe a környéket. Ilyenkor ellátogatunk a közeli horgásztóhoz, benézünk a helyi lovasboltba, illetve szívesen keressük fel a helyi nevezetességeket, köztük a hegyeki pincesort, ahová lovaskocsin szoktunk eljutni”

– magyarázta vendéglátóm, aki elmondta, az alkalmanként ötnapos táboraik mellett nagy sikerük van a rövidebb időtartamú, más például sportos táborokat kiegészítő lovas foglalkozásaiknak is. Sokan a környező településekről érkeznek, ugyanakkor előfordul, hogy jóval messzebbről is érkeznek táborlakók: például Angliából, Franciaországból, Törökországból vagy éppen az Amerikai Egyesült Államokból. „Hamar nyitottá válnak a gyerekek egymás kultúrája iránt, hisz van egy közös téma: a lovak. Sokszor egy nap alatt szövődnek hosszan tartó barátságok” – mondta Csilló Rita, aki szerint különösen örvendetes ez figyelembe véve azt, hogy a gyerekek több korosztályból érkeznek hozzájuk.

Miközben beszélgettünk, a közelünkben egy egészen kicsi, három év körüli kislány tűnt fel. Megtudtam tőle, Hídvégi Annabellának hívják, és egy éve kezdett ismerkedni a lovaglással, most pedig már ügetni is tud. Két testérével, Aidával és Alizzal érkezett, akik már évek óta gyakori vendégei a lovasiskolának. „Picik voltunk, amikor anyukánk először hozott le minket ide” – mondta Aida, aki elmondása szerint nagyon megszerette a lovaglást ez idő alatt. Közben észrevettem, igencsak többségben vannak a lányok a fiúk számához képest.

Vendéglátóm kérdésemre, miszerint általános-e ez a „jelenség” azt válaszolta, az elmúlt néhány évben jelentősen visszaesett a lovaglása iránt érdeklődő fiúk száma. Hogy ennek hátterében pontosan mi áll, az még számukra sem világos, az azonban bizonyítást nyert:

a lányok az esetek nagy részében jobban szívükön viselik a lovak sorsát, illetve jellemzően kitartóbbak is a fiúknál. Kivételek persze akadnak,

ezt bizonyítja Koblencz Kristóf példája is, aki két és fél éve kezdett el lovagolni, most pedig már versenyekre jár. „Díjlovas szakágban versenyzek a saját lovammal, amit itt tartok. Legutóbb a Bábolna Nemzeti Ménesbirtokon, egy szabadidős lovasversenyen vettem részt, amin első és második helyezést értem el” – árulta el. A versenyen részt vett a vele egy idős Zolnyan Dorina is, akitől megtudtam, a lova nem messze tőlünk pihen egy boxban. „Lesántult egy ugróedzésen, így most nem tudok lovagolni rajta” – mondta csalódottan.

 

A teljes cikket a Pegazus magazinban olvashatják!

Forrás: Pegazus/The Horse Magazin H&H