Az alábbi grafikonból látszik, hogy Kína a legnagyobb méztermelő, közvetlenül utána pedig az Európai Unió következik. Más adatokból tudjuk, hogy az EU az igényéhez képest keveset termel, ezért behozatalra szorul.
2014-ben 176 110 tonna importméz érkezett az Európai Unióba, 2018-ban pedig már 207.412 tonna. 2014-ben több mint 80 000 tonnát Kínából, valamivel több mint 40 000 tonnát Ukrajnából, 25 405 tonnát Argentinából, 20 860 tonnát Mexikóból, 7540 tonnát Chiléből hoztak be.
2018-ra nyilvánvalóan nőtt a mézfogyasztás az EU-ban, és ez jól látszik a megnövekedett mézimporton is, mely mintegy 18 százalékkal nőtt.
Az adatokból azonban nem derül ki, hogy mennyi lehet az Európai Unióba érkező hamisított méz mennyisége.
Egyelőre nincs teljes konszenzus arról, hogy a hamisított mézek behozatalát hogyan kellene vagy lehetne megakadályozni, valamint az európai fogyasztókat, méhészeket és velük együtt a méheket hatékonyabban védeni.
vagyis nem elégszenek meg azzal, hogy pusztán arról tájékoztassák a fogyasztókat, hogy az adott méz EU-s vagy nem EU-s országból származik-e, ahogyan az az uniós országok többségében történik.
Franciaország, Spanyolország és Portugália 2019-ben újabb törvénytervezeteket küldött elbírálásra az Európai Bizottsághoz. Ezen országok a mézcímkén szeretnék feltüntetni a pontos (nem csak a hozzávetőleges) származási adatokat is. A spanyol tervezet százalékos pontosságot írna elő, illetve annak feltüntetését, hogy a méz átesett-e hőkezelésen vagy sem.
A szóban forgó országok méhészei más uniós országok nemzeti méhész egyesületeivel összefogva lobbiznának az Európai Uniós mézrendelet irányelveinek újratárgyalásáért.
Ajánljuk még a következő cikkeinket:
