Mátrafüreden találkoztunk, és mondanom sem kell, az erdészek-vadászok kivételes vendéglátásában részesültem, mialatt családjuk régmúltba visszanyúló történeteit mesélték.
„Mivel személyesen egyiküket sem ismertem, sajnálatosan keveset tudok dédapámról és nagyapámról. Azt is csak a családi legendáriumból, illetve néhány rájuk vonatkozó információt Wágner Tibornak az Egri Erdőgazdaságról írt könyvéből bogarásztam ki” – vág bele IV. Nagy Károly a család történetébe. I. Nagy Károly az észak-mátrai Károlyi-birtokhoz tartozó debrő-parádi területen erdész-vadászként szolgált, azon belül is a parádsasvári kastély konyhavadásza volt. Fia szintén a Károlyi családnál, majd a grófi vagyon államosítása után a Nemzeti Közművelődési Alapítványnál folytatta hivatását.
– folytatta IV. Nagy Károly a visszaemlékezést. Édesapja Szeged-Királyhalmán végezte erdészeti tanulmányait, majd Mátraballán volt üzemegység-vezető. Egyik akkori munkájának eredményét „Nagykarcsi-vágásként” emlegetik ma is, a kezdeményezésére letermelt igen rontott, sarj eredetű erdőrész helyén jelenleg kiváló minőségű mag eredetű tölgyes állomány áll.
Több átszervezést megélt: dolgozott a Mátrai Állami Erdőgazdaság központjában Parádfürdőn, majd erdészeti szakfelügyelő lett Mátrafüreden, az erdőfelújítások és a faállományok szakszerű kezelését ellenőrizte. Az erdőgazdaságok összevonásával pedig 1970-től az egri központban volt fahasználati osztályvezető-helyettes, onnan vonult nyugdíjba. „Elévülhetetlen érdemei közé tartozik, hogy munkáját kellő szakértelemmel, nagy hozzáértéssel, lelkiismeretesen végezte” – hangsúlyozta ki fia édesapjának munkához való hozzáállását. A sport is meghatározó szerepet töltött be az életében, tehetséges labdarúgó volt és kiváló sportlövő, oszlopos tagja volt az erdőgazdaság országos bajnokságot is nyert futóvadlövő csapatának. Munkáját több kitüntetéssel is elismerték.
– kezd bele saját történetébe IV. Nagy Károly. Édesapja, amikor csak lehetett magával vitte az erdőbe, majd mikor Parádsasvárra költöztek, a közeli településen működő erdészeti fogatüzem hintójával járták be az erdőt. Az erdészeti szakközépiskola, illetve a Mátrai Erdőgazdaság Parádfürdői Erdészeténél eltöltött gyakornoki év után a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karán tanult. A gyakorlati időszak alatt szerzett tapasztalatait a későbbi munkái során is tudta kamatoztatni.
V. Nagy Károly szerint Nadler Herbert gondolata ma is időtálló: „Aki siet és mohón vadászik, nem ér rá a vadász sikert értéke szerint megbecsülni, nem ér rá boldognak lenni és az igazi vadászéletnek örülni, elmulasztja meglátni, észrevenni mindazt, ami a vadászatban a legszebb, s amit néhány sor betűvel leírni, az avatatlannak megmagyarázni nem lehet.” |
Az egyetem elvégzésétől egészen nyugdíjazásáig az EGERERDŐ Zrt.-nél, illetve annak jogelődjeinél dolgozott. Pályafutását 1975-ben az Erdőkövesdi Erdészetnél kezdte műszaki vezetőként, majd kinevezték erdészetvezetőnek. Később 14 évig Verpeléten volt erdészetvezető, 1999-től pedig az EGERERDŐ Zrt. központjában termelési osztályvezető-helyettesként, majd vadgazdálkodási vadászati ágazatvezetőként dolgozott egészen 2010-es nyugdíjba vonulásáig.
– meséli. De nem csak ezek az erdészeti munkák köthetők IV. Nagy Károlyhoz, a jelölt turistautak karbantartásában, illetve a száraz tölgyesek felújításában is komoly érdemei vannak. Leleményességét hűen tükrözi, hogy amikor a vadkárelhárító kerítésekkel védett, makkról való tölgy felújításban elszaporodtak az erdei pockok, kísérletképpen úgynevezett „T-fákat” helyeztek ki a baglyok számára. A terv sikerrel járt, a baglyok megtelepedtek a területen és megoldották a pocokproblémát.
IV. Nagy Károly életét is végigkísérte a sport szeretete. Az NB II-ben röplabdázott, emellett focizott, valamint rendszeresen részt vett lövészversenyeken is. Nyugdíjazása után felkérték az 1200 hektáros verpeléti vadaskert vezetésére, ahol vaddisznókat és muflonokat tartottak. „Mindmáig járom azokat a területeket, ahol dolgoztam és gazdálkodtunk. Büszke vagyok arra, hogy továbbvihettem elődeim örökségét, és még boldogabb vagyok, hogy az én fiam is folytatja a családi hagyományt” – mondja kissé elérzékenyülve.
– válaszol erre a legfiatalabb Nagy Károly, aki szintén az EGERERDŐ Zrt. munkatársa. Okleveles környezetgazdálkodási agármérnökként, illetve vadgazda mérnökként sorsszerű volt a vadászattal való szoros kapcsolata, amelynek szeretetét már gyermekkorában magába szívta édesapjának és nagyapjának köszönhetően. Egyetem utáni első megbízatásaként a verpeléti vadaskert kezelője lett, 2010-től pedig az erdőgazdaság központjában vadászati előadó.
– meséli V. Nagy Károly. Munkája igen sokrétű, az EGERERDŐ Zrt. üzemi vadászterületén a vadgazdálkodás, a vadászat, a vadásztatás egyaránt hozzá tartozik. Fontos feladatának tartja azt is, hogy minél több ember megismerkedjen a vadászattal, megismerje annak valódi értékét, lényegét, valamint a természetvédelem, a környezetvédelem fontosságát.
Másik nagy szenvedélye a lövészet. Követi elődei nyomdokait, rendszeresen járja az ország erdészeti lövészversenyeit, és csapatban, illetve egyénileg is szeretné öregbíteni az erdőgazdaság hírnevét.
Kertészmérnök-pedagógus párja szintén közel áll a természethez, így a négy és fél éves kislányuk, Noémi is velük járja az erdőt. Segít gombát szedni, hallgatja az erdő minden rezzenését. Úgy, mint az édesapja és nagyapja, ahogyan az összes Nagy Károly.