0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Tradíció és innováció: a szentesi Árpád 60 éve

A mai Árpád-Agrár Zrt. jogelődje 1960. január 27-én alakult meg. Ha az alapító kertészek most, 2020. január végén bekukkantanának a modern üvegházakba, alighanem azt gondolnák, hogy egy másik bolygóra kerültek.

Hiába keresnék például a termőtalajt, hiszen azt hófehér fólia fedi. Láthatnának viszont egy hosszan kanyargó csőrendszert, amelyen keresztül a termálvíz eljut az üvegházakba. Bizonyára azon is elcsodálkoznának, ahogyan palánták millióit nevelik és edzik, vagy hogy mennyire átalakult a paradicsom- és paprikatermesztés éves menetrendje.

A mostani dolgozók között még mindig akadnak olyanok az Árpádban, akiknek a nagyszülei az alapítók között voltak. Ezek az egykori önálló vagy részes, vállalt kertekben dolgozó kertészek 1960 telét sok-sok aggodalomban és bizonytalanságban töltötték. A jövőtől félve azon töprengtek, hogyan változik meg az életük a termelőszövetkezetbe való belépés után – holott sokuk számára nem volt ismeretlen a szövetkezeti összefogás. Már 1957-ben létrehoztak egy szakszövetkezetet a közös értékesítés érdekében. A három sikeres esztendő után azonban azzal szembesültek, hogy ez a szövetkezettípus egyre kevésbé élvezi az agárpolitika támogatását. Hosszas viták után meghozták tehát a döntést a termelőszövetkezetté való átalakulásról. Az Árpád Zöldségtermelő Szövetkezetbe a korábbi szakszövetkezeti tagság 78 százaléka átlépett.

Az addigi szakszövetkezeti elnök, Fejes Imre fél évig látta el a vezetői feladatokat, majd a nyár folyamán Szabó László vette át az elnöki posztot. Akkor úgy gondolta, hogy csak átmenetileg – de végül 25 esztendő lett belőle.

Szabó László tsz-elnöknek kulcsszerepe volt abban, hogy az egyénileg gazdálkodókat olyan átmenettel vezesse át a szocialista nagyüzemi formába, amelynek során megőrizhető a bolgár kertészek 1875-es letelepedése óta felhalmozott termelési tapasztalat. Sajátos, a helyi adottságokhoz igazodó munkaszervezetet és érdekeltségi rendszert alakítottak ki úgy, hogy 14 ponton módosították a mintaként kiadott alapszabályt. Egykori munkatársai a mai napig emlegetik mondását: „Amikor az ember látja, hogy új ruhára van szüksége, jobb, ha elmegy a szabóhoz és varrat egyet magának, mert amit utánadobnak, az vagy lötyögni fog rajta, vagy szűk lesz.”

A téeszbe belépő kertészeknek kezdetben megengedték, hogy továbbra is egyénileg, saját kertjeikben dolgozzanak, de az értékesítést a tsz végezte. Tagonként 3 holdat lehetett így vállalni. Ezt az egyéni, úgynevezett családi művelésű kertészkedést Kotymán Imre irányította a Réti Kertészetben. A tsz vezetőit mindeközben a nagyüzemi kertészet gondolata is foglalkoztatta: 1962-ben 9 férfi és 2 nő tsz-tagot megnyertek maguknak, hogy vállalják 100 hold nagyüzemi zöldségkertészet szakmunkáját. Dobos Imre és csapata már az első évben kiugró eredményeket ért el. A vezetőség bölcsességét mutatja, hogy nem kezdték el erre hivatkozva felszámolni a családi művelésű „vállalt kerteket”, hanem még egy évtizeden át támogatták ezt a fajta kertészkedést is. A két zöldségtermelő egység teljes önelszámolás mellett, egymással versengve termelt és fejlődött. Az Árpád Tsz a primőrjeit nemcsak a hazai piacon értékesítette, hanem kezdettől fogva nagy mennyiségben szállított exportra is, a Hungarofructon keresztül.

Csak egészségesen

Az Árpád-Agrár Zrt. a teljes zöldséghajtatási felületén integrált növényvédelmet alkalmaz, ami mindenekelőtt a hasznos élő szervezetek segítő munkáján alapul. Ennek köszönhetően nemcsak szép, ízletes, hanem garantáltan egészséges zöldségeket kapnak a fogyasztók a cégcsoport növényházaiból. Nem mellesleg, a vegyszerhasználatnak a megengedettnél is alacsonyabb szintre szorításával, vagy akár teljes mellőzésével a természetet és dolgozóik egészségét is védik. A biológiai növényvédelemhez az Árpád Biokontroll 2003 Kft. ad szakmai útmutatást.

A vállalatcsoporthoz tartozó cég a biológiai növényvédelemre szakosodott, nagy múltú belga Biobest kizárólagos hazai képviselője. Mintegy 10 évig a részvénytársaságon belül működött, 2003-ban vált önálló vállalkozássá. A növényvédelmi és tápanyag-gazdálkodási mérnökként végzett Orosz Róbert 1996 óta dolgozik a cégnél, és 2008 óta az ügyvezetője.

A jelenleg 10 fős vállalkozás az Árpád-Agrár Zrt. zöldséghajtató növényházainak korszerűsítésével párhuzamosan fejlődött, ugyanis a betelepített hasznos élő szervezetek növényvédelmi tevékenysége jobban kiteljesedhet, és hatékonyabb a hosszú kultúrás talaj nélküli termesztésben. Az Árpád Biokontroll 2003 Kft. munkatársai nemcsak a cégcsoport növényházaiban felügyelik az integrált termesztést, külső termelőknek is időre szállítják az általuk betelepíteni szándékozott hasznos szervezeteket – például a megtermékenyítésben közreműködő poszméheket –, és rendszeresen végignézik a növényállományt, hogy a látottak alapján technológiai, növényvédelmi szaktanácsot adhassanak. Megörökölt talajtani laboratóriumukban elemzik a beküldött talaj-, közeg- és vízmintákat. Termelő partnereiket általában heti rendszerességgel látogatják, de telefonon bármikor elérhetők, és a küldött kárképek azonosításában is azonnal segítenek, hogy a kertészek mielőbb beavatkozhassanak, mondta el Orosz Róbert.

A mára szinte csak az üvegházban hajtatott paradicsom biológiai növényvédelme teljes körű. A megfelelő klímaszabályozásnak és a fajták genetikai ellenállóságának is köszönhetően csak kivételes esetben van szükség vegyszerezésre. A biológiai védekezést a fő kártevők, a molytetvek elleni védekezésre építik, és a Macrolophus pygmeus virágpoloska a legfőbb eleme, illetve kiegészítésként ragadozó fürkészdarazsakat vetnek be. A már hazánkban is károsító Tuta absoluta levélaknázómoly ellen nincs biológiai ágens, de jól működik ellene a tavaly többször ideiglenes engedélyt kapott feromonos légtértelítés. Az évekig komoly kárt okozó Pepino mozaikvírus ellen bevált a Biobest hazánkban is engedélyeztetett „védőoltása”.

A paprika legveszélyesebb károsítói a tripszek, ezért a biológiai védekezés elsősorban ellenük irányul. A virágport is fogyasztó Orius ragadozó poloskák és az Amblyseius swirkii ragadozó atkák időbeni betelepítésével 1 hónap alatt beáll a biológiai egyensúly. Az uborkának több kártevője van, ezért biológiai védelme az előzőeknél jóval összetettebb, ráadásul drágább is. Ennek ellenére mindenképpen e felé kell haladni, ha szeretnék kielégíteni a fogyasztóknak a termés méretére és minőségére vonatkozó igényeit.

A hajtatásban a klímaváltozás egyik kedvezőtlen hatása, hogy újabb károsítók érkeznek hazánkba. A zöld és a márványos vándorpoloskák nemcsak kellemetlen jövevények, hanem a termést is értékesíthetetlenné tehetik. Mivel Európában még nincs biológiai ellenfelük, az Ázsiában elterjedt petefürkészek bevetésétől pedig tartanak a szakemberek – nehogy invazív faj váljék belőlük –, más módszerekhez kell folyamodni. Már az Áprád-Agrár Zrt. telepein is próbálkoznak a cirok, illetve a szója mint gyűjtőnövény vetésével a növényházak vápái alatt. A megfigyelések szerint ezek a poloskák kedvelt gazdanövényei, és remélhetőleg rajtuk telepszenek meg, ahelyett, hogy a kultúrnövényt szívogatnák.

Rimóczi

Az országos élmezőnyben

1964-től az Árpád Termelőszövetkezet sorra nyerte el a rangos országos elismeréseket. Ezek között megtaláljuk az Országos Mezőgazdasági Kiállításon elnyert paprika, karalábé, paradicsom stb. termékdíjakat csakúgy, mint a szaktárca kitüntetéseit. A méltatásokban mindig kiemelték, hogy a tsz-nek a zöldségtermesztéshez a legjobbak a természeti adottságai, és bár ez a fő erőssége, de a szántóföldi növénytermesztés és az állattenyésztés terén is jelentős sikereket tud felmutatni. A szarvasmarha-ágazatuk jövedelmező tehenészetet és tejtermelést alakított ki. Az állattenyésztés fő profilja hosszabb távon a többszörös hasznot hozó liba- (hús és toll), majd később a pulykaágazat lett.

A folyamatos fejlesztésekből nem maradt ki a legkedvesebb „gyermek”, a kertészet sem. Ezt a kifejezést azért emlegették, mert Szabó László tsz-elnök maga is kertész volt. Az első nagy innováció 1964-re datálódik, amikor megfúratták a tsz első termálkútját, azzal a céllal, hogy üvegházakat fűtsenek a belőle nyert vízzel. Ez a 2000 méter mély kút percenként 1800 liter 91 fokos forró vizet adott. A termálvíz hasznosítására hamarosan építeni kezdtek egy nagyjából 1,5 hektáros üvegházat, ahogy akkor nevezték, „palántagyárat”. Ezt 1968-ban helyezték üzembe, de már az építése közben megkezdték a fűtött fóliatelep kialakítását. A gondosan mérlegelt fejlesztések kapcsán fontos kiemelni dr. Márton Sándor tevékenységét, aki az alapítástól a nyugdíjba vonulásáig, előbb főkönyvelőként, majd elnökhelyettesként tartotta kézben a közgazdasági és a pénzügyi területet.

A több lábon álló gazdálkodás a jövedelem-színvonal növekedését eredményezte, így az 1960-as évek közepétől már nem voltak munkaerőgondjai a tsz-nek. Sőt, bevezették a próbaidőt, és csak 1 vagy 2 év tapasztalatai után döntöttek arról, hogy tagként felvegyenek-e valakit a szövetkezetbe.

A későbbiekben a tsz-tagok gyerekei közül egyre többen fontolóra vették, hogy ők is a tsz-ben helyezkedjenek el. Szabó László ezt így fogalmazta meg: „Kopogtatnak a tsz-tagok gyerekei. Mintha megtört volna a jég, mintha félredobnák a régi szokást, hogy tsz-tag gyermeke csak ipari munkás lehet; jönnek, és a felvételüket kérik. Felvesszük ezeket a fiatalokat tagnak, hogy az apáik által létrehozott vagyonnal ők is megtanuljanak gazdálkodni. A fiatalok belépésével újabb igények fognak jelentkezni a kultúra, a sport és az óvodai férőhelyek vonatkozásban, de a jövőben majd erre is fordítunk a jövedelemből, amit együtt állítunk elő!” Nem feledkeztek meg az idősebbekről, az alapítók generációjáról sem.

Teljes kihasználtság

Az Árpád-Agrár Zrt. stratégiai ágazatának számító, termálvízfűtésre alapozott kertészeten belül a zöldséghajtatás mellett a palántanevelés is lendületesen fejlődik. Tíz éve megkezdett modernizálása gyökeres változást hozott, és az áldozatos munkának köszönhetően a szezon nagy részében 100 százalékosan ki tudják használni az immár 7 hektárnyi nevelőfelületet.

A palántaértékesítés és a tervezés kulcs­embere Nagy Zoltán, aki 15 éve kezdett a vállalatcsoport marketingosztályán, de 2006 óta a palántanevelésben dolgozik. Saját megfogalmazása szerint kicsit „kockafejű”, amire szükség is van ahhoz, hogy hétről hétre precízen, a termelők által leadott rendeléseknek megfelelően össze tudja állítani a vetéstervet, megrendelje a szükséges vetőmagokat, felügyelje a vetésüket, és hogy a termelőket a leszerződött időszakban kiváló minőségű palántával kiszolgálhassák.

A Szent István Egyetemen, gazdasági agrármérnökként végzett szakember elismeri, hogy kellő rugalmassággal kell terveznie, hiszen a kertészek munkáját is nagyban befolyásolja az időjárás, és emiatt előfordul, hogy a tervezettnél tovább kell tartaniuk a palántákat, ráadásul a termelők menet közben felmerülő, legapróbb igényeit is időben be kell iktatni a rendszerbe.

Az úgynevezett „high tech” hajtatófelületek országszerte tapasztalható növekedésével lépést tartva, tavaly egy 1,5 hektáros, ugyancsak termálvízzel fűtött üvegházzal bővítették a nevelőfelületet Szegváron, ahol jelenleg a palántanevelésük központja található. A betonpadozatú, automata öntözőkonzolokkal, klímakomputerrel, pótmegvilágítással, energiaernyővel, állítható fejfűtéssel felszerelt növényház hat részre osztható, hogy különböző hőigényű palántákat nevelhessenek benne egy időben. Számításaik beváltak: az átadása óta szinte folyamatosan teljes kihasználtsággal működik a palántanevelő, még nyáron is, a téli csúcsidőszakban pedig még egy hasonló méretű házat is megtölthetnének, akkora a kereslet. A 1,5 hektáros ház mellett tavaly egy új, 7 ezer négyzetméteres fóliablokk is elkészült, amivel a hagyományos talajos palánták nevelőfelületét bővítették.

Kőgyapot és kókuszrost kockákban nevelt, tőzegkockás, polisztirol tálcás és cserepes palántára is felvesznek rendelést. Mintegy ezer hazai és külföldi termelővel állnak kapcsolatban – azon túl, hogy a cégcsoport zöldséghajtatásához is ők nevelik a palántákat.

Az évi 25 millió palánta zöme paprika, paradicsom, uborka, káposztaféle, továbbá kisebb arányban zeller, saláta, tojásgyümölcs és dinnye. Rohamosan nő az oltott paradicsom- és uborkapalánták kereslete, aminek a kielégítésére egy boszniai partnertől szállítják a félkész oltványokat a szegvári nevelőbe. Kis mennyiségű paprikát a szentesi telepen oltanak.

A palánták kiváló minősége érdekében nagyon szigorú higiénés szabályokat kell betartani mindegyik telepen. Csak az ott dolgozók léphetnek a palánták közé, ők is csak a megfelelő öltözetben, és kizárólag az erre a célra rendszeresített, úgynevezett higiéniai állomásokon keresztül. Mivel a munkaerőhiány ebbe az ágazatba is begyűrűzött, fejlesztéseiket a minél jelentősebb gépesítés és a munkafolyamatok leegyszerűsítése vezérelte, a palántáknak kedvező környezet kialakításán túl.

R.I.

A modern nagyüzem és a korai zöldségtermesztési rendszer (KZR)

Az agáriumban már az új gazdasági mechanizmus bevezetését megelőzően is komoly reformokra került sor, de 1968 után tovább bővült a mozgástér azáltal, hogy a nyugati nyitás a hivatalos politika rangjára emelkedett. A kapitalista agrár­fejlődésben a zárt rendszerű, iparszerű termelés számított az egyik legjelentősebb innovációnak. Az állattenyésztési és szántóföldi növénytermesztési rendszerek után megalakultak a kertészeti termelési rendszerek is. 1975-ben már 13 ilyen rendszer működött Magyarországon, azonban csak egy volt olyan köztük – a KZR –, ahol az egyes taggazdaságok által azonos minőségben termelt árut közösen értékesítették.

A KZR a szentesi Árpád Tsz kezdeményezésére, a Fábiánsebestyén KERTÖV és a Szentesi Felszabadulás Tsz bevonásával jött létre 1975-ben. Alapítói felismerték, hogy hiába építenek üvegházakat, létesítenek fóliasátrakat, szerzik be a legjobb fajták vetőmagvait, valamint fordítanak pénzt speciális kertészeti gépekre, fúratnak termálkutakat és ápolják a növényeket; ha mindezek ellenére sem tudják megfelelő áron értékesíteni termékeiket, akkor nem találják meg a számításukat. A közös érdekeltségen alapuló értékesítés hollandiai tapasztalatait dr. Koródi László és dr. Csikai Miklós ültette át a magyar viszonyokra.

A Szentesi Korai Zöldségtermelési Rendszer az egyes hajtatott zöldségnövények termesztéstechnológiáját a tag­gazdaságok szakembereinek közreműködésével, a Kertészeti Egyetem, majd a Zöldségtermesztési Kutatóintézetének Szaktanácsadó Szolgálatával közösen dolgozta ki, és a termelési rendszer szaktanácsadói heti rendszerességgel segítették a betartásukat. A termelési rendszer keretében előállított valamennyi növényre az egyes taggazdaságok termesztőberendezéseinek műszaki paramétereihez igazított, részletes termesztéstechnológiát dolgoztak ki. Az Árpád Tsz a háztáji gazdaságokban zajló termelést is integrálta ebbe a rendszerbe az 1970-es évek végére, amiben fontos szerepet játszott dr. Lóczi János, aki 1970-től irányította főkertészként a zöldségtermesztést.

Amikor 1985-ben Szabó László elnök leköszönt, helyére az ekkor már elnökhelyettesi posztot betöltő dr. Lóczi Jánost választotta meg a tagság. Az új elnök egy országosan ismert és sikeres gazdaságot vett át. Az 1980-as évek közepére beértek a korábbi nagyszabású beruházások eredményei. A következők voltak a legfontosabbak: 1969–1971 között épült fel a 20 hektáros, termálvízzel fűtött fóliatelep, 1972-ben fejeződött be a 6,5 hektáros, úgynevezett régi üvegháztelep építése, 1973–1976 között építették fel az első korszerű pulykaszülőpár-telepet a Tárkány-tanyán. Az évtized utolsó harmadában elkészült még két igazán nagy beruházás: 1977–80 között a 13,6 hektáros új üvegháztelep és az új székház. Fontos azt is megemlíteni, hogy a felsorolt beruházások kivitelezője többnyire a tsz saját építőbrigádja volt.

A zöldségtermesztés mellett a nagytestű baromfira való szakosodás is haladt, a pulyka-törzstenyésztésben Anglia vált fő szakmai partnerré. Az önálló pulykaágazatot előbb korszerű pulykaszülőpár-teleppel, majd keltetővel erősítették meg. A saját keltetésre alapozva itt is megkezdődhetett az integráció. Ebbe bekapcsolódhattak szövetkezeti tagok, kívülállók, sőt más szövetkezetek is, ha vállalták a napos pulykák felnevelését. A libakeltető 1984-ben készült el. A szarvasmarha-ágazatban a keresztezett holstein-fríz tehénállománytól várták a hatékonyság növekedését. A szántóföldi növénytermesztés területén pedig komoly előrelépést hozott a melioráció.

A rendszerváltás következményei

Az 1990-es esztendő Szentesen nemcsak a rendszerváltás, hanem az elnökváltás miatt is emlékezetes. Az 1985-ben megválasztott tsz-elnök, dr. Lóczi János 1990 elején lemondott posztjáról, és a tagság dr. Csikai Miklóst választotta elnökké. Szabó László hívta őt a KZR-be 1982-ben, és a következő évben ő lett annak vezetője. Az Árpád kertészeti üzemágát már 1968 óta ismerte, mivel szomszédos gazdaságokban – előbb Mindszenten, majd Fábiánsebestyénben – irányította a kertészetet. 1976 után szaktanácsadóként tevékenykedett, így ezekben az években is rendszeres járt az Árpád Tsz-be. Szaktanácsadói munkája során országszerte igyekezett terjeszteni azt a szemléletet és tudást, amit részint a Kertészeti Egyetemen, részint Hollandiában sajátított el. Gyakorlati munkája mellett mindig ápolta a kapcsolatot a tudományos kutatói világgal, aminek eredményeként 1984-ben kertészettudományi doktori címet szerzett. Tapasztalatait hasznosította az agrár-felsőoktatásban is.

Amikor dr. Csikai Miklós 1990-ben a tagság bizalmából az Árpád Tsz elnöki posztjára került, éppen megindult a mezőgazdasági struktúraváltás. Az 1992-es esztendő folyamán a szövetkezeti tagságnak négy kérdésben kellett döntést hoznia országszerte: a szövetkezeti vagyon nevesítéséről, a szervezeti változásról és az ezzel összefüggő vagyonmegosztásról, az új alapszabály elfogadásáról és a szövetkezeti tisztségviselők megválasztásáról.

Az Árpád Tsz-ben a vagyonnevesítés eredményeként az aktív tagok részesedése a szövetkezeti vagyonból 58,4, a nyugdíjas tagok részaránya 26,25, a külső üzletrész-tulajdonosok aránya 15,36 százalék lett. A vagyonnevesítés után következett a vagyonmegosztás és a vagyon kiadása a kilépőknek. Habár a tagok mindegyike milliós vagyont vihetett volna ki, mindössze 27 fő jelezte kilépési szándékát – 1024 tag közül. Ezek a számok azt tükrözik, hogy a tagság abszolút többsége felismerte: a felhalmozott vagyon gazdaságos működtetése és a mintegy ezer ember foglalkoztatása érdekében együtt kell maradniuk és együtt kell működniük.

A keleti piacok összeomlása, a belső piacok szűkülése és az elszabaduló infláció közepette a kertészet biztosította a túlélést. Óriási jelentősége lett annak, hogy már a szocialista időszakban kiépítették a teljes vertikumot. A kertészet nemcsak főmunkaidőben adott biztos megélhetést ezekben a nehéz években, hanem az úgynevezett háztáji integráció keretében is. Az Árpád gesztorságában működő KZR ekkoriban 2500 Szentes környéki zöldségtermelő család termékeit értékesítette. Szlovénia és Szlovákia piacai mellett jelentős mennyiséget szállítottak Németországba és Svájcba, sőt a szentesi térség termékei eljutottak a skandináv országok fogyasztóihoz is.

A zöldségtermelés mellett a szövetkezet gazdálkodásának stabilitásában fontos szerepet töltött be az állattenyésztés, azon belül is a baromfiágazat, amelynek kapacitását jól jelzi a 30 ezer darabos törzslúdállomány és a 4 ezer tonnát meghaladó pulykanevelés. A baromfiállomány mellett 650 darabos holstein-fríz tehénállomány és 2500 törzskönyvezett anyajuh is volt a tsz-ben. A szükséges takarmányt saját maguk termelték meg. Növényter­mesztésüket, saját földtulajdon híján, bérelt területen végeztek. A jó hozamokhoz jelentősen hozzájárult az öntözés modernizálása – az első lineár öntözőberendezést 1994-ben helyezték üzembe. Az 1994-ben vásárolt erőtakarmánygyár is jó befektetésnek bizonyult. Ezen kívül, vásárlások révén, a cég érdekeltséget szerzett a sütőiparban és a borászatban is.

Szövetkezetből részvénytársaság

Az 1990-es évek végén még egy szervezeti átalakulás történt az Árpádban: a szövetkezeti formát felváltotta a részvénytársasági – de az ekkor megfogalmazott küldetési nyilatkozat világossá tette értékrendjük folytonosságát.

„Küldetés: Hagyományainkat tisztelő, tőkeerős részvénytársaságunk jól felkészült szakembergárdával, előrelátó, piac­érzékeny tervezéssel, gondos minőségi munkával, kiváló termékekkel, szolgáltatásokkal elégíti ki a mindenkori fogyasztói igényeket, szolgálja partnereink, részvényeseink, munkatársaink megelégedettségét, teljesíti elvárásaikat.

Jövőkép: Az Árpád-Agrár Rt. környezetével harmonikusan együtt élő, hagyományait megőrző, kiterjedt nemzetközi gazdasági kapcsolatokkal rendelkező, Európa- és országszerte ismert részvénytársaság.

Kiváló biológiai alapokon, korszerű technológiával, világszínvonalú márkázott termékeket állít elő, melyek megfelelnek a legszigorúbb élelmiszer-biztonsági és vevői követelményeknek. Az alapanyag-előállítástól a végtermékig egymásra épülő folyamatok és az általunk végzett szolgáltatások biztosítják a vevők teljes megelégedettségét, az egyenletes és magas profitot. A térségben meghatározó integrátori szerepkörben több ezer család stabil megélhetését biztosítja. Példát mutatunk a környezetet óvó, magas szintű kertészeti technológia alkalmazásával.

A felelősség- és kockázatvállaló menedzsment, magasan képzett munkatársak és a társaság nyugdíjasai az Árpád névre büszke, céljaival azonosuló, elégedett emberek.”

Állattartás Szentesen

A szarvasmarhatartás 1962–63 óta része az Árpád-Agrár Zrt. tevékenységének. Kezdetben a tartás során keletkező jó minőségű istállótrágya volt a fő célja, amit a melegágyakban használták fel mint fűtőanyagot, de napjainkra a kiváló beltartalmi paraméterekkel bíró tej termelése vált az ágazat elsődleges profiljává.

„A zrt.-t a kezdetektől fogva a több lábon állás jellemezte, és ebben a szántóföldi növénytermesztés mellett mindig jól megfért az állattenyésztés” – mondta el Kellerné Mencser Mária, a szarvasmarha-ágazat vezetője, hozzátéve, hogy az ágazat minden évben hozzájárul a vállalat sikeres gazdálkodásához. A szakember elmondta, hogy az 1300-as állományuk felét fejik egyszerre, megjegyezve, hogy Szentesen is az országos átlaggal megegyező 2,3-as laktációval számolnak.

Az ágazat fő terméke a tej, de értékesítenek bikaborjakat, selejt teheneket, és a tenyészállataik iránt is nagy az érdeklődés. Alapos szakmai munka előzi meg a bikák kiválasztását, amiben lényeges szempont a beltartalom javítása, amellett, hogy növeljék a tejtermelést, és hogy megfelelő legyen a testalkatuk, lábszerkezetük.

Az 1982–1984 között létesítet istállók mélyalmosak, a belmagasságuk ma is megfelelőnek számít. A pihenőbokszos istállókhoz képest nagyságrendekkel több szerves trágya keletkezik Szentesen, amit a növénytermesztésben használnak fel. Fejőházuk 2013-ban készült el, de még mai szemmel is korszerűnek mondható.

A szarvasmarha-tenyésztés és a tejtermelés stratégiai jelentőségű nemzetgazdasági szempontból. A szakember hangsúlyozta, hogy jó minőségű tejre, húsra és zöldségre mindig szükség lesz, és mindezek előállítása érdekében fontos a legújabb innovatív technológiák megismerése, majd gyakorlati alkalmazása – a minél kisebb környezetterhelés mellett. Ez a tejtermelés területén is igaz.

Megfelelő fejlesztéssel a tejtermelő ágazat a jövőben is hozzájárul az Árpád-Agrár Zrt. sikeréhez, és mind a cég vezetői, mind a menedzsment tagjai ennek megfelelően segítik munkájukat, hoznak stratégiai döntéseket, biztosítva a szarvasmarha-tenyésztés jövőjét.

V. S.

Az innováció új útjain

A 2000-es évtized az Árpád-Agrár Rt. – 2006-tól Zrt. – számára elsősorban az uniós csatlakozásra való felkészüléssel, majd az új versenyfeltételekhez és pályázati lehetőségekhez való alkalmazkodás jegyében telt. A kertészek már az ezredfordulótól kezdve megtapasztalták, hogy az importvámok leépítésével folyamatosan egyre nagyobb mennyiségben érkeznek külföldi primőr termékek az országba, és már nemcsak választékbővítésként.

Ilyen új kihívások közepette, a KZR tapasztalataira építve az Árpád-Agrár Rt. állt az élére egy új típusú szövetkezeti összefogásnak: az Árpád-Agrár Rt. által integrált kertészek, valamint az egykori Korai Zöldségtermelő Rendszer tagjai 2002-ben megalapították a Dél-alföldi Kertészek Zöldség-Gyümölcs Értékesítő Szövetkezetét (DélKerTÉSZ).

A piaci verseny nyilvánvalóvá tette, hogy több évtizedes berendezésekkel nem lehet megfelelő hozamokat és elfogadható jövedelmezőséget elérni, ugyanis a piaci árak a legkorszerűbb és leggazdaságosabb technológiával termesztett zöldségek megtérüléséhez igazodnak. Ehhez az elavult, 30-40 éves, energiapazarló üvegházakat le kellett cserélniük. A fejlesztési stratégia prioritásai, amelyek mellett az igazgatóság döntött, így összegezhetők:

– új, korszerű termesztőberendezések építése;

– az összes alternatív, megújuló vagy megújítható energiaforrás tudatos használata;

– energiatakarékosság;

– az energiahatékonyság növelése.

Az első modern, 2 hektáros üvegház finanszírozásának előkészítése a 2008-as válság legnehezebb időszakára esett. A cég azonban kitartott a kitűzött cél mellett, és 2011 februárjára elkészült a létesítmény. Az átadás dátuma korszakhatár lett a cég történetében, hiszen 30 év után először építettek új üvegházat, amelyben a legmagasabb szinvonalú technológiai megoldásokat alkalmazták. A fűtést teljes egészében a meglévő termálkutakra alapozták, pedig ekkoriban még óriási bizonytalanság övezte jövőbeli hasznosításukat. A termálvíz energiáját sokrétűen használják az Árpádban, amire jó példa a 2013-ban átadott új gabonaszárító és a néhány évvel később megépített fejőház.

Az elmúlt évtized kertészeti beruházásainak eredményeként 2011-ben 2 hektáron, majd 2016-ban újabb 2 hektáron építettek – részint uniós, részint saját erőforrásokból – modern paradicsomtermesztő üvegházat. Az évtized közepén a termálenergia hasznosítását szolgáló berendezések felújítására is sor került. Két modern palántanevelő épült az évtized során: az elsőt 2012-ben adták át 2,1 hektáron, a másodikat pedig tavaly. Ez utóbbi magába foglal egy 1,5 hektáros palántanevelő üvegházat, egy 7600 m2-es edzető fóliaházat és a hozzájuk tartozó kiszolgáló épületet. Átadóünnepségén, 2019. április 30-án Csikai Miklós elnök-vezérigazgató így mutatta be az új palántanevelő létesítményt:

„A mai napon egy olyan program jelentős állomásához érkeztünk, amit 8 évvel ezelőtt kezdtünk el. Az volt a terv, hogy a régi, elavult, 30-40 éves üvegházak helyére újakat telepítünk, olyanokat, amelyekkel versenyképesek tudunk maradni – és nem a szomszéd legyőzésével, hanem európai mércével és szinten. […] Sok éve vallom, hogy csak összefogással lehet előrehaladni a kertésztársadalomban, ahol mi külön-külön csak kis egzisztenciák vagyunk, és különösen fontos ez azért is, mert ha nem fogunk össze és nem fejlődünk, nem tanulunk a másiktól, akkor nagyon rossz úton járunk.”

Agrártörténészként végigtekintve a szentesi Árpád hat évtizedének eseményein és eredményein, úgy vélem, hogy egy olyan fejlődéstörténet tárul elénk, amely idehaza és külföldön egyaránt figyelmet érdemel. Egy összetartó termelői közösség története ez, amely tisztában van természeti adottságaival – és ezeket nem kizsákmányolva, hanem a hosszú távú fenntarthatóságra törekedve hasznosítja. Fontos kiemelni továbbá, hogy az Árpádban a vezetők és a dolgozók egyaránt nyitottak az újdonságokra, annak érdekében, hogy egészséges, minőségi élelmiszer kerüljön a fogyasztók asztalára. A termelésben bevezetett új megoldások arra a sokgenerációs tudás­alapra épülnek, amelynek első rétegét még az 1870-es években rakták le a Szentes környékére érkezett bolgár kertészek. A tradíció és az innováció szerves összekapcsolódása így biztosította és biztosítja a szentesi Árpád életképességét és sikerét.

Prof. Dr. Varga Zsuzsanna DSc

tanszékvezető egyetemi tanár, ELTE

az MTA Agrártörténeti és Faluszociológiai
Bizottságának elnöke

EURHO-alelnök

Forrás: Magyar Mezőgazdaság