Back to top

A biodiverzitás szolgálatában

Élénk érdeklődés kísérte a Szent István Egyetem Budai Campusán a Magyar Permakultúra Egyesület, az AFINET agroerdészeti hálózat, a Kárpát-medencei Gyümölcsész Hálózat, valamint az Ökológiai és Fenntartható Gazdálkodási Rendszerek Tanszéke által rendezett konferenciát.

A nap kérdése az volt, hogy mit kínálhat a tudomány és a gyakorlat egymásnak. Az elhangzott előadásokban elsősorban tudományos kutatások eredményeivel támasztották alá a biodiverzitás szükségességét, továbbá mért adatokkal igazolták a permakultúra és az agroerdészet módszereinek eredményességét. A rendezvényt életre hívó szervezeteket, a résztvevő gazdálkodókat és az érdeklődőket összekötő kapocs a gyorsan fogyatkozó biológiai sokféleség fontossága iránti elkötelezettség.

Mérhető minősítés

A gödöllői SZIE doktorandusza, Szilágyi Alfréd a permakultúrás, a bio- és a konvencionális gazdaságok ökoszisztéma-szolgáltató képességéről végzett összehasonlító vizsgálatainak eredményeiről számolt be. A kutatások elsődleges célja, hogy létrejöhessen az alternatív gazdálkodások mérhető minősítési rendszere, ami a permakultúrás gazdaságok szempontjából különösen fontos, mivel azok szellemisége és gyakorlata túlmutat az EU bio-jogszabályain.

A permakultúra

Az emberi élőhelyek és mezőgazdasági rendszerek olyan kialakítása, mely a természetben zajló ökológiai folyamatokat utánozza, veszi mintául. A rendszer minden egyes elemét annak szükségletei, az általa nyújtott hasznok és alapvető tulajdonságai által összehangoltan illeszti az egészbe. A részek közti szinergia a hulladék, az energia-, valamint a munkaerő-szükséglet minimalizálásával valósul meg.

Modernkori gyakorlati úttörőjének Sepp Holzer ausztriai gazdálkodót tartják, aki a saját gazdaságát az 1960-as években szervezte meg ezen elvek alapján. Az elméleti alapokat pedig két ausztrál, Bill Mollison és David Holmgren, valamint munkatársaik fektették le az 1970-es évek folyamán egy sor publikációjukban.

A permakultúra kifejezés a „permanent agriculture”, vagyis állandó mezőgazdaság szavakból származik. A permakultúra definíciója Bill Mollison szerint: „olyan mezőgazdasági termelő rendszerek tervezése és működtetése, amelyek rendelkeznek a természetes ökoszisztémák változatosságával, stabilitásával és rugalmasságával – az emberi közösségek és a természetes táj olyan integrációja, mely lakóinak biztosítani tudja az élelmet, energiát, lakást, illetve egyéb anyagi és nem anyagi szükségleteket”. Az 1980-as években alakultak meg az első permakultúrás kísérleti projektek, szövetségek. Bebizonyosodott, hogy a permakultúra elvei megvalósíthatóak a legkülönbözőbb földrajzi, domborzati és éghajlati körülmények között. A permakultúra világmozgalommá vált, napjainkban különböző szövetségek, ökofalvak alakultak világszerte, így Európában is. Magyarországi ökofalvak például Gyűrűfű, Gömörszőlős, Somogyvámos, Visnyeszéplak, Agostyán, Magfalva.

(Wikipédia)

A minél teljesebb körű vizsgálat érdekében több kollégát is bevont a kutatásba. Mészáros Fanni a beporzóközösségeket nézte meg közelebbről három, a Szentendrei-szigeten lévő gazdaságban azt vizsgálva, hogy melyik gazdaságban működik legjobban a beporzás.

Az eredmények összegzése után kiderült, hogy a permakultúrás gazdaságban volt a legnagyobb a pollinátorok száma, azt követően a biogazdaságban, és a legalacsonyabb értékeket a szokványos gazdaságban mérte.

Érdekes tapasztalásként megfigyelte, hogy a beporzók legfőképpen a gyomflórát látogatták, tehát az irtás helyett érdemes elgondolkodni a hatékony gyomgazdálkodáson, ahogy a dísz- és takarónövények alkalmazásán is.

Másik társuk, Kolár Anna a dekompozíció és a humusztartalom terén végzett adatgyűjtést. Ennek során 90 dekompozíciós zsákot helyezett ki a tanulmányozott gazdaságokban és azok lebomlási folyamataira összpontosított. Mind a bomlási folyamatok hatékonyságában, mind a humusztartalom szempontjából a permakultúrás minták végeztek az első helyen.

Az eredmények ígéretesek, további cél a területek szénelnyelő és szénkibocsájtó
tulajdonságainak megfigyelése.

A csapat tagja volt Horváth Enikő, aki talajélet-vizsgálatokat végzett. A talajcsapdák kihelyezése, a talajminták futtatása mellett évenként háromszor 25 × 25 × 25 centiméteres talajkvadrátokat ástak ki és átvizsgálták az azokban található élőlényeket. Gilisztákból egyértelműen a permakultúrás gazdaságban volt a legtöbb és a hagyományosban a legkevesebb.

A talajélet motorjai

A SZIE Ökológiai és Fenntartható Gazdálkodási Rendszerek Tanszékének PhD-hallgatója, Tóth Eszter érdeklődése középpontjában is a talajélet összefüggéseinek vizsgálata áll. A soroksári tangazdaságban összehasonlító méréseket végzett három egymás melletti, forgatásos, forgatás nélküli és forgatás nélküli, takarónövénnyel borított parcellán. A laboratóriumi eredmények is igazolták, hogy a növények fejlődését szolgáló, talajban élő mikroorganizmusok a gyökerek közelében érzik magukat a legjobban.

A talajélet két motorja a benne lévő, élő és elhalt gyökérzet. Ennek fényében tehát a manapság alkalmazott szokványos szántóföldi művelés egyáltalán nem kedvező a termőföld láthatatlan segítőinek.

Az elhangzottakat Grünceisz Berta, az Életfa Természetbarát Egyesület képviselője is megerősítette saját konyhakerti tapasztalatai alapján. A budapesti születésű, tíz éve kertészkedő gyakorlati szakember egy 600 négyzetméteres kertet művel családjával a bükkaljai Kács településen, már a kezdetektől permakultúrás szellemben. A korábban rendszeresen rotált és műtrágyával kezelt termőföldet illetően elsődleges feladat volt a kizsigerelt talaj regenerálása. A forgatás mellőzésének és az állandó szénás-trágyás takarásnak köszönhetően már öt év elteltével látható volt a talaj fölső rétegének megváltozása. Most, tíz év távlatában már kb. 10-15 centiméteres humuszréteg alakult ki.

Az általuk képviselt módszer nem csupán művelési mód, hanem a természettel való kapcsolatra, együttműködésre épít és a termelésen túl tanulásra és fejlődésre ad lehetőséget.

Széles körű elterjesztés

A permakultúra elterjedésének nemzetközi előmozdításán dolgozik Vida Kitti és Tóth Lilla. A közelmúltban az ERASMUS+ Youth for Europe programjában egy spanyol csereprogram keretében négy országból érkező 30 fős fiatal csapatukkal a silány minőségű élelmiszerek és az agárágazatban föllépő problémák megoldására a permakultúra elterjedését találták alkalmasnak.

Konkrét javaslatokat dolgoztak ki, amit benyújtanak az Európai Parlamentnek is, ezzel fölhívva a döntéshozók figyelmét.

Programjuk szerint szükség van Permakultúra Alap létrehozására, az egészséges termékek támogatására a piacon, pályázati rendszerre az újonnan alakuló permakultúra-közösségek részére, oktatási program kidolgozására a legkisebbeknek és európai kutatócsoport létrehozására. Mindezek széles körű alkalmazása és elterjesztése a társadalmak jólétét szolgálja.

A nemzetközi együttműködés fontossága a Magyar Permakultúra Egyesületben is megfogalmazódott. Mihály Melinda a Visegrádi Alap által támogatott 2019-es nemzetközi Permakultúra Fesztiválról számolt be, ahol Magyarország mellett Ukrajna, Szlovákia, Csehország és Lengyelország is képviseltette magát. A találkozó célja a stratégiai együttműködés lehetőségeinek föltérképezése volt, ami elsősorban a hatékonyabb tudásmegosztást szolgálná.

A délutáni szekcióban a MAPER kutatócsapat az érdeklődőkkel workshopok keretében azon dolgozott, hogy fölmérjék a kutatók és gazdálkodók közötti sikeres együttműködés feltételeit, lehetőségeit, majd meghatározzák az arra irányuló konkrét lépéseket.

Forrás: 
Kertészet és Szőlészet
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kertészet és Szőlészet 2020/6 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Korai burgonya három hónap alatt

Farkas Győző a Szegedhez közeli Domaszéken gazdálkodik, édesapjával és Gábor öccsével összesen 60 hektárt művelnek. A Homokhátság közepén található termőföldjük minősége egyenetlen, zömmel gyenge termőképességű. Egy részén a hektáronkénti aranykorona-érték éppen csak eléri a 4-et, míg a szegedi csónakázó tónál 18-20 aranykoronás földek is vannak, igaz, csak mutatóba.

Visszatértek a magyartarkák az őrségi legelőkre

Az elmúlt években észrevehetően megnőtt a szarvasmarhatartás iránti kedv az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság (ŐNPI) területein tevékenykedő gazdák körében. Mindez nem a véletlennek, hanem sokkal inkább annak a kezdeményezésnek köszönhető, melynek alkalmával az igazgatóság magyartarka üszőket helyezett ki a tartási feltételeknek megfelelő jelentkezők gazdaságába.

Szőlőlével a pettyesszárnyú muslica ellen

A biotermesztők számára akart olcsó csapdát kifejleszteni a Massachusetts Egyetem szaktanácsadó professzora, Jaime Piñero. Azt tapasztalta, hogy a hígított szőlőlével töltött csapdák több pettyesszárnyú muslicát fogtak, mint a kereskedelemben kaphatók. Ez alapján pedig tömegcsapdázásra alkalmas eszköz kifejlesztésébe fogott.

Új natúrpark alakul az Őrjegben

Natúrpark címet adományozott az Őrjeg és szőlőhegyei térségnek Nagy István agrárminiszter. Ezzel már 16 natúrpark működik Magyarországon.

Illatos erdei szőnyeg

Az odvas és az ujjas keltike tavasszal pompás lila-fehér virágszőnyeget borít az erdő aljára. Az odvas keltike állománya talán kissé sűrűbb és tömöttebb, de ettől eltekintve mind a két virág látványa és illata is megkapó.

Ingyenesen nézhető díjnyertes magyar természetfilmek

Bár a nemrég Magyar Filmdíjat nyert Vad erdők, vad bércek mozipremierjét a koronavírus-helyzetre tekintettel későbbre halasztják, az alkotók gondoltak az otthon maradókra is: ingyenesen elérhetővé tették három korábbi természetfilmjüket, a Vad Szigetközt, a Vad Kunságot és a Tiltott zónát.

Nem, az ivóvíz nem pusztítja el a koronavírust

Az interneten és különböző közösségi média platformokon elterjedt egy olyan hír, mely szerint a rendszeres vízivás megóvhat minket a koronavírustól. Mítoszrombolás következik.

Elrejtett kincsünk, a Táti-szigetek

Az Agrárminisztérium természetvédelmi területté nyilvánította a Duna Táti-szigeteinek közel háromszáz hektáros térségét. Az újonnan létesített Táti és süttői Duna-szigetek természetvédelmi terület rendeltetése a Duna menti területek hajdani természetes állapotára jellemző ártéri élőhely-maradványok – mocsárrétek, puhafás ligeterdők – hosszú távú megőrzése, fenntartása.

Laboratóriumban már bizonyították vírusellenes hatásukat

Az ember ősidőktől fogva segítségül hívta a növényeket a betegségek leküzdéséhez. Napjainkban a növényi hatóanyagok széles körét azonosítottuk és számon tartjuk bizonyított hatásaikat. Különösen az erősen aromás növények, fűszerek rendelkeznek a baktériumokat, vírusok visszaszorító hatóanyagokkal. Hazánkban is megterem jó néhány erős vírusellenes hatással rendelkező növény.

Vetésidő és kijárási tilalom Szerbiában

Alig néhány órával e sorok papírra vetése előtt Aleksandar Vučić szerb államfő kijárási tilalmat rendelt el Szerbiában este 8 és reggel 5 óra között. A 65 évesnél idősebbekre ennél is nagyobb szigorítás vár, ők csak 5 és 10 óra között hagyhatják el otthonukat. Pedig nagy munka vár a földművesekre, hiszen a szántóföldek 90 százalékát a következő hetekben kell bevetni.