A 19. század elejétől a 20. század közepéig a salepet főként a füles kosborból (Orchis mascula) készítették. Ma már több fajt használnak, többek között az agárkosbort (Anacamptis morio) és a hússzínű ujjaskosbort (Dactylorhiza incarnata) – írja a The Conversation.
Az orchideák nemzetközi kereskedelmét szigorúan szabályozzák, ám országonként változó előírások lehetnek. Kevés adat áll rendelkezésre arról, hogy milyen mértékű az ilyen belföldi kereskedelem. Vélhetően azonban jóval nagyobb, mint a hivatalos adatok. A fő probléma, hogy míg régebben a salep csak helyi gyógynövényboltokban és kiskereskedőknél volt kapható, mára azonban világszerte és online is árusítják. Ezzel a salep alapanyagának gyűjtése és értékesítése is egyre nagyobb területet érint. Mindez az élőhelyek eltűnésével együtt az orchideaállományok eltűnésével fenyeget.
Az italhoz az kosborok föld alatti gumóit gyűjtik össze, így a teljes növény megsemmisül. Ezt szárítják ki és őrlik lisztté, ami a salep alapanyaga.
Fotó: E4024/Wikimedia commons
Egy, a Current Biology folyóiratban megjelent kutatás során Susanne Masters, a Leiden Egyetem Biológiai Intézetének doktorandusz hallgatója és Margret Veltman, az Osloi Egyetem kutatója múzeumokban őrzött salep-mintákat is vizsgáltak. A céljuk az volt, hogy feltérképezzék, az elmúlt két évszázad során mely fajokat használták, és ezek honnan származtak.
A füles kosbort azonban továbbra is gyűjtik salep készítésére Kelet-Iránban – egy olyan régióban, ahol a salep fogyasztása nem hagyományos, és az orchideagumók gyűjtése viszonylag új tevékenység. Ez azt mutatja, hogy továbbra is fennáll az igény az orchideából készült, nem pedig helyettesítőkből előállított salepre. Ugyanakkor az orchideák egyre nehezebben hozzáférhetők, részben a növekvő kereslet, részben pedig valószínűleg a vadon élő állomány csökkenése miatt. Ennek következtében a salep-kereskedelem „határa” keletebbre tolódott, új területek felé.
Az elnevezés változik, a pusztítás ugyanaz
„Iránban az orchideagyűjtés főként exportcélokat szolgál” – magyarázza Abdolbaset Ghorbani, az uppsalai egyetem kutatója és a tanulmány társszerzője.
Iráni terepmunkája során megfigyelte, hogy az orchideagumókat nem salepnek nevezik, hanem inkább „hegyi krumplinak”. „Ezt az elnevezést az északkeleti régiók lakói találták ki, mivel számukra új volt az orchideagumók gyűjtése, és a legtöbben nem ismerték a salepet vagy annak felhasználását.” Eredménye hasonló mintázatot mutatnak, mint amit Görögországban is megfigyeltek: ott a salepet egyre kevésbé gyűjtik helyben, és inkább más régiókból szerzik be.
