0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. június 25.

Illatos erdei szőnyeg

Az odvas és az ujjas keltike tavasszal pompás lila-fehér virágszőnyeget borít az erdő aljára. Az odvas keltike állománya talán kissé sűrűbb és tömöttebb, de ettől eltekintve mind a két virág látványa és illata is megkapó.

Az odvas keltike (Corydalis cava) tejnedv nélküli, 10-30 cm magas, gömb alakú gumójú, évelő növény.

Gumója az évek során dió méretűre növekszik, idővel kiodvasodik, innen kapta a nevét (a latin cava szó jelentése üreges, kivájt).

A szára csupasz, kékesszürke. Levelei hosszabb nyélen ülnek, kétszer hármasan osztottak, azaz a levélkék további három hasadozott levélkére tagoltak. Murvalevelei ép szélűek, tojásdadok, amíg az ujjas keltikéé (Corydalis solida) finoman csipkézettek. Március végétől április közepéig-végéig virágzik és 10-20 virágból álló, végálló fürtjeiben a virágok lilásak, bíborlilásak, illetve fehéres krémszínűek, hosszú sarkantyúkkal. Virágai kellemes, enyhe illatot árasztanak, amely tömeges virágmező esetén belepi az erdőt. Termése hosszúkás tok, magvait különböző hangyafajok terjesztik. Ezt a „szolgáltatást” a növény a magok köldökénél található, magas olaj- és fehérjetartalmú, hangyakalácsnak (elaioszóma) nevezett kinövésnek köszönheti.

Elaioszómás magokat elsősorban a tavasszal virágzó és termő növényfajoknál találunk, amelyeknél a magvak érése a lombfakadás környékén történik.

Amikor a télen kiéhezett hangyakolóniák túlélői az áttelelés után elkezdik nevelni az új nemzedék lárváit, a hangyák az elaioszómákat részben saját táplálékigényük fedezésére, másrészt a fejlődő hangyalárvák táplálására használják. A magvakat a fészkükhöz szállítják, majd az „elaioszóma csemege” elfogyasztása után a „szemétdombjukra” cipelik. A számukra haszontalan terméket, a magot otthagyják. Ez a stratégia lehetővé teszi bizonyos növényfajok számára, hogy a hangyák mozgáskörzetén belül olyan új élőhely-területre kerüljenek, amelyet a hangyák a fészkük környékén felástak vagy szemétlerakóként megtrágyáztak.

Az odvas keltike az üde gyertyán- és bükkelegyes erdőket, ligeterdőket, nedvesebb tölgyeseket kedveli.

Méreg és gyógyszer

Alkaloidtartalma miatt erősen mérgező, ám mélyen ülő gumója nem csábít fogyasztásra. Kivonatát korábban féregűzésre, menstruációs zavarok gyógyítására alkalmazták. Gyógyszeripari készítmények alapanyaga. A központi idegrendszert bénító hatású nyugtatókban fordul elő, csak orvosi ellenőrzés mellett használható. A homeopátiában légúti gyulladások, reuma, emésztési gyengeség ellen ajánlják.

Élőhelyén legtöbbször csoportosan, néha tömegesen nő. A két színváltozat együtt fordul elő, a lilás valamivel gyakoribb, mint a fehér. Képeink a Bükkben készültek, de sokfelé előfordul hazánkban, egyebek között a Budai-hegységben, a Pilisben, a Visegrádi-hegységben, a Bakonyban és a Börzsönyben is.

 

Forrás: Kertbarát Magazin