Részletes fotógaléria a birkanyírásról Tószegen ide vagy a képre kattintva
„Valamikor hármas hasznosításban voltak a környéken a merinók – mondja Papp Zsolt – a tavaszi körmölés után jött a nyírás, majd a „legelőre ellettek”, a bárányt értékesítették, és utána az anyákat fejték.
Ahogy a gazda meséli, az állományt azért nyírják, hogy a nyári hőségben „ne legyenek az állatok szőrbe”, a bevétel meg leginkább annyi, ami a nyírás költségeire elég. Az 500-as állomány nyírásával reggel 7 és délután 4 óra között végzett a 7 nyíró, akiknek birkafogók, gyapjúhordók, rostálók segítették a munkáját – összesen huszonketten voltak a Szűcs Patrik vezette csapattal együtt. A levágott gyapjú mennyisége kicsivel két tonna fölötti.
A hazai gyapjúnak a világpiacon a kínai műszállal és ausztrál konkurenciával kellene a versenyt felvennie, azonban hiába hosszú szálú és zsíros, vagyis jó minőségű, azért a téli istállózás miatt csak szennyezettebb az állataink szőre, mint az egész évben legelőn tartott ausztráloké. Ahogy pedig Papp Zsolt meséli, sajnos Tószeg környékén nincs lehetőség téli legeltetésre. „Ezt a környéket a sziki ősgyep miatt „kis Hortobágynak” is nevezhetjük, de erre az ősgyepre vagy esetleg vetett téli legelőre csak akkor tudnám kiengedni az állatokat, ha télen tartósan felfagyna. Azonban évek óta enyhe a tél és ha kiengednénk a birkákat, szétvágnák a gyepet. Az erdőtörvény változása óta erdőben legeltethetnénk, de ha valaki itt körülnéz, ugyanolyan pusztát lát csak, mint a Hortobágyon. Szóval nálunk ez szóba se jöhet. Marad a téli istállózás, és a részben alommal, takarmánnyal szennyezett gyapjú”
A gazda pedig gondosan figyel az állományra, hogy egészségügyi problémák se legyenek, így nem gátolja semmi a húsgyarapodást és a kiváló gyapjú „növesztését” sem.
