0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. december 6.

Bika vagy inszeminátor? Kinek, melyik módszer éri meg?

A húshasznú tenyészbika támogatás beindításával várhatóan tovább növekszik az úgynevezett gulyabikák használata, ezzel egyidejűleg csökkenni fog a mesterséges termékenyítések száma. Arra azonban, nagyon oda kell figyelni, hogy ez ne menjen a húsmarha állományok szaporulati mutatóinak és genetikai képességének rovására.

A húsmarhatenyésztés eredményessége a szaporulati mutatókon keresztül jól lemérhető. A tenyésztők célja éppen ezért az, hogy teheneik vemhe­süljenek, és megszülessenek a borjak is. Jó eredményt azonban csak akkor lehet elérni, ha sikerül az állományt egész éven át a „kezünkben tartani”. Ez alatt nem a tehenek állandó vizsgálgatását értem, sokkal inkább a folyamatos, okszerű megfigyelésüket.

Szaporulati mutatók javítása

Célszerű már a termékenyítési időszak megkezdése előtti 60 napban ivarzó-figyelést végezni, így ellenőrizni lehet, hogy az állomány normális ciklusban ivarzik-e, és lesz idő arra is, hogy az esetlegesen nem ivarzókat megvizsgáltassuk. Megfelelő esetben 100 egyedből átlagosan naponta 4-5 egyed ivarzik.

A termékenyítési időszakot megelőző hónapban a mesterséges termékenyítésnél, és a fedeztetésnél is szükség van állományszintű szaporodásbiológiai vizsgálatra. Ezzel kiszűrhetők a problémás egyedek, és a kezelésük is elvégezhető még a termékenyítési időszak kezdete előtt.

Mesterséges termékenyítés esetén reális lehetőségünk van arra, hogy a csendesen vagy a nem ivarzó egyedeket még a ciklus végéig kiszűrhessük. „Vegyük is elő őket”, vizsgáljuk, vagy vizsgáltassuk meg, hogy mi lehet az oka az ivarzás elmaradásának. Sajnos, mindig akadnak olyan egyedek, amelyeknél nem vesszük észre az ivarzást. Egy-egy ciklus zárásakor aztán számot vethetünk arról, hogy megfelelően végeztük-e az ivarzó-figyelést és kiszedést, vagy sem.

Számoljunk le egy káros tévhittel! Nem szabad mellőzni az ivarzás-figyelést gulyabika használata esetén sem! Hanyagsággal, oda nem figyeléssel itt lehet aztán igazán nagyot bukni! Az ivarzó-figyeléssel azonban még időben ki lehet szűrni az esetleges problémák (pl: gyenge libidó és fertilitás, energiahiányos állapot) miatt – általában elég nagy százalékban – visszaivarzó teheneket. Ha a megfigyeléseket valóban folyamatosan végezzük, akkor a következő ciklusban már célzottabban tudunk ezekre a problémás tehenekre figyelni.

Egy bikához 30-35 tehenet osszunk be. Lehet háremet vagy szabad pároztatást alkalmazni, de ez utóbbinál nagyobb tehénlétszámot akkor célszerű alkalmazni, ha a tehéncsoportban az ellések nagyon elhúzódnak, tehát a bikára eső „terhelés” nem egyszerre jelentkezik.

Tapasztalt (a szükségesnél többet nem ugráló), igen jó tenyész­kondícióban lévő bikához több tehenet is be lehet osztani, de a póttakarmányozásukról gondoskodni kell. Ha nagy háremet hozunk létre, akkor előfordulhat, hogy több tehén egyidejű ivarzásakor, a tenyészbika csak egy tehénnel „foglalkozik”, a többit hanyagolja.

Vemhességvizsgálat szükségessége

Akkor, ha a vemhesülési százalék (ami azt mutatja meg, hogy a potenciálisan termékenyíthető egyedből, hány tehén vemhesült) éveken át 70% alatt van, valamit nagyon rosszul végeztünk.

Mesterséges termékenyítés esetén, már a termékenyítési időszak kezdete utáni 1,5-2 hónapban lehetőség nyílik arra, hogy megismerjük, milyen eredményre számíthatunk. Amennyiben gyenge a termékenyülési eredményünk, nézzük át a lehetséges okokat, és azokat kiküszöbölve folytassuk tovább a munkát. Ilyen ok lehet egy hosszan tartó száraz, meleg időszak, amely nem pusztán az állatra gyakorol közvetlenül negatív hatást, hanem az állat életterére, a legelőre is.

Milyen problémák lehetnek?

– Energiahiány esetén mindenféleképpen szükséges abraketetést alkalmazni, napi 1-2 kg gazdasági abrak igen jó hatást tud gyakorolni a nemi működésre.

– A nehezen kiszedhető (vad) vagy problémás állatok (csendesen ivarzó) ivarzását célszerű szinkronizálni. Erre a kezelésre jól jöhet egy mobil karám, ami könnyedén felépíthető a legelőn, és aminek a segítségével egyszerűen kifoghatók az „akrobatikus” egyedek.

– Elégtelen ivarzókiszedés, ez sajnos, tisztán emberi mulasztás, ami nagyobb technikai fegyelemmel, esetleg motivációval, érdekeltséggel orvosolható.

– Bika termékenyítőképességének zavara.

Termékenyítési időszak nyújtása, vagy pótciklus beiktatása

A termékenyítési időszak megnyújtását akkor célszerű alkalmazni, ha augusztusig nagyon kevés tehenünk vemhesült (60-70%). A meghosszabbítás időtartama az elmaradt állatok számától, kondíciójától, és a bikák számától függ. Azzal azonban számolni kell, hogy az októberben termékenyített egyedektől származó borjúk nagy része júliusban fog a világra jönni, amikor a legnagyobb a meleg, a legtöbb a légy és a bögöly.

Pótciklus beiktatására szintén akkor kerülhet sor, ha az üresen maradt tehenek száma nem indokolja a főciklus nyújtását, és nem akarunk júliusi borjakat. A pótciklus időszaka általában 1-1,5 hónap, időszaka november, december. Ekkor augusztus végi és szeptemberi borjakat kapunk. Ekkorra már valószínűleg nem lesz alatta borjú, s egy javuló kondíció mellett könnyebben termékenyül.

Tisztogató bikát azok a tenyészetek szoktak alkalmazni, ahol a termékenyítés nagy része mesterséges termékenyítéssel történik. Ezekben a gazdaságokban ősszel 1-1 bikát tesznek be a gulyákba, hogy jobb legyen a vemhesülési eredmény.

Genetikai előrehaladás

Nos, itt mutatkozik meg az, hogy ki az állattartó és ki az állattenyésztő. Aki pusztán csak azt nézi, hogy a tehene termékenyüljön, de az már nem igazán érdekli, hogy milyen apától, ő az állattartó. Az állattenyésztő azonban nagy gondot fordít arra, hogy olyan tenyészállatokat kapjon, amelyek a tenyészcéljának megfelelnek.

Mesterséges termékenyítés esetén könnyebb dolga van a tenyésztőknek, nagyobb a rendelkezésre álló tenyészbikák száma, sokkal jobban tudnak a saját igényeikhez és állományukhoz igazodva válogatni. Hiba lenne azt állítani, hogy azok a bikák, amelyek a természetes fedeztetéshez állnak rendelkezésre, nem jók, de a tenyészbika minősítés rendje alapján a természetes fedező bikák nagy része a tenyészbika állomány „alsóbb rétegét” jelenti. A legjobb eredményeket (és küllemet) felmutató bikákból először ciklusbika lesz, amiket aztán tesztelik az ivadékvizsgálati rendszerben, s csak ezután kerülnek be „köztenyésztésbe”. A spermavételek után persze ezek a bikák is kikerülhetnek fedező bikaként, de alacsony számuk miatt csak kevés tenyészetben „szolgálhatnak”.

Azoknak, akik az állományukhoz és a tenyészcélukhoz legjobban illő bikát akarják választani, bizony a mesterséges termékenyítést kell alkalmazniuk.

Olyan kisebb gazdaságokban (30-60 tehén), ahol megoldható a háremek kialakítása, és a gazda lelkiismeretesen figyeli (és feljegyzi) az ivarzó egyedeket, ott ésszerű a természetes fedeztetés jó minőségű tenyészbikákkal. A nagyobb létszámú tenyészetekben, ahol hosszú távon is eredményes munkát szeretnének végezni, azonban mesterséges termékenyítésre van szükség. A ciklus végén, vagy a pótciklusban természetesen itt is indokolt lehet 1-1 tisztogató bika használata, de a szaporulat döntő részének (ami a tenyészállat-utánpótlást is jelenti majd) mesterséges fedeztetésből kell származnia.

Jómagam a gyakorlatban mindkét változatot alkalmaztam, s kijelenthetem, hogy bár a mesterséges termékenyítés első ránézésre bonyolultabb, nehezebben szervezhető, azonban a nagyobb odafigyelés késztető ereje miatt hatékonyabb és hasznosabb is.

Arról nem is beszélve, hogy igazán jó, egységes állományt csak mesterséges termékenyítés alkalmazásával tudunk kialakítani. Egy utolsó gyakorlati megállapítás: a mesterséges termékenyítést alkalmazó tenyészetek vemhesülési, szaporulati mutatói minden évben jobbak, mint a kizárólag bikákat használó tenyészeteké.

Forrás: