Ez a növény egyike az ember által legrégebben termesztett növényeknek. Kultúrtörténete mintegy 5000 éves, mind az ókori (rómaiak, görögök), mind pedig az ázsiai népek termesztették, fogyasztották, gyógyászati célokra is alkalmazták. Az egyik legfontosabb fűszernövény (sült húst nehéz elképzelni fokhagyma nélkül), magas a C-vitamin tartalma is, antioxidáns, kedvezően befolyásolja az emésztést és a vérnyomást.
Nem tartozik a melegigényes fajok közé, korán tavasszal már kiültethető, sőt áttelelő változatot is sikerrel termeszthetünk őszi kiültetéssel. A vegetáció alatt hőigénye magasabb, 20-25 Celsius fok. Fényigényét a hazai fényviszonyok kielégítik, enyhébb árnyékot is elvisel, magasabb növények közé ültethető. Szőlő és gyümölcsfák közötti termesztést én nem szoktam javasolni semmilyen növény esetében, mert a permetezések során a sorközökbe ültetett zöldségek is óhatatlanul kapnak a vegyszerből, feleslegesen. Öntözni szükséges, a szélsőséges talajtípusoktól eltekintve mindenütt eredményesen termeszthető. A beltartalma, íze szoros összefüggést mutat a termőhellyel. Kötöttebb, agyagos, ásványokban gazdag talajon íze kifejezettebb, erősebb.
A fokhagymát gerezdekre bontva, 4-5 cm mélységbe duggatjuk, egymástól 8-10 cm-re. Betegségek, kártevők ritkán károsítják, sőt kifejezetten riasztó hatású. Érdemes más zöldségnövényekkel közösen ültetni, sorokba, sorközökbe.
Sejtjeink megfelelő működéséhez folyamatos egyensúly szükséges a természetes folyamatok hatására létrejött szabadgyökök képződése (szabad, elektronnal rendelkező, instabil molekulák, amelyek stabilitásra törekednek) és az antioxidánsok között. Ez utóbbi vegyületek „lekötik” a szabad gyököket annak érdekében, hogy azok az egyensúlyi helyzetet ne annak árán érjék el, hogy a sejt létfontosságú molekuláit oxidálják. A fokhagyma allicin vegyülete hatásos antioxidáns.
Akár fűszerként, akár nyersen érdemes tehát fogyasztani a fokhagymát, beszéljük rá a környezetünkben élőket is, így jellegzetes illatunkat könnyebben tolerálják majd.
